Kardos G. György
| Kardos G. György | |
| Született | Budapest, 1925. május 10. |
| Elhunyt | Budapest, 1997. november 22. (72 évesen) |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | író, újságíró, dramaturg |
| Díjak | József Attila-díj (1978) Déry Tibor-díj (1984) Pro Literatura-díj (1995) Márai Sándor-díj (1997) |
| Kardos G. György az IMDb-n Kardos G. György a PORT.hu-n |
|
Kardos G. György (Budapest, 1925. május 10. – Budapest, 1997. november 22.) József Attila-díjas (1978) magyar író, újságíró, dramaturg.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Kardos G. György 1925. május 10-én született Budapesten. 1943-ban fejezte be a gimnáziumot. 1944-től a bori munkatáborba hurcolták; ahonnan a partizánok szabadították ki. 1944-ben Palesztínába ment, ahol beállt a hadseregbe. 1951-ben visszatért Magyarországra: kőműves lett. 1955-1956 között a győri Kisfaludy Színház dramaturgja volt. 1956-1958 között a Magyar Rádió volt a munkahelye. 1958-1965 között, és 1972-1974 között az Állami Bábszínház foglalkoztatta dramaturgként. Ebben a szakmában, továbbá konzultáló, szövegíró, darabszerkesztő munkatársként alkalomszerűen más társulatoknál is megfordult. 1990-ig, és 1994-től az Élet és Irodalom, 1990-től pedig a Kurir munkatársa volt. 1997. november 22-én Budapesten hunyt el.
[szerkesztés] Költészete
Az Avraham Bogatir hét napja (1968) című regényével világsikert aratott. Regénytrilogiájában izraeli élményeit írta meg. Műveiben eleget tesz az epikai világteremtés hagyományos követelményeinek, aprólékos, mikrorealista környezet és lélekrajzot ad, de felhasznála a modern prózatechnikai eljárásokat is; a regényszerkezetet a főhősök belső világa határozza meg, az általuk megélt idő és bejárt tér. Szereplői a történelem alatti kisvilágot képviselik: kisemberek, katonák, gyermekek, asszonyok, akik az élesedő nacionalizmus, a faji gyűlölködés idején a türelem és a szolidaritás értékeit próbálják meg érvényesíteni; a háborús pusztítás, öldöklés közepette a békés, derűs munkálkodás életmodelljét képviselik.
[szerkesztés] Színházi munkái
A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 17.[1]
[szerkesztés] Szerzőként
- Fehérlófia (1963, 1970, 1980-1981)
- Gulliver Liliputban (1965, 1981, 1994)
- Tündér Lala (1969, 1983)
- Négyen pizsamában (1970)
- Villon és a többiek (1976, 1982, 1993-1994, 1999)
- A nagymama (1990)
- Rosszcsont Peti kalandjai (1999)
[szerkesztés] Fordítóként
A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 3.[1]
- Zell-Genée: Boccaccio (1986)
- Brammer-Grünwald: Marica grófnő (1988, 1997)
[szerkesztés] Művei
- Avraham Bogatir hét napja (regény, 1968)
- Hová tűntek a katonák? (regény, 1971)
- A történet vége (regény, 1977)
- Villon és a többiek (rockmusical, 1978)
- Jutalomjáték (regény, 1993)
- Ez is én vagyok (publicisztika, 1996)
- Csak úgy mesélek (2000)
[szerkesztés] Filmjei
- Öröklakás (1963)
- Robog az úthenger (1976)
- Hungária Kávéház (1976)
- Az isztambuli vonat (1977)
- Keménykalap és krumpliorr (1978)
- Minden szerdán (1979)
- Mese habbal (1979)
- Kérők (1986)
- Patika (1995)
[szerkesztés] Díjai
- A Munka Érdemrend arany fokozata (1985)
- Aranytoll-díj (1992)
- Krúdy Gyula-díj (1994)
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Források
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7
- Kortárs Magyar Írók
- Magyar és Nemzetközi Ki Kicsoda 1996, Biográf Kiadó, 1997.

