Égerhát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Égerhát
(Ariniș, Elrück)
Égerhát3..jpg
Református templom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang község
Községközpont Égerhát
Beosztott falvak Szilágyegerbegy, Rodina
Polgármester Mureșan Gheorghe (PSD)
Körzethívószám +40 x59
Népesség
Népesség 650 fő (2011. október 31.)[1]
Község népessége 1084 (2011)[2]
Magyar lakosság 130
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Égerhát  (Románia)
Égerhát
Égerhát
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 30′ 09″, k. h. 23° 13′ 51″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 09″, k. h. 23° 13′ 51″
Égerhát
weboldala

Égerhát (románul Ariniș, régi nevén és a román népnyelvben Arghihat, németül Elrück vagy Erlenhang) község Romániában, Máramaros megyében. Központja Égerhát falu. Tájegységileg a Szilágysághoz tartozik, korábban Szilágy vármegye része volt.

A községet három falu alkotja: Égerhát, Egerbegy és Rodina. Az egykor hozzá tartozó Alsó- és Felsőszivágy ma különálló községet képez.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Máramaros megye délnyugati részén található, Sülelmed városka szomszédságában, közel a Máramaros megyét Szatmár és Szilágy megyéktől elválasztó hármas megyehatárhoz. Nagybányától 44 kilométer, Szilágycsehtől pedig 13 kilométer választja el. 2 713 hektárnyi területen fekszik (melyből 1 883 ha termőföld). Nyugaton Szilágyillésfalva, délen Sülelmed, keleten Szélszeg, északon pedig Mosóbánya határolja.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Égerhát falut a középkorban alapította kilenc (kis)nemesi, három jobbágy- és egy zsellércsalád. Első írásos említése 1543-ból való, Egherhat néven. A történelmi Magyarország közigazgatási rendszerében Szilágy vármegye Szilágycsehi járásához tartozott.

báró Bornemisza Elemér szivágyi vadászkastélya (Trianon után porig rombolta a feldühödött jobbágyság)

Területének jelentős része a Bornemisza bárók uradalmához tartozott, leszámítva az alapító kisnemesek és szabad parasztok birtokait. A Bornemisza bárók birtokának központja Szilágycseh volt, de volt kastélyuk Farkasasszonyban is. Az utolsó Bornemisza földesúr, báró Bornemisza Elemér, miután a Károlyi grófok tiszttartója- és ügyintézőjeként megmentette a családot a csődbejutástól, jelentős jövedelmekre tett szert, amiből szivágyi birtokán vadászkastélyt építtetett, melyet a trianoni békeszerződés után porig rombolt a feldühödött parasztság.

Az egyre növekvő uradalom szükségleteinek kielégítésére több hullámban telepítettek be jobbágyokat, elsősorban Alsó- és Felsőszivágy, kisebb részben Égerhát területére is. A Bornemisszák jelenlétének emlékét őrzi a falut Rodina felől határoló Báró dombja, de az uradalomhoz tartozott a Kantár és a Mocsár is, amit azóta lecsapoltak. A bárói uradalom területén épült ki a falu egy része is, főként a - zömmel román nemzetiségű - jobbágyság házai.

A XIX. században számos zsidó kereskedő és földbirtokos került a faluba. A második világháború előtt számuk a magyarságét közelítette, imaházuk Égerhát központjában állt. Jelenlétük emlékét ma már csak a báró-dombi zsidó temető régi sírkövei őrzik.

A második világháború és az azt követő időszak interetnikus konfliktusokkal terhes sötét borzalmakat hozott a falu népe számára. A közhit szerint a zsidóüldözések idején élve eltemettek egy zsidó fiút a faluban. Nem sokkal ezután haláltáborokba hurcolták a falu teljes zsidóságát. Csak néhányan élték túl a Holokausztot.

A világháború után, a magyar hatóságok kivonulása és a román hatóságok megérkezése közötti időszakban számos magyarellenes atrocitás és egyéb túlkapások történtek (melyek egyikének egy fiatal magyar férfi is áldozatul esett).

A kommunizmus éveiben a lakosság magántulajdonait kollektivizálták, államosították a jelentősebb birtokokat, egyházi tulajdonokat (ezeket csak a rendszerváltozás utáni földosztás során juttatták vissza tulajdonosaiknak). Ekkor változott meg gyökeresen a lakosság zömének felekezeti hovatartozása is, miután a hagyományosan görög katolikus románságot ortodox hitre kényszerítették a román hatóságok (mai napig ehhez a felekezethez tartoznak). A falu magyarságát harminc család alkotja, hagyományosan református vallásúak.

Demográfiai adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzetiségi megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2002-es romániai népszámláláson a községnek összesen 1 208 lakosa volt, melyből 1 078 személy románnak, 130 pedig magyarnak vallotta magát. Jelenleg a következőképpen oszlik meg a község lakossága:

  • Égerhát: 702 lakos, melyből 570 (81,19%) román, 130 (18,51%) magyar.
  • Szilágyegerbegy: 333 lakos (valamennyi román nemzetiségű)
  • Rodina: 178 lakos (valamennyi román nemzetiségű)

Felekezeti megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2002-es népszámlálási adatok szerint a következő felekezetek közt oszlik meg a község népessége:

Ateista, vallásnélküli és nemnyilatkozó lakosok nem voltak a faluban.

Önkormányzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A helyi politikát hagyományosan a Szociáldemokrata Párt és parlamenti szövetségese, a Konzarvatív Párt határozza meg. A szociáldemokraták adják a község polgármesterét és alpolgármesterét is. A település vezetői:

  • polgármester: Mureșan Gheorghe (PSD)
  • alpolgármester: Pop Nelu Eugen (PSD)
  • titkár: György Csaba

A kilenc tagú helyi tanács összetétele pártonként:

Párt Helyi tanácsosok száma Tanácsosok
Szociáldemokrata Párt 4 Iluț Aurel, Mateșan Ioan, Mateșan Simion, Pop Nelu Eugen
Nemzeti Liberális Párt 2 Cupșe Vasile, Sabou Vasile
Romániai Magyar Demokrata Szövetség 1 Fóris József
Demokrata Liberális Párt 1 Câmpean Octavian
Konzarvatív Párt 1 Mateșan Ioan

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Református templom
  • Görög katolikus templom (ma ortodox)
  • református temető
  • régi román temető
  • román temető
  • zsidó temető

A településen termálvízforrás található, szomszédságában pedig jól kiépített halastavak vannak.

Neves szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvértelepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források és külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)