Kálnoky László
| Kálnoky László | |
| Élete | |
| Született | 1912. szeptember 5. Eger,  |
| Elhunyt | 1985. július 30. (72 évesen) Budakeszi, |
| Nemzetiség | magyar |
| Szülei | Kálnoky István Kállay Malvin |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfajok | versek |
| Első műve | Az árnyak kertje (1939) |
| Irodalmi díjai | Baumgarten-díj (1947) József Attila-díj (1963, 1972) Robert Graves-díj (1970) Füst Milán-díj (1981) Déry Tibor-díj (1985) |
| Hatottak rá | Kosztolányi Dezső Tóth Árpád |
Kálnoky László (Eger, 1912. szeptember 5. – Budakeszi, 1985. július 30.) kétszeres József Attila-díjas (1963, 1972) magyar költő, műfordító.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életpályája
Szülei: Kálnoky István és Kállay Malvin (1888-1971)[1] voltak. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte el. 1930-ban érettségizett a Cisztercita Gimnáziumban. 20 éves koráig (1932) végigbarangolta Nyugat-Európát; Charles Baudelaire, Paul Verlaine és a nyugatosok formálták ízlését. 1930-1935 között a jogi egyetemre járt, Pécsett végzett majd az egri városházán volt tisztviselő. Tüdőbajt kapott, 1939-1941 között szanatóriumban ápolták, ez volt a Nyugat utódjában, a Magyar Csillagban 1942-ben megjelent Szanatóriumi elégia című nagyívű verskompozíciójának ihletője. Budapesten a Belügyminisztérium hivatalnoka volt 1941-1953 között. 1954-től a Szépirodalmi Könyvkiadó lektora volt 1957-ig. 1957-ben jelent meg szolid sikerű önálló kötete, a Lázas csillagon. 1960. október 14-én az Élet és Irodalomban publikált, blaszfémikus kérdéseket tartalmazó verse, A kegyelet oltárán példátlan felháborodást váltott ki, Széljegyzet című viszontválaszát már nem publikálta a lap. A hatalom ellenszenvét kivívott Kálnoky ezután szabadúszóként élt. Mivel saját versei nem jelenhettek meg, a kritika elsősorban műfordítónak tartotta.
[szerkesztés] Költészete
A Nyugat harmadik nemzedékébe tartozott. Első kötetében (Az árnyak kertje, 1939) az unalmas kisvárosi élet groteszk képeit mutatta be, valamint a kispolgári berögzöttség és álszentség miatt megvalósíthatatlan nagyobbszerű élet hiányát panaszolta. Költészetét főleg Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád hatása határozta meg. A Lázas csillagon (1957) a kényszerű hallgatás éveinek termését foglalja magában. Költészetére, világképére végletes pesszimizmus, a tragikumot groteszkbe fordító látásmód jellemző (Szanatóriumi elégia, 1942; Jegyzetek a pokolban; A létezés rémségei). A Lángok árnyékában (1970) című kötetében a pesszimista világképpel nem szakító, de vele harcolni akaró költő lázadó magatartása nyomul előtérbe. A korábbi líráját jellemző szigorúan kötött forma folyamatosan a szabad vers felé fordult. Ez a folyamat az Egy magánzó emlékiratai című művében és az azutáni művekben érte el tetőpontját (Egy hiéna utóélete és más történetek, 1981; Az üvegkalap, 1982; Bálnák a parton, 1983). Műfordítóként is nagyot alkotott; versben panaszolta a külföldi költők életkeservét (A műfordító halála).
[szerkesztés] Művei
- Az árnyak kertje (versek, 1939)
- Szanatóriumi elégia (versek, 1942)
- Lázas csillagon (válogatott versek, 1957)
- Lángok árnyékában (versek, 1970)
- Letépett álarcok (válogatott versek, 1972)
- Farsang utóján (versek, 1977)
- A szemtanú (válogatott versek, 1979)
- Összegyűjtött versek (1980, 1992, 2006)
- Egy hiéna utóélete és más történetek (versek, 1981)
- Az üvegkalap (versek, 1982)
- Bálnák a parton (versek, 1983)
- A gyógyulás hegyén (versek, 1983)
- Egy mítosz születése. Téli napló 1982-1983 (napló, 1985)
- Hőstettek az ülőkádban (versek, 1986)
- Egy pontosvessző térdkalácsa (1996)
[szerkesztés] Műfordításai
- Makszim Gorkij: Az áruló (regény, 1947)
- Makszim Gorkij: Jakov, a csendes ember (1948)
- Jean Racine: Britannicus (1949)
- Stefan Hermlin: Együtt a pokolban (elbeszélések, 1951)
- Jakob Grimm - Wilhelm Grimm: Legszebb mesék (mesék, 1952)
- Martin Andersen-Nexö: Elveszett nemzedék (1953)
- Jakob Grimm - Wilhelm Grimm: Jankó szerencséje (mesék, 1954)
- Pierre Corneille: Horatius
- Alphonse Daudet: Tarasconi Tartarin - Tartarin az Alpokban (1956)
- Johann Wolfgang Goethe: Faust, 2. rész (1956)
- Alfred de Musset: Válogatott versei (1959)
- Christopher Marlowe: Doktor Faustus tragikus histórája (1961)
- Philip Massinger: A római színész (1961)
- Széphajú khariszok tánca (Ógörög kardal-költészet, 1960, (Jánosy Istvánnal)
- Eugenio Montale: A magnólia árnya (1968, Lator Lászlóval)
- A lehetséges változatok I-II. (1981)
- Mázsákat görgetve (1985)
- Királyok, hősök, doktorok (1987)
- Szentségtörők és mártírok (1988)
[szerkesztés] Díjai
- Szocialista Kultúráért (1956)
- Munka Érdemrend arany fokozata (1972)
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Források
- http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07310.htm
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7
