Dragomérfalva
| Dragomérfalva (Dragomirești) | |
 |
|
| A dragomérfalvi fatemplom a bukaresti falumúzeumban | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Máramaros |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Rang | város |
| Beosztott falvak | - |
| Polgármester | Vasile Cosor (PNL), 2012 |
| Körzethívószám | 0262 |
| Népesség | |
| Népesség | 3132 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 7 |
| Népsűrűség | 35 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 428 m |
| Terület | 104,64 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Dragomérfalva
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 47° 40′ 3″, k. h. 24° 17′ 36″ | |
| Dragomérfalva weboldala | |
Dragomérfalva (románul Dragomirești, jiddisül דראגמירשט) város Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Máramarosszigettől 45 km-re délkeletre, az Iza és a Boicu-patak partján fekszik.
Nevének eredete [szerkesztés]
A név a szláv eredetű Dragomir román férfinév helynévképzővel ellátott alakja, magyar neve pedig ennek tükörfordítása.
Története [szerkesztés]
Román kisnemesi falu volt. Lakói közül sokan zsindelykészítéssel foglalkoztak. 1717-ben fölégették a tatárok. 1720-ban 26 nemesi telekből állt.
Lakói a 17. század óta foglalkoztak pakura kitermelésével. Az első tudományos kutatásokat 1875-ben a grazi Karl Adler folytatta, majd 1879–80-ban Karl Sarg és fia termelt ki ozokeritet két-három hónapon át.[2]
A túlnyomóan görög katolikus románok mellett nagy számban éltek benne haszid zsidók is, akik már a 18. század végén zsinagógát építettek maguknak. 1870-ben Máramaros vármegye Izavölgyi járásának székhelyévé nyilvánították. Ortodox egyházközsége 1903-ban jött létre hetven család, közel háromszáz lélek áttérésével.[3] 1881-ben patika nyílt benne.[4] Görög katolikus lelkésze, Emil Bran 1912-ben megalapította a Creștinul népbankot. Ortodox kolostorát 1926–27-ben építették. 1949-ben leégett, 1958-ban megszüntették.[5]
1944. április 15-én a településen gettót jelöltek ki, ahová a környék kétezer zsidó lakosát gyűjtötték össze, majd Felsővisóra hurcolták őket. 1949-ben több mint 150 lakosát tartóztatták le kommunistaellenes tevékenység vádjával.
2004-ben kapott városi rangot.
Lakossága [szerkesztés]
- 1838-ban 856 görög katolikus és 50 zsidó vallású lakosa volt.[6]
- 1900-ban 2194 lakosából 1482 volt román (67,54%), 596 német (jiddis; 27,16%), 85 magyar (3,87%) és 25 cigány (1,13%) anyanyelvű; 1528 görög katolikus, 598 zsidó és 57 római katolikus vallású. A lakosság 25%-a tudott írni-olvasni és a nem magyar anyanyelvűek 18%-a beszélt magyarul.
- 2002-ben 3132 lakosából 3117 román (99,52%) nemzetiségű; 2844 ortodox és 280 görög katolikus vallású.
Látnivalók [szerkesztés]
- Néprajzi múzeumát az Iza-völgy egyik legrégebben, 1720–1721-ben épült faházában rendezték be.
- 1717 után épült fatemplomát 1936-ban a bukaresti néprajzi múzeumba szállították. Ma három fatemplom található a városban: két ortodox, egy a Valea Prihodiștii határrészben (1926–1927) és egy a központban (1951–1957), valamint egy görög katolikus (1994–1995).
Gazdasága [szerkesztés]
- Fafeldolgozás, bútorgyártás.
Híres emberek [szerkesztés]
Dragomérfalva a magyar kultúrában [szerkesztés]
- A dragomérfalvi Erină Vlad énekelte 1913 márciusában Bartók Béla gramofonjára a „Trimis-o 'mpăratu carte...” ('Levelet küldött a császár...') kezdetű dalt, amelyet a zeneszerző a 44 duó két hegedűre I. füzetének 7. darabjaként, Oláh nóta címmel dolgozott fel.[7]
Testvérvárosa [szerkesztés]
.svg){kind=small}
Források [szerkesztés]
- Randolph L. Braham – Tibori Szabó Zoltán (szerk.): A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. 1. Budapest, 2007
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Réthy Károly: Szénhidrogén-kutatás Máramarosban. BKL Kőolaj és Földgáz 2007/7. sz. PDF
- ↑ Teodor Hermann: Monografia istorică a protopopiatului ortodox român Dej. Cluj, 1925
- ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 45. o.
- ↑ Adrian Andrei Rusu: Dicționarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crișana și Maramureș. Cluj-Napoca, 2000
- ↑ Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838
- ↑ Vera Lampert: Folk Music in Bartók's Compositions. A Source Catalog. Budapest, 2008, 184–185. o.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- A városi önkormányzat honlapja (románul)
- Fotók a falumúzeumról, a faluról és környékéről (románul)
- A település 1722-ben épült fatemploma a bukaresti falumúzeumban (románul)
- Képek a dragomérfalvi vásárról a Karpatenwillin (németül)
|
||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
