Szentkuthy Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szentkuthy Miklós
Szentkuthy Miklós (fotó: Csigó László)
Szentkuthy Miklós (fotó: Csigó László)
Élete
Született 1908. június 2.
Budapest
Elhunyt 1988. július 18. (80 évesen)
Budapest
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) regény, esszé
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentkuthy Miklós témájú médiaállományokat.

Szentkuthy Miklós (eredetileg Pfisterer Miklós, Budapest, Terézváros, 1908. június 2.[1]Budapest, 1988. július 18.) magyar író, esszéíró, műfordító, a magyar regényirodalom nagy megújítóinak egyike. A Digitális Irodalmi Akadémia tagja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja, Pfisterer Lajos Gyula Mihály minisztériumi számellenőr volt, anyja, Götzler Gizella, munkáscsaládból származott, mindketten római katolikusok. Miklós 1926-ban érettségizett és beiratkozott a budapesti egyetem angol-francia szakára, 1931-1932-ben ösztöndíjasként Londonban élt. Gazdag kulturális környezetben eltöltött gyerekkora után fiatalkorában bejárta az európai országokat. Első publikációi a Napkeletben jelentek meg. 1931-ben doktorrá avatták és megnősült, házasságából egy lánya született. 1932 és 1948 között a budapesti Madách Gimnázium, majd az óbudai Árpád Gimnázium tanára volt, utána 1958-ig egy közgazdasági technikumban tanított. Ezután csak az írásnak és az írásból élt. 1988-ban tüdőbajban halt meg.[forrás?]

Értékelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már Barokk Róbert című, szinte kamaszfejjel írott regényében is kiemelkedően erős és következetes önkritika érvényesül, társulva az egyetemes műveltség magas fokával és a szenvedélyes nyelvezettel. Főleg Prae című regénye nyomán művészetét számosan James Joyce-éval és Marcel Proustéval tekintik rokonnak, és ez a felfogás erősödött életművének francia kiadása kapcsán az 1980-as években. Ugyanakkor közvetlen hatásról csak Rabelais-t illetően beszélhetünk. Szentkuthy különös tehetségét egyaránt elismerte Babits Mihály és Németh László, Szerb Antallal fennmaradt levélváltása pedig barátságukról tanúskodik.

Szentkuthy Miklós és családjának sírja Budapesten. Farkasréti temető: 58-1-17.

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első regénye, az 1927. november 2-án befejezett Barokk Róbert csak a halála után, 1991-ben jelent meg először, ahogyan 1933-ban írott, Narcisszusz tükre című műve 1997-ben. Első publikált regénye, az 1934-ben megjelent (majd 1980-ban újra kiadott) Prae életműve jelentős pontját képezi. E művében François Rabelais és James Joyce hatása érezhető, s a modern Európa válságában tájékozódni próbáló magányos értelmiségi közérzetéről ad ironikus beszámolót. Legnagyobb írói vállalkozása a Szent Orpheus breviáriuma című többkötetes munkája volt, amellyel csaknem fél évszázadot töltött el.

További művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Realitás és irrealitás viszonya Ben Jonson klasszikus naturalizmusában (doktori értekezés, 1931)
  • Az egyetlen metafora felé (esszék, 1935; új kiadásban: 1985)
  • Fejezet a szerelemről (regény, 1936; új kiadásban: 1984)
  • Cicero vándorévei (1945, megjelent 1990-ben)
  • Divertimento (Mozart életregénye, 1957; új kiadásban: 1976)
  • Doktor Haydn (Haydn életregénye, 1959; új kiadásban: 1979)
  • Burgundi krónika (történelmi regény, 1959)
  • Hitvita és nászinduló (Wittenberg; Bizánc. Két történelmi regény, 1960)
  • Arc és álarc (Goethe életregénye, 1962; új kiadásban: 1982)
  • A megszabadított Jeruzsálem (történelmi regény, 1965)
  • Angyali Gigi! (novellák, 1966)
  • Saturnus fia (Dürer életregénye, 1966)
  • Händel (Händel életregénye, 1967)
  • Maupassant egy mai író szemével (tanulmány, 1968)
  • Meghatározások és szerepek (esszék, 1969)
  • Szent Orpheus Breviáriuma I–II. (Széljegyzetek Casanovához; Fekete reneszánsz; Eszkoriál; Európa Minor; Cynthia; Vallomás és bábjáték; II. Szilveszter második élete. 1973)
  • Szent Orpheus Breviáriuma III. (Kanonizált kétségbeesés. 1974)
  • Szárnyatlan oltárok (Burgundi krónika; Wittenberg. 1978)
  • Szent Orpheus Breviáriuma IV. (Véres Szamár. 1984)
  • Múzsák testamentuma (esszék, 1985)
  • Iniciálék és ámenek (elbeszélések és hangjátékok, 1987)
  • Frivolitások és hitvallások (interjúkötet, 1988)

Halála után megjelent művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ágoston olvasása közben (1993)
  • Szent Orpheus Breviáriuma V. (Euridiké nyomában. 1993)
  • Bianca Lanza di Casalanza (1994)
  • Harmonikus tépett lélek (1994)
  • Narcisszusz tükre (1995)
  • Az alázat kalendáriuma (1998)
  • Bezárult Európa (2000)
  • Fájdalmak és titkok játéka. Naplójegyzetek és naplóillusztrációk 1925–1942 (2001)
  • Az élet faggatottja. Beszélgetések Szentkuthy Miklóssal (2007)
  • Örök közelség, ezer emlék. Szentkuthy Miklós válogatott dedikációi (2007)
  • Szentkuthy Miklós válogatott levelezése (2008)
  • Egyiptomi Mária. Regény folytatásokban a Nagyítás hetilapban (2009-2010)

Többek között Jonathan Swift, Laurence Sterne, Charles Dickens, James Joyce műveinek magyar fordítója.

Szentkuthy 150 000 oldalnyi naplót hagyott hátra. Hagyatékának gondozója: Tompa Mária.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fekete J. József: Olvasat. Esszék Szentkuthyról. Újvidék: Forum Könyvkiadó, 1986.
  • Rugási Gyula: Szent Orpheus arcképe. Budapest: József Attila Kör – Pesti Szalon Könyvkiadó, 1992.
  • Fekete J. József: Olvasat II. Újabb esszék Szentkuthyról. Sombor: Inforvativni Centar, 1993.
  • Fekete J. József: Széljegyzetek Szentkuthyhoz. Újvidék: Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság, 1998.
  • Nagy Pál: Az elérhetetlen szöveg. Prae-palimpszeszt. Budapest: Anonymus Kiadó, 1999.
  • Égő katedra. Hajdani tanítványok emlékeznek Szentkuthy-Pfisterer Miklósra. Budapest, Hamvas Intézet, 2001.
  • Hegyi Katalin: Szentkuthy Miklós. Budapest: Elektra Kiadóház, 2001.
  • A mítosz mítosza. In memoriam Szentkuthy Miklós. Budapest: Nap Kiadó, 2001.
  • Bálint Péter: Szentkuthy álruhában. Közelítések egy gigantikus napló írójához. Budapest: Széphalom Könyvműhely, 2003.
  • Molnár Márton: Napló és regény – Szentkuthy Miklós műveiben. Budapest: Hamvas Intézet, 2003.
  • Fekete J. József: P.O.S.T. Szentkuthy Miklós és művei. Újvidék: Forum, 2005.
  • Szentkuthy Miklós könyvtára Bp.: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2008.
  • Filip Sikorski: A Genetic Analysis of Miklós Szentkuthy's "Prae". Helsinki: Unigrafia, 2014. http://urn.fi/URN:ISBN:978-952-10-9795-9

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak