Fodor András (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fodor András
Élete
Született 1929. február 27.
Kaposmérő
Elhunyt 1997. június 27. (68 évesen)
Fonyód
Nemzetiség magyar
Szülei Fodor József (1885-1943)
Lieber Etelka
Felesége Mátis Sarolta (1953-)
Gyermekei Dávid (1961)
János (1969)
Pályafutása
Jellemző műfajok versek, esszék
Első műve Hazafelé (versek, 1955)
Irodalmi díjai József Attila-díj (1956, 1973, 1981)
Radnóti-díj (1975)
SZOT-díj (1983)
Kossuth-díj (1992)
Hatottak rá Takáts Gyula

Fodor András (1947-ig: Fodor Andor) (Kaposmérő, 1929. február 27.Fonyód, 1997. június 27.) Kossuth-díjas magyar költő, esszéíró, könyvtáros.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei: Fodor József (1885-1943)[1] és Lieber Etelka voltak.[2]Kaposváron érettségizett 1947-ben, gimnáziumi osztályfőnöke Takáts Gyula költő volt, akivel jó barátságba került, s aki pályaválasztására is hatással volt. Még gimnazista volt, amikor első verse megjelent a pécsi Sorsunk című folyóiratban. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta tanulmányait. A híres elitképzőnek, az Eötvös Kollégiumnak lett a tagja, ahol Fülep Lajos tanítványa volt. Az Eötvös Kollégiumban barátkozott össze életreszólóan Colin Mason angol zenetudósjelölttel, a későbbi Bartók-kutatóval. Egyetemi évei alatt váltak ismertté versei az Illyés Gyula által szerkesztett Válasz című folyóiratban. 1951-ben kapott könyvtáros és orosz szakos diplomát.

1949-ben a Választ, 1950-ben az Eötvös Kollégiumot is betiltotta a kommunista hatalom. Fodor András 1949-1954 között műfordításai révén maradt kapcsolatban az irodalommal. Versei csak 1954-től jelentek meg újra a Csillag című folyóiratban. 1954-1956 között a folyóirat versrovatának volt a munkatársa. 1957-től szabadfoglalkozású író lett. 1958-ban kiadott második kötetét politikai jellegű bírálat érte, emiatt 2-3 évre újra kiszorult az irodalmi életből. 1959-től az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központjának főmunkatársa, az Új Könyvek című időszaki kiadvány alapító szerkesztője. 1973-tól a kaposvári Somogy című folyóirat rovatvezetője, 1983-tól a Kortárs szerkesztője. 1981-1986 között az Magyar Írószövetség alelnöke volt.

Fodor András sírja Budapesten. Farkasréti temető: 10/1-1-74.

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1953-ban házasságot kötött Mátis Saroltával. Két fiuk született: Dávid (1961) és János (1969).[2]

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sokoldalú, nagy műveltséggel rendelkező alkotó volt. Elmélyülten foglalkozott a zenével és a képzőművészettel is. Zenéről írt tanulmányai és Igor Sztravinszkijről szóló könyve mellett 1959-1968 között rendszeresen szervezett zenehallgató és zeneértelmező esteket, ahol Bartók Béla, Igor Sztravinszkij, Anton Webern, Witold Lutosławski és a kortárs magyar szerzők műveit éppúgy sorra vette, mint az akkor nehezen hozzáférhető Edgard Varèse, Olivier Messiaen, John Cage, Karlheinz Stockhausen, Jannis Xenakis műveket.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hazafelé (versek, 1955)
  • Józan reggel (versek, 1958)
  • Európa (versek, 1959)
  • Tengerek, dombok (versek, 1961)
  • Fordul az ég (versek, 1964)
  • Arcom útjai (versek, 1967)
  • A csend szólítása (válogatott versek, 1969)
  • Másik végtelen (versek, 1971)
  • Szólj költemény. József Attila élete és költészete (tanulmány, 1971)
  • Kettős rekviem (versek, 1973)
  • A nemzedék hangján (tanulmány, 1973)
  • Az idő foglya (versek, 1974)
  • A barátság bére (versek, 1974)
  • Igor Sztravinszkij (tanulmány, 1976)
  • Vallomások Bartókról (esszék, versek, 1978)
  • A bábu vére (versek, 1978)
  • Kélt újra jel (válogatott versek, 1979)
  • Futárposta (esszék, 1980)
  • Így élt József Attila (életrajz, 1980)
  • Magunkat zengeni (versek, 1980)
  • Drugata bezkrajnoszt (válogatott versek, 1981)
  • Kőnyomat (versek, 1982)
  • Szó, zene, kép (válogatott és új esszék, 1983)
  • Somogyi krónika, szövegtervezet egy oratóriumhoz (összeállította, 1984)
  • Reményfutam (versek, 1985)
  • Ezer este Fülep Lajossal (naplóregény, 1986)
  • Elveszett évszak (versek, 1987)
  • Pünkösdi hírnök (versek, 1989)
  • Szülöttem föld (visszaemlékezések, tanulmányok, kritikák, 1990)
  • A Kollégium (Napló, 1947-1950) (1991)
  • Meggyfa (versek, 1992)
  • A révkalauz lámpái (esszék, 1994)
  • A hetvenes évek (Napló 1975-1979) (1995)
  • Megyek magam (versek, 1996)
  • Cingár Herkules. Emlékezés Fábián Zoltánra (szerkesztette: Mátis Líviával, 1996)
  • Szomjúság zenére (esszék, 1997)
  • A somogyi diák (Napló 1945-1947) (2000)

Műfordításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjai, kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • József Attila-díj (1956, 1973, 1981)
  • Cirill és Metód-díj (1974)
  • A Munka Érdemrend ezüst fokozata (1974)
  • Radnóti-díj (1975)
  • SZOT-díj (1983)
  • Budapest Főváros Művészeti Díja (1986)
  • Puskin-díj (1987)
  • A Magyar Népköztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendje (1989)
  • Az Év Könyve Jutalom (1991)
  • Kossuth-díj (1992)
  • Péterfi-plakett (1994)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Édesapja gyászjelentése
  2. ^ a b Magyar és Nemzetközi Ki Kicsoda 1996, Biográf Kiadó, 1997

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fodor András (költő) témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]