Witold Lutosławski

Witold Lutosławski
Életrajzi adatok
Születési név	Witold Lutosławski
Született	1913. január 25. Varsó
Származás	lengyel
Elhunyt	1994. február 7. (81 évesen) Varsó
Sírhely	Powązki temető
Iskolái	Chopin University of Music Stefan Batory Gymnasium and Lyceum
Pályafutás
Műfajok	klasszikus zene
Hangszer	zeneszerző
Díjak	a Polonia Restituta-rend lovagja Herder-díj (1967) Fehér Sas-rend a Lengyel Népköztársaság 10. évfordulójának emlékérme A művészetek és a tudományok érdemrendje Léonie Sonnings musikpris (1967) Royal Philharmonic Society Gold Medal (1986) Order of the Builders of People's Poland Medal of the 30th Anniversary of People's Poland honorary doctor of Durham University (1983) honorary doctor of the Jagiellonian University of Krakow (1984) a Varsói Egyetem díszdoktora (1973) a Cambridge-i Egyetem díszdoktora (1987) Wihuri Sibelius Prize (1973) Work Flag Order, 1st class Work Flag Order, 2nd class Kyoto Prize in Arts and Philosophy (1993) Ernst von Siemens Music Prize (1983) Grawemeyer Award for Music Composition (1985) Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka
Tevékenység	zeneszerző karmester zenetudós zongorista
Kiadók	Deutsche Grammophon
A Wikimédia Commons tartalmaz Witold Lutosławski témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

1991-ben

Witold Roman Lutosławski (Varsó, 1913. január 25. – Varsó, 1994. február 7.), lengyel zeneszerző.

Élete

Családja 1915-ben Moszkvába költözött. A bolsevik forradalomnak apja és nagybátyja áldozatául esett. 1918-ban visszaköltöztek Varsóba.

Lutosławski hatéves korában kezdett zongorázni, később hegedülni is tanulni. Közben a varsói Báthory Gimnáziumban matematikát és természettudományokat tanult.

Zeneelmélet és zeneszerzés tanulmányokat is folytatott. 1931 és 1933 között a varsói egyetemen matematikát hallgatott. 1933-1937 között a Varsói Konzervatóriumban tanult. 1936-ban diplomázott mint zongorista, 1937-ben mint zeneszerző.

A német megszállás alatt Varsóban volt, részt vett az ellenállási mozgalomban, még partizándalokat is komponált.

A második világháború alatt addig írott művei egy kivételével elvesztek.

A háború után különböző kurzusokat vezetett sok országban, és karmesterként is sokat turnézott. Részt vett különböző zenei társadalmi szervezetek munkájában. Tevékenységét gyakran díjazták, elnyerte az UNESCO Karmesteri díját, a Jean Sibelius-díjat, a Maurice Ravel-díjat, a Royal Philharmonic Society aranyérmét, stb. A londoni, a svéd, a New York-i, a hamburgi akadémiák tiszteletbeli professzora volt.

Korai művei neoklasszikus hatást tükröznek. Az ötvenes években a szocreál nyomás miatt leginkább csak gyermekeknek és fiataloknak írt darabokat, főként lengyel népzenei ihletésű zenét. 1957-től túlnyomórészt dodekafón zenét szerzett. Legszívesebben vokális és szimfonikus műveket komponált. Stílusa teljesen másoktól független, egyéni volt, melyet az „intellektuális érzelem” jellemzett.

Zenei nyelve egyszerre költői, kifinomult és képzeletgazdag.

Irodalom

• Lutosławski profile. London: Chester Music, 1976
• Stucky S. Lutosławski and his music. Cambridge; New York: Cambridge UP, 1981
• Kaczyński T. Conversations with Witold Lutoslawski. London: Chester Music, 1984
• Беседы Ирины Никольской с Витольдом Лютославским. Статьи. Воспоминания, 1995
• Skowron Z. Lutosławski Studies. New York: Oxford UP, 2000
• Gwizdalanka D., Meyer K. Lutosławski, t. I—II (Kraków, 2003-04).
• Пейко Н.: Две инструментальные миниатюры (композиционный анализ пьес О.Мессиана и В.Лютославского – Музыка и современность. Вып.9.М., 1975. С. 262-310.

Műve magyarul

• Beszélgetések Varga Bálint Andrással; Zeneműkiadó, Bp., 1974

További információk

• Fidelio
• Művei (angol Wikipédia)