Kápolnokmonostor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kápolnokmonostor (Copalnic-Mănăștur)
Josephinische Landaufnahme pg013.jpg
Szurdokkápolnok és környéke az 1769–73-as jozefiniánus térképen
Közigazgatás
Ország  Románia
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang község
Beosztott falvak Haragos, Kápolnokdomb, Kiskörtvélyes, Kováskápolnok, Kővárberence, Kővárgyertyános, Lacház, Révkápolnok, Rózsapatak, Szurdokkápolnok, Újharagos
Polgármester Mihalca Vasile Ștefan
Irányítószám 437100
Körzethívószám 0262
Népesség
Népesség 911 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 12
Község népessége 5673 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 117,45 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kápolnokmonostor  (Románia)
Kápolnokmonostor
Kápolnokmonostor
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 30′, k. h. 23° 41′Koordináták: é. sz. 47° 30′, k. h. 23° 41′

Kápolnokmonostor (románul: Copalnic-Mănăștur) település Romániában, Máramaros megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Máramaros megyében, Kővártól keletre, a Lápos folyó mellett fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település nevének első tagját a szláv topolnik szóból származtatják, mely meleg patakot jelent. E patak a Kapnik patak. A hagyomány szerint a Kapnik patak vize melletti malom közelében egy kis kápolna (Monestria) állt, mely egy szerzetes tulajdona volt. A Kapnik vizét akkor Kapalnoknak nevezték, így lett a két névből a település mai neve: Kápolnokmonostor.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét a oklevelek 1405-ben említik először, mikor Zsigmond király Kővárt Balk és Drág fiainak adományozta, ekkor nevét Alsó-Kapolnaknak írták, s Kővárhoz tartozott. Nevét az idők során többféle formában írták: 1405-ben Alsó-Kapolnak, 1424-ben Monosthoros Kapolnok, 1527-ben Monostoros capal, 1543-ban Monostoros-Kapalnak, 1591-ben Monostor, 1609-ben Monostor Kapalnak néven írták.

Egy 1424. évi oklevél szerint Kápolnakmonostor Drág fiainak, Györgynek és Sandrinnak jutott, monostora is 1405 és 1424 közötti időben épülhetett, mert ez idő után monostorosnak nevezték. 1501-ben Bélteki Drágfi Bertalan és Papp György volt a település birtokosa. 1505-ben egy oklevél említi egy idevaló nemes, monostor-kápolnoki Papp Demeter fia, Papp György nevét. 1543-ban Drágffy Gáspár birtoka, 15451552-ben viszont már csak özvegyét említették.

15531554-ben Drágffy György volt birtokosa. 1556-ban Izabella királyné az örökös nélkül elhalt Drágffy György birtokát a Báthori-család tagjainak: Báthori Györgynek, Báthory Annának és Báthory Istvánnak adományozta. 1565-ben Báthory György Miksa császár elleni lázadása, s a lázadás leverése után fejváltságul Kővárt és vele együtt a Kővár részét képező Kápolnokmonostort is átengedte a császárnak. 1567-ben II. János király visszafoglalta Kővárt Miksa császártól, s a várat és összes tartozékait köztük Kápolnokmonostort is Beregszói Hagymás Kristófnak adományozta.

1583-ban Báthory Zsigmond a a falut a kapniki ezüstbányászat céljából 2-évre, később 1585-től 12 évre báró Herbeinstein Feliciánnak adta haszonbérbe, majd Herbeinstein Felicián halála után a haszonbért Herbeinstein örököseivel is meghosszabbította további 6 évre. 1602-ben Báthory Zsigmond a települést Cserényi Farkasnak adta. 1609-ben Báthory Gábor a Kápolnokmonostorra való Papp Tamásnak és testvéreinek nemességet és birtokrészt adott. 1650-ben már tisztán kincstári birtok volt és Kővárhoz tartozott. Az 1700-as években Kővárvidéke gyakran tartotta itt közgyűléseit. 1702-ben legnagyobb birtokosa Bánffy Péter özvegye, Teleki Mária volt.

Egy 1711-ből fennmaradt oklevél a falu gazdálkodásáról sorol fel érdekes adatokat e szerint ekkor a község kertjeiben főként alma, körte, dió, cseresznye, barack, szilva, és kevés szőlő is termett. Terményei közül a falu határában török-búza, zab, őszi búza, tavaszi búza, lóhere, kender, bab (paszuly) és burgonya termett. A falu lakosságának állatállománya főként erdélyi fajta szarvasmarha, sertés, juh és kevés számú bivalyból állt.

1794-ben Teleki Mária örököseié lett. 1809-ben Teleki Domokos és a Pap család voltak birtokosai. 1848 őszén itt fogta el Kővárvidék pénztárnokát Pap Lászlót a felbujtott oláhság, hogy a pénzzel együtt Urbán-hoz vigye, de a császári tisztek által vezetett katonaság Baczánál a pénztárnokot elfogta a kísérők egy részével együtt. 1857-ben a település járási székhely is volt. 1865től országos hetivásárokat tartottak a településen. Egyik évből való adat felsorolja a település iparosait: cipészek, kovács, kerékgyártó, tímár, asztalos, szíjgyártó és fazekas dolgozott ekkor a településen. 1898-ban a Pap, Bobb Hngea József, Mihálka László voltak urai.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Két görög katolikus temploma közül az egyik 1871-ben épült, és 1872-ben szentelték fel a Szent Arkangyalok tiszteletére, a másik templom valamikor az 1500-as évek előtt épülhetett. Anyakönyvet 1787 óta vezetnek.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kádár JózsefSzolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.
  • Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 2. kötet. 478. o.