Kardos G. György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kardos G. György
Született 1925. május 10.
Budapest
Elhunyt 1997. november 22. (72 évesen)
Budapest, magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író, újságíró, dramaturg
Díjak József Attila-díj (1978)
Déry Tibor-díj (1984)
Pro Literatura-díj (1995)
Márai Sándor-díj (1997)

Kardos G. György az IMDb-n
PORT.hu-adatlap

Kardos G. György (Budapest, 1925. május 10.Budapest, 1997. november 22.) József Attila-díjas (1978) magyar író, újságíró, dramaturg.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kardos G. György 1925. május 10-én született Budapesten. 1943-ban fejezte be a gimnáziumot. 1944-től a bori munkatáborba hurcolták; ahonnan a partizánok szabadították ki. 1944-ben Palesztinába ment, ahol beállt a hadseregbe. 1951-ben visszatért Magyarországra: kőműves lett. 1955-1956 között a győri Kisfaludy Színház dramaturgja volt. 1956-1958 között a Magyar Rádió volt a munkahelye. 1958-1965 között, és 1972-1974 között az Állami Bábszínház foglalkoztatta dramaturgként. Ebben a szakmában, továbbá konzultáló, szövegíró, darabszerkesztő munkatársként alkalomszerűen más társulatoknál is megfordult. 1990-ig, és 1994-től az Élet és Irodalom, 1990-től pedig a Kurir munkatársa volt. 1997. november 22-én Budapesten hunyt el.

2000-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjává választotta.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Avraham Bogatir hét napja (1968) című regényével világsikert aratott. (Az Avraham Bogatir egy trilógia első része). Regénytrilógiájában izraeli élményeit írta meg. Műveiben eleget tesz az epikai világteremtés hagyományos követelményeinek, aprólékos, mikrorealista környezetet és lélekrajzot ad, de felhasználja a modern prózatechnikai eljárásokat is; a regényszerkezetet a főhősök belső világa határozza meg, az általuk megélt idő és bejárt tér. Szereplői a történelem alatti kisvilágot képviselik: kisemberek, katonák, gyermekek, asszonyok, akik az élesedő nacionalizmus, a faji gyűlölködés idején a türelem és a szolidaritás értékeit próbálják meg érvényesíteni; a háborús pusztítás, öldöklés közepette a békés, derűs munkálkodás életmodelljét képviselik.

Színházi munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 17.[1]

Szerzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fehérlófia (1963, 1970, 1980-1981)
  • Gulliver Liliputban (1965, 1981, 1994)
  • Tündér Lala (1969, 1983)
  • Négyen pizsamában (1970)
  • Villon és a többiek (1976, 1982, 1993-1994, 1999)
  • A nagymama (1990)
  • Rosszcsont Peti kalandjai (1999)

Fordítóként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 3.[1]

  • Zell-Genée: Boccaccio (1986)
  • Brammer-Grünwald: Marica grófnő (1988, 1997)

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Regénytrilógia:
    • Avraham Bogatir hét napja (regény, 1968)
    • Hová tűntek a katonák? (regény, 1971); eredeti címén: Sasok a porban
    • A történet vége (regény, 1977)
  • Villon és a többiek (rockmusical, 1978)
  • Jutalomjáték (regény, 1993)
  • Ez is én vagyok (publicisztika, 1996)
  • Csak úgy mesélek (2000)

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b 2011. november 2-i lekérdezés

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]