Nagybánya
| Nagybánya (Baia Mare, Frauenbach) | |||
 |
|||
| Szent István-torony | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia |
||
| Történelmi régió | Partium | ||
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Máramaros | ||
| Rang | megyei jogú város | ||
| Beosztott falvak | Borpatak (Valea Borcutului), Feketepatak (Valea Neagră), Felsőfernezely (Firiza), Kőbánya (Blidari)[1] |
||
| Polgármester | Cătălin Cherecheș,[2] Szociálliberális Szövetség (USL) | ||
| Körzethívószám | 0262 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 136 254 fő (2002)[3] +/- | ||
| Község népessége | 137 921 (2002)[4] | ||
| Magyar lakosság | 20 459 | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 228[5][1] m | ||
| Terület | 234,71[5][1] km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Nagybánya
Pozíció Románia térképén
|
|||
| é. sz. 47° 39′ 25″, k. h. 23° 34′ 27″ | |||
| Nagybánya weboldala | |||
Nagybánya (románul Baia Mare, németül Neustadt; régi elnevezése Asszonypataka, latinul Rivulus Dominarum, németül Frauenbach) municípium Romániában. Az ország északnyugati részén fekszik; Máramaros megye székhelye.[5][1]
Tartalomjegyzék |
Földrajz [szerkesztés]
A város az 1307 m magas Rozsály-hegy alatt, a Zazar folyó partján fekszik. Északról a Gutin-hegység (és az annak részét képező Rozsály-tömb, Igniş) határolja.[1]
Közigazgatási területe 234,71 km²[5], a városhatáron belüli, szűken vett terület pedig 33,75 km².[6] A szomszédos községek délen Lénárdfalva és Tőkésbánya, keletre Felsőbánya, nyugatra pedig Alsótótfalu.[1]
Történelem [szerkesztés]
Nevének eredete [szerkesztés]
Nevét arany- és ezüstbányáiról kapta, előtagja a szomszédos Felsőbányától különbözteti meg. Korábban Asszonypatakának (1329) hívták, mivel a királyné tulajdona volt, utótagja a mellette folyó patakra utalt.
Kezdetek [szerkesztés]
Egyes történelemkutatások szerint a város első említése 1142-ből, II. Géza korából való (Frauenbach, Asszonypataka néven), amikor a király szászokat telepített a környékre. Mások szerint a tatárjárás után, IV. Béla uralkodása idején jött létre. A legrégebbi fennmaradt oklevél 1327-ből való; ebben Károly Róbert király Zazarbánya néven említi a települést. Tőle származik egy 1329-es oklevél is, melyben Rivulus Dominarumnak (Asszonypataka) hívja, a szomszédos Felsőbányát pedig Mons Mediusként (Középhegy) említi. A Rivulus Dominarum elnevezés arra a középkori apácazárdára vonatkozott, amely a mai Klastrom-réten állt. Nagy Lajos király 1347-ben, majd 1376-ban állított ki kiváltságlevelet a városnak; a másodikban többek között a bányászatot is szabályozta.[7][8]
A román történelemszemlélet szerint a Nagybányai-medence Boirebisztasz dák államának része volt, és néprajzi, nyelvészeti és régészeti bizonyítékok igazolják a románság kialakulását és folytonosságát ezen a tájon. (Lásd még: a románok eredete.)[9]
A bányász kisváros [szerkesztés]
Nagybánya akkori polgárai idetelepült német ajkú iparosok, bányászok és kereskedők voltak. A bányaváros védőszentje Szent István király. Nagybánya messzi földön híres volt Szent István nevezetű gótikus stílusú templomáról, ami egyedi módon kéthajósnak épült, és 1387-ben fejezték be. A templom méretei impozánsak voltak, az épület 50 méter hosszú, tornya pedig 40 méter magas volt. Hatalmas tornya, a Szent István-torony a mai napig magaslik Nagybánya felett.
A város iskolájáról 1380-ból maradt fenn írásos emlék. Ebben az időben a brassói származású Theodoricus volt az iskolamester. Az 1408-as évben városi kórházról tesznek említést. Pénzverde már 1411-ben működött.
A város 1411-ig királyi város volt, ekkor azonban Zsigmond király Lazarovits István szerb uralkodónak adományozta. Később Hunyadi János kezére került s keze alatt a bányászat ismét fellendült. Hunyadi János házat épített Nagybánya főterén, ami mai napig is megtekinthető.
Az arany városa [szerkesztés]
1464-ben Mátyás király kiváltságlevelet írt a városnak, az ő uralkodása alatt a bányászat ismét megerősödött. A moldovaiak betörései miatt, Nagybánya kérésére Mátyás király megengedte a városnak, hogy falakkal, sáncárkokkal és bástyákkal vehessék körül. Ezekből napjainkra már csak a Mészáros-bástya maradt fönn. Ebben az időszakban a Magyar Királyság aranytermelésének több mint fele Nagybánya kezében volt.
1551-ben a Habsburg-házbeli I. Ferdinánd birtokába került a város. A bányák ekkor magánkézből bérlők kezébe kerültek s a rablógazdálkodásuk miatt a bányászat ismét hanyatlófélbe került, az egyébként jól felszerelt, európai szintű bányák ismét elhanyagolttá váltak. A bányászat mellett kőművesek, ácsok, kőfaragók, szűcsök, fazekasok, szabók, ötvösök voltak jó hírű mesteremberei Nagybányának. A nagybányai ötvösök országszerte ismertek, egy közülük, Bánfihunyadi Ötvös János világhírre tett szert azzal, hogy a londoni Gresham kollégium tanárává vált, s az angolok kiemelkedő tudósként tisztelik. Egy másik híres ötvös, Ocsovai Dániel II. Rákóczi Ferenc pecsétnyomóját készítette. 1547-ben Kopácsi István a város lakóit a reformáció mellé állította, és megalapította a Schola Rivulinát, Erdély és a Partium (valamint a mai Románia) területének első középiskoláját, amely 1755-ig működött.[8]
1620-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem megvonta a bérlés jogát a bányákat szipolyozó addigi bérlőktől és Nagybánya városára ruházta át. A 17. század közepén Nagybánya I. Rákóczi György erdélyi fejedelem tulajdonába került, majd II. Rákóczi Györgyé lett. 1660 elején a váradi Ali pasa portyázó csapatai dúltak a környéken, majd 1660 nyarán hatalmas, 16000 arannyi váltságdíjat csikartak ki a várostól.
1664-től, a vasvári béke után Nagybánya osztrák kézre került. 1672-ben Cobb császári generális parancsára levegőbe röpítették a város védrendszerének jelentős részét. 1685-ben a császári hadak Máramarosban teleltek, megszállás alatt tartva a vidéket. 1687-ben a reformátusok elvesztették az István-templomot és az iskolájukat, amit a jezsuiták 1691-ben vettek át. 1692-ben a minorita rend megkapta a várostól a Szent Miklósról nevezett kispiaci templomot, ami mellé rendházat építettek.
II. Rákóczi Ferenc 1703-ban átállásra szólította fel a várost, minekutána Nagybánya támogatta a fejedelem szabadságharcát. A szabadságarc bukását követő Szatmári béke visszaállította az azelőtti állapotokat. VI. Károly német-római császár viszont 1712-ben ismét elismerte és megerősítette a város kiváltságait. 1742-ben pestisjárvány pusztított Nagybányán. A pénzverde épületét 1739-ben fejezték be. Ez az épület ma is látható, a nagybányai múzeum van benne.
1771-ben kezdték el a görög katolikus templom építését, majd 1792-ben a Híd utcai református templomét. 1793-tól négyosztályos görög katolikus népiskoláról vannak feljegyzések. A Magyar Jádzó Társaság 1796-ban kért engedélyt a város tanácsától, és 1797-ben már német nyelvű társulat is működött. 1802-ben építették a Fekete Sas fogadót, amelyben 1847 szeptember havában Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szállt meg.
1848-ban a város a forradalom mellé állt, ebben az évben Kossuth Lajost Nagybánya díszpolgárává avatták. 1848 decemberében Bem József tábornok innen indult Kolozsvár elfoglalására. A szabadságharc bukása után Berenczey László erdélyi kormánybiztos sok más forradalmárral együtt Nagybányán talált rejtekhelyet.
A világosi fegyverletételt itt is csaknem két évtizedes csend követte, de a kiegyezés (1867) után a kincstári és magánbányák újabb virágzása következett. Létrejött a Kaszinó-egyesület (1834), a Polgári Olvasókör (1869), majd 1896-ban megalakult a magyar képzőművészet egyik legjelentősebb központja, a nagybányai festőiskola. Kiépült a vasútvonal Szatmár és Dés felé, kigyúltak az első villanylámpák (1909). 1889-ben jelent meg az első román nyelvű újság, a Gutinul című hetilap.[9] Lakossága fél évszázad alatt több mint kétszeresére nőtt.
Román kézen [szerkesztés]
1919. január 9-én [10] bevonultak a román királyi csapatok. A román közigazgatás első két évtizedében megerősödtek a román intézmények. A középoktatás nyelve román lett, a görög katolikus püspökség Máramarosszigetről Nagybányára költözött, de eredménytelen harc folyt azért, hogy Szatmár megye székhelyét ide költöztessék.
.jpg&filetimestamp=20110720215215)
A második bécsi döntés értelmében 1940. szeptember 7-én Nagybányára is bevonult a magyar honvédség. A honvédség tiszteletére állított diadalkaput nem sokkal korábban egy román harckocsi letarolta.[11] 1941. június 27-én, egy nappal a kassai bombázás után a szovjet légierő bombázta Nagybányát.[12]
A II. világháború után, amikor a visszatérő román közigazgatás megszüntette a megyerendszert és létrejöttek a tartományok, Nagybánya Máramaros tartomány, majd az újabb megyésítéssel Máramaros megye székhelye lett. Ezzel egy időben új városnegyedek, vállalatok, intézmények jöttek létre. Bevándorlás nyomán a lakosok száma 18 000-ről 170 000-re nőtt.
A forradalom után [szerkesztés]
Az 1989-es rendszerváltás óta a bányászat fokozatosan leépült, a bányák közül sokat bezártak.[8] Sokan kiköltöztek külföldre, vagy a környező falvakba, így a város lakossága 114 ezerre csökkent. A kommunista rezsim alatt kialakított nehézipar lassan megszűnik és a város fő gazdasági ereje a kereskedelemben van.
Több külföldi cég Nagybánya környékére helyezi kelet-európai lerakatát, képviseletét. Ilyen a Mercedes, amely itt nyitotta meg legnagyobb kelet-európai kamion, busz és haszonjármű lerakatát. Továbbá a közeli Szakállasdombón (Dumbrăvița) épül a Universal Alloy Co. által egy Airbus és Boeing alkatrészeket készítő gyár.
2000. január 30-án a nagybányai Aurul bányavállalat létesítményéből 100 ezer m³ cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, majd ezen keresztül a Szamosba és a Tiszába. A Tiszai ciánszennyezés két hét alatt vonult le, hatalmas károkat okozva.[13]
Önkormányzat és közigazgatás [szerkesztés]
A helyi tanács összetétele:
| Párt | 2004 | 2008 | 2012 | Jelenlegi tanács | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Nemzeti Liberális Párt (PNL) | 9 | 9 | 8 | |||||||||
| Szociáldemokrata Párt (PSD) | 4 | 5 | 7 | |||||||||
| Konzervatív Párt (PC) | – | – | 2 | |||||||||
| Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) | 3 | 3 | 2 | |||||||||
| Dan Diaconescu Néppárt (PP-DD) | – | – | 2 | |||||||||
| Demokrata Liberális Párt (PD-L) | 5 | 6 | 1 | |||||||||
| Országos Szövetség Románia Haladásáért (UNPR) | – | – | 1 | |||||||||
| Nagy-Románia Párt (PRM) | 2 | – | – | |||||||||
Népesség [szerkesztés]
A város teljes népessége 136 254 fő (2002)[3] +/-.
1910-ben 12877 lakosából 9992 magyar, 2677 román és 175 német volt.
Az 1992-es népszámlálás szerint a 149 205 fős lakosság nemzetiségi összetétele: román 80,59%, magyar 17,39% (25 364 fő), német 0,64%, zsidó 0,06%. 1992 és 2002 között a romák és az ukránok kivételével minden nemzetiség lélekszáma csökkent, de eltérő arányban. A 2002-es népszámlálás szerinti nemzetiségi arányok (teljes népesség 137 921 fő): román 82,85%, magyar 14,79% (20 466 fő), roma 1,5%, német 0,35%, ukrán 0,25%, zsidó 0,04%.[6][1]
2011 júniusában az önkormányzat – balesetveszélyre hivatkozva – 1,8 m magas betonfalat építtetett két, összesen 200 roma család (mintegy 6-700 fő) által lakott tömbház és az előttük elhaladó forgalmas út közé. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) azonban 6000 lejes pénzbírságot szabott ki Cătălin Cherecheş polgármesterre, mivel álláspontjuk szerint a fal felépítése diszkriminációnak minősül, és nem oldja meg a problémákat.[14] A Romani Criss egyesület 2011 decemberében beperelte a polgármesteri hivatalt. A Bukaresti Törvényszék 2012. novemberi ítélete szerint nem történt diszkrimináció, az egyesület azonban fellebbezni fog.[15]
Gazdaság [szerkesztés]
A foglalkoztatási ráta a városban 38,1%. A foglalkoztatottak száma a 2003-as 57 553-ról 2005-re 52 889-re csökkent, elsősorban az elbocsátások, a munkavállalók elvándorlása és a nyugdíjazások miatt. A legjelentősebb visszaesés az iparban, ezen belül is a kitermelő iparban történt. Csökkent az oktatási és az egészségügyi ágazatban foglalkoztatottak száma is. Ezzel szemben a banki, biztosítási és távközlési területen növekszik a foglalkoztatás.[6]
Közlekedés [szerkesztés]
Közösségi közlekedés [szerkesztés]
A város a 400-as vasúti fővonal mentén fekszik, melynek része a Zsibó–Nagybánya-vasútvonal és a Szatmárnémeti–Nagybánya-vasútvonal. Itt ágazott ki belőle a Nagybánya–Felsőbánya-vasútvonal, amelyen jelenleg nincsen személyforgalom.
A helyi közösségi közlekedést nagyrészt az SC URBIS SA biztosítja. A városi hálózatot 1 trolibusz- és 12 autóbuszvonal alkotja. 17 különjárat egyes cégeket szolgál ki a műszakváltások idején. 10 buszjárat a szomszédos falvakkal és Felsőbányával köti össze a várost.[6]
Közúti közlekedés [szerkesztés]
A tervezett Nagybánya–Nyíregyháza autópálya Magyarország felé biztosítana kapcsolatot. Ennek első szakasza az M3-as autópálya jelenleg épülő Nyíregyháza–Vásárosnamény szakaszának része Vajáig. A második szakasz a tervezett M49-es autópálya, a harmadik pedig a szintén tervezési fázisban levő romániai szakasz Pete és Nagybánya között.
2011 decemberében a városi önkormányzat megkezdte a tervezett nagybányai körgyűrű környezetvédelmi engedélyeztetését. A beruházás várhatóan 2012 februárjában kerülhet bele a város éves költségvetésébe, a versenytárgyalás pedig leghamarabb júliusban kezdődhet meg, ami optimális esetben nyár végi vagy őszi munkakezdést jelentene. Az átadásra 2013–2014-ben kerülhet sor.[16]
Légi közlekedés [szerkesztés]
A város repülőtere, a Nagybányai repülőtér Miszmogyoróson található.[17]
Kultúra [szerkesztés]
.jpg)
A város magyar művelődési és társadalmi életének központi intézménye a 2001-ben létrehozott Teleki Magyar Ház. Gróf Teleki Sándor egykori háza a Nagybánya-óvárosi Református Egyházközség tulajdona, működtetője a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület, de a ház a katolikus, református, evangélikus és baptista egyházközségek, valamint más magyar civil szervezetek – többek között a 015. sz. Gróf Teleki Sándor cserkészcsapat, az Erdélyi Kárpát-egyesület Gutin Osztály, a Lendvay Márton Színjátszó Kör és Alapítvány, a Németh László Gimnázium – közösségi életét egyaránt szolgálja.[18]
A város legjelentősebb magyar vonatkozású kulturális rendezvényei, fesztiváljai a magyar művelődést és a Teleki családot középpontba állító májusi Teleki Napok, a régi bányászünnepből újjáélesztett és a város védőszentjére is emlékeztető augusztusi Szent István Napok, a város legnagyobb magyar rendezvénye, a helyi magyar egyesületek összefogásával 2006 óta megrendezett Főtér Fesztivál, valamint a Gesztenyeünnep, ami 1993 óta a város napja.[19]
A Nagybányai Városi Színház épülete 1967-ben épült. Azóta nem került sor jelentősebb felújításra, így az épület falai megrepedeztek. Kellékek tárolására szolgáló raktárai nincsenek. A tervek szerint felújítása 2012-ben kezdődne, és 2014-re fejeződne be.[20]
Turizmus [szerkesztés]
A város legfontosabb látnivalói:
- A Szent István-torony az elpusztult 14. századi gótikus templom tornya
- A Szentháromság templom 1720-ban épült barokk stílusban
- Evangélikus temploma 1912-ben épült szecessziós stílusban, oltárképét Iványi-Grünwald Béla festette
- Ortodox temploma is a 20. század elején épült, eredetileg görög katolikus templom volt
- Református templom, a nagybányai festőiskola kedvenc témája
- Erzsébet-ház, állítólag Szilágyi Erzsébet lakott itt férje, a házat építettő Hunyadi János halála után
- Híres festőiskoláját Hollósy Simon hozta létre 1896-ban, itt alkotott Iványi-Grünwald Béla, Glatz Oszkár, Csók István és sokan mások. A Képzőművészeti Múzeumban számos alkotásuk látható.
- Néprajzi múzeuma, falumúzeuma és ásványmúzeuma is van
- Régészeti múzeum a régi pénzverde épületében
-
Református templom
-
-
Régi pénzverde, Régészeti múzeum
-
-
Lakóház a Traianus sugárúton
Személyek [szerkesztés]
- Itt hunyt el Thurzó János (1437–1508) bányavállalkozó
- Itt született Bánfihunyadi János (1576–1650 k.) alkimista, ötvös, az angliai Gresham College kémiatanára, a „hermetikus filozófia” kutatója
- Itt tanult Misztótfalusi Kis Miklós (1650–1702) nyomdász[21]
- Itt született Lendvay Márton (1807–1858) színész[21]
- Itt született Csányi Dániel (1820–1867) matematikus
- Itt élt és hunyt el Teleki Sándor (1821–1892) 1848–49-es honvédezredes[22]
- Itt született Vezéry Ödön (1841–1937) jogász, szerkesztő[23]
- Itt született Richter Ede (1852 - ?) selmecbányai levéltáros, muzeológus.
- Itt született, élt és hunyt el Schönherr Gyula (1864–1908) történész[21]
- Itt nevelkedett, élt és hunyt el Thorma János (1870–1937) festőművész (aki itt a református temetőben nyugszik)
- Itt született és élt Réti István (1872–1945) festőművész[21]
- Itt született Maticska Jenő (1885–1906) festőművész[21]
- Itt született Tersánszky Józsi Jenő (1888–1969) író[21]
- Itt született Kövess István (1890–? 1997 előtt) jogász, jogi szakíró, újságíró
- Itt született Németh László (1901–1975) író[21]
- Itt született, alkotott és hunyt el Slevenszky Lajos (1910-1975) festő, díszlettervező.
- Itt született, élt és hunyt el Vida Géza (1913–1980) szobrász
- Itt született és hunyt el Szász Károly (1919-1965) művészettörténész
- Itt született Németh Amadé (1922–2001) karmester, zeneszerző
- Itt született 1926-ban Stössel István az orvostudományok doktora, orvosi szakíró.
- Itt született Kádár István (1930–? 1981) matematikai szakíró
- Itt született Boncz Géza (1944) magyar író, humorista
- Itt született Vasile Miriuţă (1968) román származású magyar válogatott labdarúgó
- Itt született Koller Ákos (1974) magyar válogatott labdarúgó
- Itt született Tar Gabriella-Nóra (1977) színház- és irodalomtörténész.
- Itt született Paula Seling (1978) román énekesnő, a 2010-es Eurovíziós Dalverseny harmadik helyezettje.
_nyomd%C3%A1sz.jpg)
.jpg)
Testvérvárosok [szerkesztés]
Hódmezővásárhely, Magyarország- Szolnok, Magyarország
- Tiszavasvári, Magyarország
Hollywood, Amerikai Egyesült Államok
Ivano-Frankivszk, Ukrajna
Serino, Olaszország
Kitwe, Zambia
Wels, Ausztria
Bielsko-Biała, Lengyelország
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b c d e f g Nagybánya fekvése (magyar nyelven). Nagybánya.ro, 2009. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
- ↑ Mayor (angol nyelven). Nagybánya, 2011. november 25. (Hozzáférés: 2011. november 26.)
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ^ a b c d City presentation (angol nyelven). Nagybánya, 2011. november 25. (Hozzáférés: 2011. november 26.)
- ^ a b c d City of Baia Mare (angol nyelven). Nagybányai várostérség (SUBM), 2008. (Hozzáférés: 2011. november 26.)
- ↑ Múlt (magyar nyelven). Nagybánya.ro, 2009. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
- ^ a b c A város rövid története (magyar nyelven). Teleki Magyar Ház, 2011. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
- ^ a b History (angol nyelven). Nagybánya, 2011. november 25. (Hozzáférés: 2011. november 26.)
- ↑ http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2000_02/cikk.php?id=246
- ↑ Ablonczy (2011), i. m. 54, 59. old.
- ↑ Andaházy Székely Viktor: A m.kir. I. gyorshadtest 1941. évi ukrajnai hadműveletei. Doktori (PhD) értekezés, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Kossuth Lajos Hadtudományi Kar, 2009. 20-21.old.
- ↑ Azonnal ölt: tíz éve történt a tiszai ciánszennyezés (magyar nyelven). Origo, 2010. január 30. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
- ↑ Nem bontják le Nagybányán az „elválasztó falat” (magyar nyelven). Nagybánya.ro, 2011. november 17. (Hozzáférés: 2011. november 26.)
- ↑ Maradhat a romákat elválasztó fal (magyar nyelven). Index, 2012. november 29. (Hozzáférés: 2012. november 30.)
- ↑ Körgyűrű Nagybányán (magyar nyelven). Nagybánya.ro, 2011. december 29. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
- ↑ Prezentare (román nyelven). Nagybányai repülőtér, 2011. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
- ↑ Alapító okirat (magyar nyelven). Teleki Magyar Ház, 2001. július 6. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
- ↑ Vendégmarasztaló (magyar nyelven). Teleki Magyar Ház, 2011. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
- ↑ Felújítják a színházat (magyar nyelven). Nagybánya.ro, 2011. december 28. (Hozzáférés: 2011. december 28.)
- ^ a b c d e f g Nagybányai pantheon (magyar nyelven). Nagybánya.ro / Schönherr Gyula Történelmi kör, 2008. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
- ↑ Gróf Teleki Sándor (magyar nyelven). Teleki Magyar Ház, 2011. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
- ↑ Vezéry Ödön
Források [szerkesztés]
- Ablonczy (2011): Ablonczy Balázs. A visszatért Erdély 1940–1944 (magyar nyelven). Budapest: Jaffa Kiadó. ISBN 978 963 9971 60 8 (2011). Hozzáférés ideje: 2011. december 26.
További információk [szerkesztés]
- Hivatalos honlap (román, angol)
- Nagybánya.ro (magyar)
- Nagybánya adatlapja, Adatbank – erdélyi magyar elektronikus könyvtár (magyar)
- Nagybányai műemlékek a Romániai magyar lexikonban
- Antos Árpád: Nagybánya - Hetedhéthatár
- Nagybánya régi látképe
- Vezéry Ödön: A lengyel menekült
- Vezéry Ödön: Petőfi és a sasirosok
- Nagybánya látnivalói
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
|
|||||
.svg){kind=small}
-
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagybánya témájú médiaállományokat.
