Nagy Gáspár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagy Gáspár
Nagygáspár.jpg
Nagy Gáspár 1985-ben egy kiállítást nyit meg
Élete
Született 1949. május 4.
Elhunyt 2007. január 4. (57 évesen)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers,
próza

Nagy Gáspár (Bérbaltavár, 1949. május 4.Budapest, 2007. január 3.) Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, prózaíró, szerkesztő.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy Gáspár 1949. május 4-én Bérbaltaváron született. Tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban, majd Szombathelyen népművelés és könyvtár szakon végezte. 1976-80 a Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője. 1981-től 1985-ig a Magyar Írószövetség titkára, 1985-től a Bethlen Gábor Alapítvány titkára, 1988-tól a Hitel című irodalmi folyóirat szerkesztője, 2004-től a Magyar Katolikus Rádió kulturális szerkesztőségének vezetője volt. 2000-ben tagjai közé választotta a Magyar Művészeti Akadémia. Költői életművének fontos része volt az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének őrzése és eszméinek felmutatása. Görömbei András irodalomtörténész szavait idézve: Nagy Gáspár művészete és emberi tartása a tisztesség, bátorság, tehetség egymást erősítő példája volt a magyar irodalomban. Több költeményét, köztük A Fiú naplójából (1981) és az Öröknyár: elmúltam 9 éves (1983) című verseket az 1989-es politikai rendszerváltás szellemi előkészítőjeként tartják számon. Utóbbi szerzeménye Nagy Imre (kezdőbetűiből: NI) jelöletlen sírjára utal. A cenzorok figyelmét ez elkerülte, így az Új Forrás 1984. októberi számában le is közölték. A lapszámot bezúzatták, Nagy Gáspár pedig kénytelen volt lemondani írószövetségi tisztségéről. 1969 óta megfigyelés alatt tartották, a titkosszolgálat felbontotta leveleit, lehallgatta telefonjait. A Fiú naplójából a Tiszatáj 1986. júniusi számában jelent meg, s egyik oka volt a pártállami vezetés újabb irodalmi folyóiratot érintő retorziójának: a lapszámot bezúzatták, a folyóirat szerkesztőit leváltották.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy Gáspár:Öröknyár: elmúltam 9 éves

a sír NIncs sehol
a sír a gyilkosok
a test se I T T NIncs sehol
a test se O T T
a csont a gyilkosok NIncs sehol
a csont
(p. s.)
egyszer majd el kell temetNI
és nekünk nem szabad feledNI
a gyilkosokat néven nevezNI!
  • Koronatűz (1975)
  • Halántékdob (1978)
  • Földi pörök (1982)
  • Áron mondja (1986)
  • Kibiztosított beszéd (1987)
  • Múlik a jövőnk (1989)
  • Mosolyelágazás (1993)
  • Fölös ébrenlétem (1994)
  • Zónaidő (1995)
  • Augusztusban, Ludvík Jahn nyomában (1995)
  • Tudom, nagy nyári délután lesz (1998)
  • Szabadrabok (egybegyűjtött versek 1968-1998, 1999)
  • Kanizsa-vár (vissza) (1999)
  • Amíg fölragyog a jászol (2001)
  • Ezredváltó, sűrű évek (2003)
  • Szavak a rengetegből (2004)
  • Közelebb az életemhez (2005)
  • 1956 fénylő arcai (Kiss István rajzaival) (2006)
  • Sárfelirat (Posztumusz versek) (2007)
  • Összegyűjtött versei (2007)

Díjai és elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy Gáspár posztumusz könyvének címoldala

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ács Margit: Költő a sohasem örök nyárban = Uő: A hely hívása, Antológia Kiadó, 2000.
  • Jánosi Zoltán: "Két part között" = Uő: Idő és ítélet, Felsőmagyarország Kiadó, 2001.
  • Papp Endre: Dac és remény, Bárka, 2003/4.
  • Nagy Gábor (költő): "Eszelős napok, évek jönnek" (Nagy Gáspár: Tudom, nagy nyári délután lesz), Az olvasás tétje, Magyar Napló Kiadó, 2003, 110-117.
  • Görömbei András: Nagy Gáspár, Kalligram, 2004.
  • A Balassi-kard honlapja
  • Vasy Géza: Egy költő világszemlélete - prózában, Tiszatáj, 2004/12.
  • N. Pál József: Magyar nyom - Isten költeményén, Hitel, 2006/12.
  • Görömbei András: Sárfelirat, Hitel, 2007/7.
  • Nagy Gábor (költő): Hatalom, medialitás, emlékezet, Életünk, 2007/8.
  • Monostori Imre: Közelebb Nagy Gáspárhoz, Új Forrás, 2007/8..

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]