Kardos G. György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nem tévesztendő össze a következővel: Kardos György (újságíró).
Kardos G. György
Az 1986-os Körkép antológiában megjelent portréja
Az 1986-os Körkép antológiában megjelent portréja
Született1925. május 10.
Budapest
Elhunyt1997. november 22. (72 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
GyermekeiKardos Dániel
SzüleiKardos István
Foglalkozása
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (60/4-2-8)[1]
Sablon • Wikidata • Segítség
1991-ben (Rózsavölgyi Gyöngyi felvétele)

Kardos G. György (Budapest, 1925. május 10. – Budapest, 1997. november 22.) József Attila-díjas (1978) magyar író, újságíró, dramaturg.

Élete[szerkesztés]

Kardos István (1893–1945) hírlapíró, lapszerkesztő és Pollák Jolán (1905–1969) fiaként született.[2] 1943-ban fejezte be a gimnáziumot. 1944-től a bori munkatáborba hurcolták, ahonnan a partizánok szabadították ki. 1944-ben Palesztinába ment, ahol beállt a hadseregbe. 1951-ben visszatért Magyarországra: kőműves lett. 1955–1956 között a győri Kisfaludy Színház dramaturgja volt. 1956–1958 között a Magyar Rádió volt a munkahelye. 1958–1965 között, és 1972–1974 között az Állami Bábszínház foglalkoztatta dramaturgként. Ebben a szakmában, továbbá konzultáló, szövegíró, darabszerkesztő munkatársként alkalomszerűen más társulatoknál is megfordult. 1990-ig, és 1994-től az Élet és Irodalom, 1990-től pedig a Kurir munkatársa volt. 1997. november 22-én Budapesten hunyt el.

2000-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjává választotta.

2021-ben emléktáblát avattak egykori lakhelyének falán, a Budapest Irinyi utca 8. szám alatt.[3]

Családja[szerkesztés]

Kétszer házasodott.[4] Második felesége Kiss Anna Mária, aki Kardos Anikó néven jelmez- és díszlettervezéssel foglalkozott.[5][6] Fiuk Kardos Dániel fotográfus.[7]

Művei[szerkesztés]

Az Avraham Bogatir hét napja (1968) című regényével világsikert aratott (egy trilógia első része). Regénytrilógiájában izraeli élményeit írta meg. Műveiben eleget tesz az epikai világteremtés hagyományos követelményeinek, aprólékos, mikrorealista környezetet és lélekrajzot ad, de felhasználja a modern prózatechnikai eljárásokat is; a regényszerkezetet a főhősök belső világa határozza meg, az általuk megélt idő és bejárt tér. Szereplői a történelem alatti kisvilágot képviselik: kisemberek, katonák, gyermekek, asszonyok, akik az élesedő nacionalizmus, a faji gyűlölködés idején a türelem és a szolidaritás értékeit próbálják meg érvényesíteni; a háborús pusztítás, öldöklés közepette a békés, derűs munkálkodás életmodelljét képviselik.

Színházi munkái[szerkesztés]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 17.[8]

Szerzőként[szerkesztés]

  • Fehérlófia (1963, 1970, 1980-1981)
  • Gulliver Liliputban (1965, 1981, 1994)
  • Tündér Lala (1969, 1983)
  • Négyen pizsamában (1970)
  • Villon és a többiek (1976, 1982, 1993-1994, 1999)
  • A nagymama (1990)
  • Rosszcsont Peti kalandjai (1999)

Fordítóként[szerkesztés]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 3.[8]

  • Zell-Genée: Boccaccio (1986)
  • Brammer-Grünwald: Marica grófnő (1988, 1997)

Művei[szerkesztés]

  • Regénytrilógia:
    • Ávraham Bogatir hét napja. Regény; jegyz. Jólesz László; Magvető, Bp., 1968
    • Hová tűntek a katonák? Regény; Magvető, Bp., 1971 (eredeti címén: Sasok a porban)
    • A történet vége; Magvető, Bp., 1977
  • Villon és a többiek. Rock-musical; vers Villon balladáinak felhasználásával Mészöly Dezső, zene Victor Máté; Magvető, Bp., 1978
  • Jutalomjáték. Regény; Ab Ovo, Bp., 1993
  • Ez is én vagyok; Ab Ovo, Bp., 1996 (publicisztika)
  • Csak úgy mesélek; Göncöl, Bp., 2000

Filmjei (dramaturg)[szerkesztés]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

2021 októberében emléktáblát avattak egykori lakóhelyén, a budapesti Irányi utca 8. számú ház falán.[9]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ http://www.bessenyei.hu/farkasret/abc.pdf, 2019. szeptember 25.
  2. ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 109/1925. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. november 8.)
  3. ↑ Zsolt, Kácsor: Egy zsidó zseni és pesti bohém – emléktábla Kardos G. György tiszteletére | Mazsihisz (magyar nyelven). mazsihisz.hu. (Hozzáférés: 2021. november 14.)
  4. ↑ Lappantyú: Kis piros tojás (Élet és Irodalom, 48. évfolyam, 40. szám) (hu-HU nyelven). www.vamosmiklos.hu. (Hozzáférés: 2021. november 14.)
  5. ↑ Heidegger vagy Kellér Dezső? - Réz Pál szerkesztő (magyar nyelven). Magyarnarancs.hu. (Hozzáférés: 2021. november 14.)
  6. ↑ ESŐ Irodalmi Lap | Benedek Szabolcs - A papa nagyon sokat írt (Beszélgetés Kardos Dániellel) (magyar nyelven). www.esolap.hu. (Hozzáférés: 2021. november 14.)
  7. ↑ Egycsendes, derűs ember: beszélgetés Kardos Dániel fotográfussal | Mazsihisz (magyar nyelven). mazsihisz.hu. (Hozzáférés: 2021. november 14.)
  8. ↑ a b 2011. november 2-i lekérdezés
  9. ↑ Kácsor Zsolt. „Egy zsidó zseni és pesti bohém – emléktábla Kardos G. György tiszteletére”, Mazsihisz, 2021. október 22. (Hozzáférés: 2021. november 8.) 

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Kardos G. György témában.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kardos_G._György&oldid=26906019”