Kardos G. György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kardos G. György
Született 1925. május 10.
Budapest
Elhunyt 1997. november 22. (72 évesen)
Budapest, magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író, újságíró, dramaturg
Díjak József Attila-díj (1978)
Déry Tibor-díj (1984)
Pro Literatura-díj (1995)
Márai Sándor-díj (1997)

Kardos G. György az IMDb-n
PORT.hu-adatlap

Kardos G. György (Budapest, 1925. május 10.Budapest, 1997. november 22.) József Attila-díjas (1978) magyar író, újságíró, dramaturg.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kardos G. György 1925. május 10-én született Budapesten. 1943-ban fejezte be a gimnáziumot. 1944-től a bori munkatáborba hurcolták; ahonnan a partizánok szabadították ki. 1944-ben Palesztinába ment, ahol beállt a hadseregbe. 1951-ben visszatért Magyarországra: kőműves lett. 1955-1956 között a győri Kisfaludy Színház dramaturgja volt. 1956-1958 között a Magyar Rádió volt a munkahelye. 1958-1965 között, és 1972-1974 között az Állami Bábszínház foglalkoztatta dramaturgként. Ebben a szakmában, továbbá konzultáló, szövegíró, darabszerkesztő munkatársként alkalomszerűen más társulatoknál is megfordult. 1990-ig, és 1994-től az Élet és Irodalom, 1990-től pedig a Kurir munkatársa volt. 1997. november 22-én Budapesten hunyt el.

2000-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjává választotta.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Avraham Bogatir hét napja (1968) című regényével világsikert aratott. Regénytrilogiájában izraeli élményeit írta meg. Műveiben eleget tesz az epikai világteremtés hagyományos követelményeinek, aprólékos, mikrorealista környezetet és lélekrajzot ad, de felhasználja a modern prózatechnikai eljárásokat is; a regényszerkezetet a főhősök belső világa határozza meg, az általuk megélt idő és bejárt tér. Szereplői a történelem alatti kisvilágot képviselik: kisemberek, katonák, gyermekek, asszonyok, akik az élesedő nacionalizmus, a faji gyűlölködés idején a türelem és a szolidaritás értékeit próbálják meg érvényesíteni; a háborús pusztítás, öldöklés közepette a békés, derűs munkálkodás életmodelljét képviselik.

Színházi munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 17.[1]

Szerzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fehérlófia (1963, 1970, 1980-1981)
  • Gulliver Liliputban (1965, 1981, 1994)
  • Tündér Lala (1969, 1983)
  • Négyen pizsamában (1970)
  • Villon és a többiek (1976, 1982, 1993-1994, 1999)
  • A nagymama (1990)
  • Rosszcsont Peti kalandjai (1999)

Fordítóként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 3.[1]

  • Zell-Genée: Boccaccio (1986)
  • Brammer-Grünwald: Marica grófnő (1988, 1997)

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Avraham Bogatir hét napja (regény, 1968)
  • Hová tűntek a katonák? (regény, 1971)
  • A történet vége (regény, 1977)
  • Villon és a többiek (rockmusical, 1978)
  • Jutalomjáték (regény, 1993)
  • Ez is én vagyok (publicisztika, 1996)
  • Csak úgy mesélek (2000)

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b 2011. november 2-i lekérdezés

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]