Desze

Desze (Desești)

A deszei fatemplom (Adrian Stokes festménye 1909-ből)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Máramaros
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Máramaros
Rang	községközpont
Beosztott falvak	Hernécs és Krácsfalva
Polgármester	Gheorghe Bohotici (PD-L), 2012
Irányítószám	437135
Népesség
Népesség	974 fő (2002)^[1] +/-
Község népessége	2633 (2002)^[2]
Magyar lakosság	2
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	430 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Desze Pozíció Románia térképén Koordináták: é. sz. 47° 46′ 17″, k. h. 23° 51′ 19″47.7713888889, 23.8552777778
é. sz. 47° 46′ 17″, k. h. 23° 51′ 19″47.7713888889, 23.8552777778

Desze (románul Desești, jiddisül דעסעשט) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban.

Fekvése[szerkesztés]

Máramarosszigettől 23 kilométerre délre, a Mára folyó bal partján található.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve valószínűleg telepítőjére utal, akiről nem maradt fenn adat. A Desa a délszlávban ma is megtalálható Desimir személynév változata. 1360-ban v. olachalis Deszehaza, 1364-ben Dezefalwa, 1442-ben Dese alakban írták.

Története[szerkesztés]

Első említésekor Lajos királytól Drágus kenéz kapta meg vitézségéért nemesi birtokként. Később túlnyomóan kisnemesi falu volt, 1720-ban 25 nemesi és hét jobbágyportát írtak benne össze. 1786-ban lakossága még vegyesen görög katolikus és ortodox hitet vallott, később teljesen görög katolikus hitre tért.

1838-ban 723 görög katolikus és 8 zsidó vallású lakosa volt.^[3]

1880-ban 894 lakosából 770 volt román és 84 német anyanyelvű; 877 görög katolikus, 71 zsidó és 9 római katolikus vallású.

2002-ben 974 lakosából 972 volt román nemzetiségű; 888 ortodox és 40 görög katolikus vallású.

Látnivalók[szerkesztés]

A Jászvásári Szent Piroska ortodox (korábban görög katolikus) fatemplom hét másik Máramaros megyei fatemplommal együtt a Világörökség része. A templom 1770-ben tölgyfagerendákból, patakkő alapzatra épült. Szentélye sokszög záródású, héjazata két ereszből áll. A kevés tornác nélküli fatemplom közé tartozik. Belsejét a nemesbudafalvi Radu Munteanu és Gheorghie Vișovan festették ki 1780-ban. Az előtér fő témája az Utolsó ítélet. A legérdekesebb kép a tűzfolyamot ábrázolja, amely a kárhozott lelkeket a Leviatán szájába sodorja. A hajó boltozatán Jézus látható angyalokkal és Szűz Máriával, a falakon pedig ószövetségi jelenetek. Szodoma és Gomora városát a festők bűneik miatt fejjel lefelé ábrázolták. 1920-ban, a karzat építésekor a festés egy része is elpusztult. A szentély falainak festményei a rájuk rakódott korom miatt nem látszanak. Az ikonosztázt 1778–80-ban Alexandru Ponehalschi készítette, készíttetője pedig Pop János Părșinar volt.
Maria Pop népi textilgyűjteménye.