Remenyik Zsigmond
| Remenyik Zsigmond | |
| Élete | |
| Született | 1900. július 19. Dormánd |
| Elhunyt | 1962. december 30. (62 évesen) Budapest |
| Nemzetiség | magyar |
| Szülei | Remenyik László Martinovics Sarolta |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfajok | regény, dráma, elbeszélés |
| Első műve | Hetedik hónap (regény, 1927) |
Remenyik Zsigmond László (Dormánd, 1900. július 19. – Budapest, 1962. december 30.[1]) magyar író.
Tartalomjegyzék |
Életpályája [szerkesztés]
Szülei: Remenyik László és Martinovics Sarolta voltak.[1] Vidéki nemescsaládból származott. A nagyváradi jogakadémián tanult. Abbahagyva jogi tanulmányait 1920-ban Dél-Amerikába ment, ahol 6 évet töltött. Az emberi nyomor oly mélységeit fedezte fel, ami egész életre szóló élményt jelentett számára. Megtanult spanyolul, és az első chilei avantgárd csoport vezetője volt. 1922-1923 között két spanyol nyelvű kötete jelent meg. 1926-ban Kassák Lajossal találkozott Bécsben. Hazatérése után kapcsolódott be az irodalmi életbe. 1936-ban a Szép Szó munkatársa, majd József Attila halála után egyik szerkesztője volt. 1939-ben anyagi nyomorúsága miatt kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, de 1941-ben hazatért.
Munkássága [szerkesztés]
Első írásait A Hét, a Ma és a Nyugat közölte. 1932-ben adta ki az Apocalipsis Humana sorozatban első regényét. A nyárspolgári világot gúnyolta szakadatlanul, pl. Olivér és az embervilág (1936). Tragikomédiáiban az erkölcsi züllésáldozatait vitte színre (Blöse úrék mindenkinek tartoznak). Szenvedélyessége, keserű valóságszemlélete, irónikus és avantgárd látásmódja, a tragikum iránti fogékonysága, antinácizmusa és pamflet indulatai határozzák meg szatíráinak jellegét. 1945 után írta az Apocalipsis Humana regénysorozat nagy részét; ezekben a század első negyede széthulló úri társadalmának életét, a vidéki kúriák süllyedő világát ábrázolta éles szatírával és erős kritikai hajlammal.
Művei [szerkesztés]
- Hetedik hónap (regény, 1927)
- Bolhacirkusz (regény, 1932)
- Apocalipsis Humana (regény, 1932)
- Mese habbal (regény, 1934)
- Költő és valóság (regény, 1935)
- Saroküzlet (1936)
- Olivér és az embervilág (regény, 1936)
- Bűntudat (regény, 1937)
- Nagytakarítás vagy a szellem kötéltánca (esszé, 1936, 1980)
- Téli gondok (esszé, 1937)
- Sarjadó fű (regény, 1938)
- Vész és kaland (regény, 1940)
- Amerikai ballada (útirajz, 1942)
- Atyai ház (dráma, 1943)
- Pernabucoi éjszaka (kisregény, 1944)
- Északi szél (regény, 1947)
- Élők és holtak (regény, 1948)
- A nagy csata (dráma, 1953)
- Por és hamu (regény, 1955)
- Kard és kocka (1955)
- Vándorlások könyve (regény, 1956)
- Bolond história (kisregény, 1957)
- Ősök és utódok (regény, 1957)
- Ebből egy szó sem igaz (regény, 1958)
- Afrikai románc (elbeszélés, 1960)
- Őserdő - Vész és kaland (életrajz és regény, 1960)
- Jordán Elemér első hete a túlvilágon (elbeszélés, 1962)
- Az idegen (kisregény, 1963)
- A keselyű (kisregény, 1967)
- A vén telepes Carmelo története (elbeszélés, 1969)
- Pokoli disznótor (dráma, 1978)
- A képzelgő lámpagyújtogató (fordítások spanyol nyelvű műveiből, 1979)
- Különös utazás (kisregény, 1981)
Jegyzetek [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek ISBN 963-8607-10-6
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7
