Aknaszlatina
| Aknaszlatina (Солотвино) | |
 |
|
| Strand a sós tó partján | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ukrajna |
| Terület | Kárpátalja |
| Járás | Técsői járás |
| Rang | városi jellegű település |
| Irányítószám | 90575 |
| Körzethívószám | +380 3134 |
| Testvértelepülései |  Hódmezővásárhely |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 9276 fő (2001) +/- |
| Magyar lakosság | 2193 |
| Népsűrűség | 836 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 283 m |
| Terület | 11,10 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Aknaszlatina
Pozíció Ukrajna térképén
|
|
Aknaszlatina (ukránul Солотвино (Szolotvino / Solotvyno), románul Ocna Slatina, oroszul Солотвина (Szolotvina / Solotvina), szlovákul Kostel Solotvonski) város Ukrajnában, Kárpátalján a Técsői járásban. Lakóinak száma 9276 fő a 2001-es népszámlálás adatai szerint, ebből mintegy 4000 magyar nemzetiségű.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Técsőtől 24 km-re délkeletre a Tisza jobb partján fekvő település. Faluszlatina tartozik hozzá. A Tisza túlpartján Romániában, Aknaszlatinával szemben Máramarossziget terül el. A két települést korábban híd kötötte össze, amelyet 1944-ben felrobbantottak. A hidat 2002-re újjápítették, de csak 2007. január 15-én nyitották meg a román–ukrán határátkelőt a két ország elnökének jelenlétében. A település átlagos tengerszint feletti magassága 283 m.
[szerkesztés] Nevének eredete
Neve a magyar akna és a szláv zalato (= arany) főnevek összetétele.
[szerkesztés] Története
1360-ban Zlatina néven említik először. Már a római korban lakott volt. A környék leggazdagabb sóbányája van itt, amely a 13. század óta működik.Szinte kimeríthetetlenül gazdag az aknaszlatinai sótest, amely 2160 m hosszú, 1700 m széles és több mint 600 m vastag , ÉNy-DK irányú csapással és 65-81° ÉK-i dőléssel. [1] Bányászai már 1492-ben lázongtak a rossz körülmények miatt, 1514-ben tevékenyen részt vettek a Dózsa-féle parasztfelkelésben, majd 1703-ban a Rákóczi-szabadságharcban. A 18. és 19. században egymás után nyitották meg az újabb és újabb sóbányákat. 1880-ban ért ide a vasútvonal. 1910-ben 2330, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Szigeti járásához tartozott. 1944-ben innen is elvitték a magyar és sváb nemzetiségű férfiakat, akik többsége elpusztult az orosz lágerekben. 1989-ben magyar középiskola nyerte vissza itt önállóságát.
[szerkesztés] Gazdasága
A település életét évszázadok óta a sóbányászat határozza meg. Az ipari méretű sókitermelés csak az Osztrák–Magyar Monarchia idején, a 19. században kezdődött el. A szovjet időkben jelentősen növelték a termelést. 1960-ban 326 000 t, 1970-ben 451 000 t sót hoztak a felszínre (ez az Ukrán SZSZK sótermelésének 10%-ka volt). A Szovjetunió felbomlását követő gazdasági válság a bányát sem kerülte el, a termelése jelentősen visszaesett. Napjainkban ipari és mezőgazdasági célokra bányásznak sót.
Napjainkban a 8-as és a 9-es számú bánya működik, előbbiben főleg románok, utóbbiban magyarok dolgoznak. A korábbi bányák kimerültek, többségük beomlott. A 9-es bánya felső vágataiban 1968 óta allergiát és légúti betegségeket gyógyítanak. A településen – Ukrajnában egyedüliként – allergológiai kórház működik.
[szerkesztés] Látnivalók
- Már a 19. században sósvizű gyógyfürdő működött itt, jelenleg Kisszlatinán van gyógyfürdő.
- A település életét meghatározó sóbányászat történetét a helyi bányamúzeum mutatja be.
[szerkesztés] Itt születtek
- Szabó Béla (Aknaszlatina, Máramaros vm., 1896. április 16. – Budapest, 1982. április 14.) műkertész, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa
- Robert Maxwell, született: Ján Ludvík Hoch (Slatinské Doly (Aknaszlatina), Csehszlovák Köztársaság, 1923. június 10. – Kanári-szigetek körüli tenger, 1991. november 5.) angliai sajtómogul
[szerkesztés] Testvérvárosok
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Kobály József: A máramarosi sóbányászat történetéből
- Aknaszlatina (Kárpátalja)
- Aknaszlatina honlap
- Lukács Károly: Aknaszlatina Sóbányászata
- Солотвино наш дом
- Omlik a föld, ömlik a só – Népszabadság, 2008. június 20.
- Sóbánya nyelheti el Aknaszlatinát, index.hu, 2009. február 5.
- Szekeres Lukács Sándor: Kodáros kincsei, Fejezetek Felsősófalva és a Székely-Sóvidék történelméből/
|
||||||||
|
|||||||||||
