Nagy Gáspár
Nagy Gáspár (Bérbaltavár, 1949. május 4. – Budapest, 2007. január 3.) magyar költő, prózaíró, szerkesztő.
Tartalomjegyzék |
Életpályája [szerkesztés]
Nagy Gáspár 1949. május 4-én Bérbaltaváron született. Tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban, majd Szombathelyen népművelés és könyvtár szakon végezte. 1976-80 a Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője. 1981-től 1985-ig a Magyar Írószövetség titkára, 1985-től a Bethlen Gábor Alapítvány titkára, 1988-tól a Hitel című irodalmi folyóirat szerkesztője, 2004-től a Magyar Katolikus Rádió kulturális szerkesztőségének vezetője volt. 2000-ben tagjai közé választotta a Magyar Művészeti Akadémia. Költői életművének fontos része volt az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének őrzése és eszméinek felmutatása. Görömbei András irodalomtörténész szavait idézve: Nagy Gáspár művészete és emberi tartása a tisztesség, bátorság, tehetség egymást erősítő példája volt a magyar irodalomban. Több költeményét, köztük A Fiú naplójából (1981) és az Öröknyár: elmúltam 9 éves (1983) című verseket az 1989-es politikai rendszerváltás szellemi előkészítőjeként tartják számon. Utóbbi szerzeménye Nagy Imre (kezdőbetűiből: NI) jelöletlen sírjára utal. A cenzorok figyelmét ez elkerülte, így az Új Forrás 1984. októberi számában le is közölték. A lapszámot bezúzatták, Nagy Gáspár pedig kénytelen volt lemondani írószövetségi tisztségéről. 1969 óta megfigyelés alatt tartották, a titkosszolgálat felbontotta leveleit, lehallgatta telefonjait. A Fiú naplójából a Tiszatáj 1986. júniusi számában jelent meg, s egyik oka volt a pártállami vezetés újabb irodalmi folyóiratot érintő retorziójának: a lapszámot bezúzatták, a folyóirat szerkesztőit leváltották.
Művei [szerkesztés]
Nagy Gáspár:Öröknyár: elmúltam 9 éves
- a sír NIncs sehol
- a sír a gyilkosok
- a test se I T T NIncs sehol
- a test se O T T
- a csont a gyilkosok NIncs sehol
- a csont
- (p. s.)
- egyszer majd el kell temetNI
- és nekünk nem szabad feledNI
- a gyilkosokat néven nevezNI!
- Koronatűz (1975)
- Halántékdob (1978)
- Földi pörök (1982)
- Áron mondja (1986)
- Kibiztosított beszéd (1987)
- Múlik a jövőnk (1989)
- Mosolyelágazás (1993)
- Fölös ébrenlétem (1994)
- Zónaidő (1995)
- Augusztusban, Ludvík Jahn nyomában (1995)
- Tudom, nagy nyári délután lesz (1998)
- Szabadrabok (egybegyűjtött versek 1968-1998, 1999)
- Kanizsa-vár (vissza) (1999)
- Amíg fölragyog a jászol (2001)
- Ezredváltó, sűrű évek (2003)
- Szavak a rengetegből (2004)
- Közelebb az életemhez (2005)
- 1956 fénylő arcai (Kiss István rajzaival) (2006)
- Sárfelirat (Posztumusz versek) (2007)
- Összegyűjtött versei (2007)
Díjai és elismerései [szerkesztés]
- Radnóti-díj (1977),
- Alföld-díj (1978),
- clevelandi József Attila-díj (1985),
- József Attila-díj (1990),
- Magyar Művészetért Díj (1990),
- Greve-díj (1992),
- Artisjus irodalmi díj (1992),
- Tiszatáj-díj (1993),
- Nagy Imre-emlékplakett (1993),
- Kölcsey-díj (1994),
- Ratkó József-díj (1994),
- Getz-díj (1995),
- Balassi Bálint-emlékkard (1999),
- Kossuth-díj (2000),
- Hűség-díj (2001),
- Szent Márton-díj (2003),
- Március 15.-díj (2006),
- Magyar Örökség díj (2006),
- Prima díj (2006),
- Mikszáth Kálmán-díj (2007).
Szakirodalom [szerkesztés]
- Ács Margit: Költő a sohasem örök nyárban = Uő: A hely hívása, Antológia Kiadó, 2000.
- Jánosi Zoltán: "Két part között" = Uő: Idő és ítélet, Felsőmagyarország Kiadó, 2001.
- Papp Endre: Dac és remény, Bárka, 2003/4.
- Nagy Gábor (költő): "Eszelős napok, évek jönnek" (Nagy Gáspár: Tudom, nagy nyári délután lesz), Az olvasás tétje, Magyar Napló Kiadó, 2003, 110-117.
- Görömbei András: Nagy Gáspár, Kalligram, 2004.
- A Balassi-kard honlapja
- Vasy Géza: Egy költő világszemlélete - prózában, Tiszatáj, 2004/12.
- N. Pál József: Magyar nyom - Isten költeményén, Hitel, 2006/12.
- Görömbei András: Sárfelirat, Hitel, 2007/7.
- Nagy Gábor (költő): Hatalom, medialitás, emlékezet, Életünk, 2007/8.
- Monostori Imre: Közelebb Nagy Gáspárhoz, Új Forrás, 2007/8..
