Tersánszky Józsi Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tersánszky Józsi Jenő
Születési neve Tersánszky József Jenő[1]
Született 1888. szeptember 12.
Nagybánya, Magyar Királyság
Elhunyt 1969. június 12. (80 évesen)
Budapest, Magyarország
Nemzetisége magyar
Házastársa Molnár Sári
Szántó Margit
Foglalkozása író
Fontosabb munkái Misi Mókus kalandjai
Kakuk Marci
Díjak Baumgarten-díj
Kossuth-díj

Tersánszky Józsi Jenő az IMDb-n
PORT.hu-adatlap

Tersánszky Józsi Jenő (Nagybánya, 1888. szeptember 12.Budapest, 1969. június 12.) Kossuth-díjas magyar író, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja, a 20. századi magyar prózairodalom egyik kiemelkedő alakja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tersánszky Józsi Jenő emléktáblája a XII. kerület Avar utca 9 számú ház falán

Tersánszky Jakab és Fox Etelka elsőszülött gyermekeként született Nagybányán, 1888. szeptember 12-éről 13-ára virradó éjszakán, éjfél körül, vallása római katolikus. 1906-ban érettségizett szülővárosában. Eredetileg festőnek készült, de apja nyomására jegyzőgyakornok lett Szapáryfalván. 1907-ben egy évig gyakornokként joggal foglalkozott Nagybányán, majd beiratkozott az eperjesi jogakadémiára.

Tervei szerint a budapesti egyetem jogi karán készült folytatni tanulmányait, de a tandíjra összespórolt összeget végül elmulatta és kénytelen volt segédmunkásnak állni. Első novelláját, a Csöndes embereket is pénzgondjai enyhítésére írta. Osvát Ernő figyelt fel tehetségére, így jelenhetett meg első írása 1910 februárjában a Nyugatban. Alig egy évvel később, 1911-ben novelláskötetét kiadta a Nyugat Könyvtár.

Tersánszky Józsi Jenő hamvai a budapesti Farkasréti temetőben (Hv802-670. fülke).
Tersánszky Józsi Jenő Kakuk Marci c. könyvének első kötetéből Hunyady József írónak dedikált címlapja 1964-ből

Az I. világháborúban mint önkéntes vett részt, 1918-ban olasz fogságba esett és csak 1919 augusztusának elején érkezett vissza Budapestre, ahol háborús élményeit Viszontlátásra, drága című regényében örökítette meg. A regény a magyar háborúellenes irodalom egyik kiemelkedő alkotása, Tersánszky első igazi nagy írói sikere is ehhez fűződik.

1918-ban már válogatott elbeszélései is megjelentek. A Tanácsköztársaság ideje alatt szimpatizált a forradalommal, melynek bukása után a kommunizmus iránti nem titkolt rokonszenve miatt a Horthy-korszakban rengeteg támadás érte. A húszas évek elejére nélkülözései különös mód megviselték. 1921. június 16-án még öngyilkosságot is megkísérelt, az Erzsébet hídról a Dunába vetette magát.[2] Szerencsés megmenekülése hírét olvasta az újságban az irodalom iránt érdeklődő Molnár Sári (1896-1960, Kornhauser Henrik és Roth Ernesztina lánya), aki levelezni kezdett az íróval, s végül 1921. szeptember 8-án Budapesten, a Józsefvárosban házasságot kötöttek.[3]

Gyors egymásutánban születtek művei, köztük a Kakuk Marci ifjúsága, mely 1921-ben jelent meg, és amely fő művének, a ciklikus szerkezetű Kakuk Marci regénynek az első darabja. A Nyugat folytatásokban közölte Rossz szomszédok című regényét, majd 1922 júliusában a lap főmunkatársai közé került.

A polgári társadalom keretei közül kihullott, máról holnapra élő csavargót nem rajzolta ideálalakká: látta hibáit és életformájának fogyatékosságát, egyediségét is.

Érdeklődése ezzel egy időben a színház felé fordult, 1923-ban a Magyar Színház tűzte műsorára Szidike című darabját, amelyet később átdolgozott. Ettől kezdve sorra mutatták be darabjait a magyar színházak. 1927-ben a három évvel korábban megírt A céda és a szűz című kisregényét „szeméremsértőnek” találták, emiatt két havi börtönbüntetést kapott, melynek egy részét letöltötte. 1932-ben sajátos színházat is szervezett, a Képeskönyv Kabarét, ahol kis regős együttesével maga is fellépett. Anyagi nehézségeinek enyhítésére számos detektívtörténetet és krimit is írt, miközben folyamatosan írta az egyre gyarapodó Kakuk Marci-történeteket is.

1940-től mint újságíró riporter dolgozott a Híd című lapnak, két évvel később itt jelent meg Félbolond című regénye is. 1944-ben hamis igazolványokat szerzett a menekülő zsidóknak, a háború után pedig zenehumoristaként szórakozóhelyeken, bárokban lépett fel, miközben dolgozott a Magyar Rádió Gyermekújság rovatának is. 1948-tól állami évjáradékban részesítették, Párizsban is megfordult. 1950-től kezdve a dogmatikus irodalompolitika következtében nem tudott publikálni. 1952-ben felkérték, hogy a magyar írók által Rákosi Mátyás 60. születésnapjára összeállított köszöntő kötetbe írjon. Tersánszky A nadrágtartógyáros címmel írt egy művet. Az alacsony Rákosiról köztudott volt, hogy nadrágtartót hordott. A hatalom ezt Rákosi kigúnyolásának vette. Az írás természetesen nem került be az ünnepi kötetbe.[4]

Munkakedvét ezek után se vesztette el. Mint sokan mások, ekkoriban ő is meséket, bábjeleneteket írt, valamint maradandó értékekkel gyarapította a magyar ifjúsági irodalmat. 1955-ben válogatott novelláskötetének kiadásával tért vissza az irodalmi életbe; 1957-ben pedig világot látott elbeszéléseinek kétkötetes gyűjteménye is, A tiroli kocsmáros címmel.

1960-ban hunyt el felesége, akit példás odaadással ápolt élete végéig.

Utolsó jelentős műve, a Nagy árnyakról bizalmasan című emlékezésgyűjtemény 1962-ben jelent meg, ebben neves irodalmi kortársainak portréját rajzolta meg némi iróniával.

1965 nyarán másodszor is megnősült, Szántó Margitot vette feleségül.

Halála előtt még megérhette néhány színházi bemutatóját. A János-kórházban hunyta le szemét örökre, 1969. június 12-én.

Munkásságát többször is Baumgarten-díjjal jutalmazták (1929, 1930, 1931, 1934) 1949-ben pedig Kossuth-díjat kapott.

Három évtizedig élt Budán az Avar utcában. A Németvölgy és Krisztinaváros jellegzetes alakja volt. Naponta találkozhattak vele a környék lakói, nemegyszer – utcai – tilinkó játékával is elbűvölte az éppen arra járókat. Mindennapos vendége volt a környék szép számú borozójának, kocsmájának.[2] Asztalánál a művésztársak mellett helyet foglalhatott bárki, a "TF"-es hallgatótól a Déli pályaudvar "Tüzép"[5] telepének szenes emberéig.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1912 A tavasz napja sütötte
  • 1916 Viszontlátásra drága…
  • 1918 A kék gondviselés, amelyről csak egy bizonyos
  • 1918 Kísérletek
  • 1922 Kakuk Marci ifjúsága
  • 1922 A két zöld ász
  • 1922 A Sámsonok
  • 1923 A repülő család
  • 1924 A céda és a szűz
  • 1924 Jámbor Óska
  • 1924 Mike Pál emlékei
  • 1925 A havasi selyemfiú
  • 1928 Az őrült szerelme
  • 1928 Igazi regény
  • 1929 A margarétás dal
  • 1930 A nevelőkisasszony
  • 1932 Az elveszett notesz
  • 1932 A veszedelmes napló
  • 1933 Mesék a kerékpárról
  • 1933 Rózsika
  • 1933 Az amerikai örökség
  • 1934 Kakuk Marci a zendülők közt
  • 1934 Az Óbudai tánciskola
  • 1934 Szerenád
  • 1935 Kakuk Marci vadászkalandjai
  • 1936 Kakuk Marci szerencséje
  • 1936 Legenda a nyúlpaprikásról
  • 1937 Kakuk Marci kortesúton
  • 1937 A szerelmes csóka
  • 1938 A magyarok története
  • 1938 Majomszőrpárna
  • 1938 A vezérbika emlékiratai
  • 1939 Mese a buta nyúlról
  • 1940 Az én fiam!
  • 1941 Annuska
  • 1941 Az ékköves melltű
  • 1941 Okos és oktondi
  • 1941 A bátor nyírőlegény
  • 1941 Az amerikai örökség
  • 1942 Az átok
  • 1942 Forradalom a jég között
  • 1942 A gyilkos
  • 1942 Pimpi, a csíz és egyéb elbeszélések
  • 1942 Selyemfiú - ügyetlen fráter
  • 1942 A vén kandúr
  • 1943 Az élet titka
  • 1943 Az elnök úr inasévei
  • 1943 Szerelmi bonyodalom
  • 1943 Tíz taktus története
  • 1943 "Vadregény"
  • 1944 Kaland a villában
  • 1944 Új legenda
  • 1947 Én fogom az aranyhalat
  • 1947 A félbolond
  • 1948 Sziget a Dunán
  • 1948 Egy ceruza története
  • 1949 Egy kézikocsi története
  • 1953 A harmadik fiú
  • 1953 Misi Mókus kalandjai
  • 1954 A gyomorerősítő
  • 1954 A síró babák
  • 1955 Egy biciklifék története
  • 1955 A vándor
  • 1956 Makk Marci hőstette
  • 1956 A vén kandúr
  • 1957 Kacor Dani csínyjei
  • 1958 Illatos levélkék
  • 1962 Nagy árnyakról bizalmasan
  • 1963 Rekőttes
  • 1968 Életem regényei
  • 1969 Paprikás, a buta nyúl (mesekönyv, Rékassy Eszter illusztrációival)

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tersánszky mellszobra (Fémes Beck Vilmos alkotása)

Fémes Beck Vilmos szobrász megörökítette az örökvidám, édes-keserű Tersánszky-fejet 1910-ben.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyik kedvenc borozója a XII. kerület Márvány utca 27. számú házban.[6]
  • Tersánszky Józsi Jenővel – az ötvenes években – sokan mint zenésszel, együttesvezetővel találkoztak először. A vasárnap délutáni Kincses Kalendárium című rádióműsornak társaival együtt visszatérő fellépői voltak. A „Furulyás író” Zelk Zoltánt is megihlette.
  • Szertornász múltjára, eredményeire büszkébb volt, mint Kossuth-díjára. Talán nem véletlenül lakott a Testnevelési Főiskola mögött, az Avar utcában.
  • Nagy borivó volt, állandó vendége a Márvány, a Mészáros utca és a szűkebb környék vendéglőinek, borozóinak. A bor elsősorban mesélőkedvére volt hatással. „Dőltek belőle” a „terszánszkyádák”, ahogy Galsai Pongrác nevezte ezeket.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. HU BFL VII.5.c 11030/1936
  2. ^ a b Bíró, András (2002. május 17.). „FÉNYKÉPALBUM – Találkozásaim: Tersánszky J. Jenő” (magyar nyelven). Érdi Újság, Érd XII. évfolyam (20. szám), 7.. o, Kiadó: © Érd Város Önkormányzat Polgármesteri Hivatala. Hozzáférés ideje: 2013. január 16.  
  3. VIII. ker. polgári házassági akv. 1244/1921. folyószáma alatt.
  4. A személyi kultusz legfényesebb napja cikk Rákosi 60. születésnapjáról.
  5. A szocialista Magyarország egyetlen tüzelő- és építőanyagot forgalmazó vállalata.
  6. A -műemlékké nyilvánított- borozó ma is fogad vendégeket. Az író emlékét egy kis sarok és Boda Péter róla mintázott műalkotása őrzi

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]