Kardos G. György
| Kardos G. György | |
| Született | Budapest,  1925. május 10. |
| Elhunyt | Budapest, 1997. november 22. (72 évesen) |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | író, újságíró, dramaturg |
| Díjak | József Attila-díj (1978) Déry Tibor-díj (1984) Pro Literatura-díj (1995) Márai Sándor-díj (1997) |
| Kardos G. György az IMDb-n Kardos G. György a PORT.hu-n |
|
Kardos G. György (Budapest, 1925. május 10. – Budapest, 1997. november 22.) József Attila-díjas (1978) magyar író, újságíró, dramaturg.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Kardos G. György 1925. május 10-én született Budapesten. 1943-ban fejezte be a gimnáziumot. 1944-től a bori munkatáborba hurcolták; ahonnan a partizánok szabadították ki. 1944-ben Palesztínába ment, ahol beállt a hadseregbe. 1951-ben visszatért Magyarországra: kőműves lett. 1955-1956 között a győri Kisfaludy Színház dramaturgja volt. 1956-1958 között a Magyar Rádió volt a munkahelye. 1958-1965 között, és 1972-1974 között az Állami Bábszínház foglalkoztatta dramaturgként. Ebben a szakmában, továbbá konzultáló, szövegíró, darabszerkesztő munkatársként alkalomszerűen más társulatoknál is megfordult. 1990-ig, és 1994-től az Élet és Irodalom, 1990-től pedig a Kurir munkatársa volt. 1997. november 22-én Budapesten hunyt el.
Művei [szerkesztés]
Az Avraham Bogatir hét napja (1968) című regényével világsikert aratott. Regénytrilogiájában izraeli élményeit írta meg. Műveiben eleget tesz az epikai világteremtés hagyományos követelményeinek, aprólékos, mikrorealista környezet és lélekrajzot ad, de felhasznála a modern prózatechnikai eljárásokat is; a regényszerkezetet a főhősök belső világa határozza meg, az általuk megélt idő és bejárt tér. Szereplői a történelem alatti kisvilágot képviselik: kisemberek, katonák, gyermekek, asszonyok, akik az élesedő nacionalizmus, a faji gyűlölködés idején a türelem és a szolidaritás értékeit próbálják meg érvényesíteni; a háborús pusztítás, öldöklés közepette a békés, derűs munkálkodás életmodelljét képviselik.
Színházi munkái [szerkesztés]
A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 17.[1]
Szerzőként [szerkesztés]
- Fehérlófia (1963, 1970, 1980-1981)
- Gulliver Liliputban (1965, 1981, 1994)
- Tündér Lala (1969, 1983)
- Négyen pizsamában (1970)
- Villon és a többiek (1976, 1982, 1993-1994, 1999)
- A nagymama (1990)
- Rosszcsont Peti kalandjai (1999)
Fordítóként [szerkesztés]
A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 3.[1]
- Zell-Genée: Boccaccio (1986)
- Brammer-Grünwald: Marica grófnő (1988, 1997)
Művei [szerkesztés]
- Avraham Bogatir hét napja (regény, 1968)
- Hová tűntek a katonák? (regény, 1971)
- A történet vége (regény, 1977)
- Villon és a többiek (rockmusical, 1978)
- Jutalomjáték (regény, 1993)
- Ez is én vagyok (publicisztika, 1996)
- Csak úgy mesélek (2000)
Filmjei [szerkesztés]
- Öröklakás (1963)
- Robog az úthenger (1976)
- Hungária Kávéház (1976)
- Az isztambuli vonat (1977)
- Keménykalap és krumpliorr (1978)
- Minden szerdán (1979)
- Mese habbal (1979)
- A kérők (1986)
- Patika (1995)
Díjai [szerkesztés]
- A Munka Érdemrend arany fokozata (1985)
- Aranytoll-díj (1992)
- Krúdy Gyula-díj (1994)
Jegyzetek [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7
- Kortárs Magyar Írók
- Magyar és Nemzetközi Ki Kicsoda 1996, Biográf Kiadó, 1997.
