Witold Lutosławski

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Witold Lutosławski
Lutoslawski3.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Witold Lutosławski
Született 1913. január 25.
Varsó
Származás lengyel
Elhunyt 1994. február 7. (81 évesen)
Varsó
Pályafutás
Műfajok klasszikus zene
Hangszer zeneszerző
Díjak Herder-díj
1991-ben

Witold Lutosławski (Varsó, 1913. január 25. – Varsó, 1994. február 7.), lengyel zeneszerző.

Családja 1915-ben Moszkvába költözött. A bolsevik forradalomnak apja és nagybátyja áldozatául esett. 1918-ban visszaköltöztek Varsóba.

Lutosławski hat éves korában kezdett zongorázni, később hegedülni is tanulni. Közben a varsói Báthory Gimnáziumban matematikát és természettudományokat tanult.

Zeneelmélet és zeneszerzés tanulmányokat is folytatott. 1931 és 1933 között a varsói egyetemen matematikát hallgatott. 1933-1937 között a Varsói Konzervatóriumban tanult. 1936-ban diplomázott mint zongorista, 1937-ben mint zeneszerző.

A német megszállás alatt Varsóban volt, részt vett az ellenállási mozgalomban, még partizándalokat is komponált.

A második világháború alatt addig írott művei egy kivételével elvesztek.

A háború után különböző kurzusokat vezetett sok országban, és karmesterként is sokat turnézott. Részt vett különböző zenei társadalmi szervezetek munkájában. Tevékenységét gyakran díjazták, elnyerte az UNESCO Karmesteri díját, a Jean Sibelius-díjat, a Maurice Ravel-díjat, a Royal Philharmonic Society aranyérmét, stb. A londoni, a svéd, a New York-i, a hamburgi akadémiák tiszteletbeli professzora volt.

Korai művei neoklasszikus hatást tükröznek. Az ötvenes években a szocreál nyomás miatt leginkább csak gyermekeknek és fiataloknak írt darabokat, főként lengyel népzenei ihletésű zenét. 1957-től túlnyomórészt dodekafón zenét szerzett. Legszívesebben vokális és szimfonikus műveket komponált. Stílusa teljesen másoktól független, egyéni volt, melyet az „intellektuális érzelem” jellemzett.

Zenei nyelve egyszerre költői, kifinomult és képzeletgazdag.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lutosławski profile. London: Chester Music, 1976
  • Stucky S. Lutosławski and his music. Cambridge; New York: Cambridge UP, 1981
  • Kaczyński T. Conversations with Witold Lutoslawski. London: Chester Music, 1984
  • Беседы Ирины Никольской с Витольдом Лютославским. Статьи. Воспоминания, 1995
  • Skowron Z. Lutosławski Studies. New York: Oxford UP, 2000
  • Gwizdalanka D., Meyer K. Lutosławski, t. I—II (Kraków, 2003-04).
  • Пейко Н.: Две инструментальные миниатюры (композиционный анализ пьес О.Мессиана и В.Лютославского – Музыка и современность. Вып.9.М., 1975. С. 262-310.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]