Tőkésbánya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tőkésbánya (Grosi)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang községközpont
Községközpont Alsóújfalu, Feketefalu
SIRUTA-kód 106372
Népesség
Népesség 1315 fő (2011. okt 31.)[1]
Magyar lakosság 9
Község népessége 2857 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Tőkésbánya (Románia)
Tőkésbánya
Tőkésbánya
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 37′ 14″, k. h. 23° 36′ 41″Koordináták: é. sz. 47° 37′ 14″, k. h. 23° 36′ 41″

Tőkésbánya település Romániában, Máramaros megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Máramaros megyében, Nagybányától délkeletre, Nagybánya és Kővárfüred között fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tőkésbánya nevét 1411-ben említették először az oklevelek Thukes, Tyukes formákban.

A település a nagybányai uradalomhoz tartozott, és az uradalommal együtt a XV. században a szerb despotáké volt.

1564-ben pusztának írták, melyben Melith György, Gyalui Vass György és Ábrámffy György is részt szerzett.

1625-ben már népes helységnek írták le, és Vetési Kökényesdi Péter kapta meg az egész helységet.

A XVII. században a nagybányai uradalommal együtt a szatmári várhoz tartozott.

A XVIII. században a településen nagyobb birtokosok voltak a Vankay, Mátay, Uray, Bakay, Bagossy család.

A XX. század elején nagyobb birtokosa nem volt. Lakosainak száma ekkor 945 görög katolikus vallású oláh volt. A községben 198 házat számoltak, határa pedig 1605 kataszteri hold volt.

A trianoni békeszerződés előtt Tőkésbánya Szatmár vármegye Nagybányai járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Görög katolikus temploma 1880-ban épült.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szatmármegyei helyi munkatársak: Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)