Witold Lutosławski

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Witold Lutosławski
Lutoslawski3.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Witold Lutosławski
Született Varsó, 1913. január 25.
Elhunyt Varsó, 1994. február 7. (81 évesen)
Pályafutás
Műfajok klasszikus zene
Hangszer zeneszerző
1991-ben

Witold Lutosławski (Varsó, 1913. január 25. – Varsó, 1994. február 7.), lengyel zeneszerző.

Családja 1915-ben Moszkvába költözött. A bolsevik forradalomnak apja és nagybátyja áldozatául esett. 1918-ban visszaköltöztek Varsóba.

Lutosławski hat éves korában kezdett zongorázni, később hegedülni is tanulni. Közben a varsói Báthory Gimnáziumban matematikát és természettudományokat tanult.

Zeneelmélet és zeneszerzés tanulmányokat is folytatott. 1931 és 1933 között a varsói egyetemen matematikát hallgatott. 1933-1937 között a Varsói Konzervatóriumban tanult. 1936-ban diplomázott mint zongorista, 1937-ben mint zeneszerző.

A német megszállás alatt Varsóban volt, részt vett az ellenállási mozgalomban, még partizándalokat is komponált.

A második világháború alatt addig írott művei egy kivételével elvesztek.

A háború után különböző kurzusokat vezetett sok országban, és karmesterként is sokat turnézott. Részt vett különböző zenei társadalmi szervezetek munkájában. Tevékenységét gyakran díjazták, elnyerte az UNESCO Karmesteri díját, a Jean Sibelius-díjat, a Maurice Ravel-díjat, a Royal Philharmonic Society aranyérmét, stb. A londoni, a svéd, a New York-i, a hamburgi akadémiák tiszteletbeli professzora volt.

Korai művei neoklasszikus hatást tükröznek. Az ötvenes években a szocreál nyomás miatt leginkább csak gyermekeknek és fiataloknak írt darabokat, főként lengyel népzenei ihletésű zenét. 1957-től túlnyomórészt dodekafón zenét szerzett. Legszívesebben vokális és szimfonikus műveket komponált. Stílusa teljesen másoktól független, egyéni volt, melyet az „intellektuális érzelem” jellemzett.

Zenei nyelve egyszerre költői, kifinomult és képzeletgazdag.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lutosławski profile. London: Chester Music, 1976
  • Stucky S. Lutosławski and his music. Cambridge; New York: Cambridge UP, 1981
  • Kaczyński T. Conversations with Witold Lutoslawski. London: Chester Music, 1984
  • Беседы Ирины Никольской с Витольдом Лютославским. Статьи. Воспоминания, 1995
  • Skowron Z. Lutosławski Studies. New York: Oxford UP, 2000
  • Gwizdalanka D., Meyer K. Lutosławski, t. I—II (Kraków, 2003-04).
  • Пейко Н.: Две инструментальные миниатюры (композиционный анализ пьес О.Мессиана и В.Лютославского – Музыка и современность. Вып.9.М., 1975. С. 262-310.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]