Kaposmérő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kaposmérő
Kaposmérő címere
Kaposmérő címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Somogy
Kistérség Kadarkúti
Jogállás község
Polgármester Prukner Gábor (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 7521
Körzethívószám 82
Népesség
Teljes népesség 2407 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 175,04 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 13,98 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kaposmérő  (Magyarország)
Kaposmérő
Kaposmérő
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 21′ 38″, k. h. 17° 42′ 11″Koordináták: é. sz. 46° 21′ 38″, k. h. 17° 42′ 11″
Kaposmérő  (Somogy megye)
Kaposmérő
Kaposmérő
Pozíció Somogy megye térképén
Kaposmérő weboldala

Kaposmérő község Somogy megyében, a Kadarkúti kistérségben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kaposmérő Somogy megyében, a megyeszékhelyhez, Kaposvárhoz közel - attól 8 km-re, a 610-es és 61-es utak mentén - terül el. A falut délen a zselici dombok szép környezete határolja, a község a dombok közt pedig a névadó Kapos folyó található. (Erre juthatunk el a kaposmérői szőlőhegyekhez is.) Északon sík vidéket találunk, a falu északi határában található a Dombóvár-Kaposvár-Gyékényes vasútvonalon lévő kaposmérői vasútállomás. A megyeszékhely közelsége miatt az autóbuszjáratok is nagyon sűrűek.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kedvező fekvése és adottságai révén Kaposmérő Somogy legrégebbi településeinek egyike.

A község területe és környéke már az őskorban is lakott terület volt. A Kapos völgye a népek egyik fő közlekedési útvonala lett. A közlekedési utak egyik állomása Kaposmérő is, hiszen a folyó máshol oly széles ártere itt – a mai Dobogó-híd környékén – összeszűkül, és átkelőhelyet biztosít a késő őskor emberének.

Az ember nyomát a kőkorszaktól kezdve megtaláljuk a határban. A téglagyár területén őskori kelta telepre utaló leleteket, maradványokat ástak ki, amelyek földművelésre és állat-tenyésztésre utalnak. Darray Kálmán, az Archeológiai Értesítő 1910-es számában írja le a leletet:

A kaposmérői vaslelet tizenegy darab érdekes vaseszközt tartalmazott, melyek gazdasági eszközökből és szerszámokból álltak. A lelet legérdekesebb darabja a láncszemekből alkotott karikás zabla.


A római birodalom bukása után a hunok, germánok, gótok és longobárdok éltek e tájon. A 6-8. századi avar birodalom is itthagyta nyomát. A téglagyár területén egy közép- és késő avar kori temető maradványait az 1980-as évek második felétől tárta fel leletmentés céljából a Somogy Megyei Múzeum.

Mérő nevét 1246-ban említette először oklevél, ekkor nyerte adományul IV. Béla királytól a Mérey család. A Mérő helynév e családnévből keletkezett, a Kapos előtag a folyó mellékére utal.

A középkorban a település legfőbb birtokosai az osztopáni Perneszi család tagjai voltak.

A községhez tartozó Tokaj-puszta a középkorban falu volt. 1598-1599-ben Mérő Perneszi Andrásé volt. 1621-ben Perneszi János itteni birtokait Csepely Györgynek idegenítette el.

1678-ban Csepely György özvegye Perneszi Ferenc birtokait vásárolta meg. 1688-ban a község 5 házból állott 15 lakossal.

A falu népességét tekintve gyors ütemben nő a lakosság száma. 1699-ben 25 jobbágy gazda, 11 házatlan zsellér, 3 kereskedő él itt. A faluban 1748-ban egyszerű harangláb állt, rajta 40 fontos harang, kerítés és kereszt nélkül való; temetőjében katolikusok és reformátusok temetkeztek. 1767-ben a földesúr katolikus mestert hozott a faluba, akinek a házát és fizetését is ő maga adta 3 évig. A Kaposszentbenedeki Plébánia 1777-ben alakult meg, és Mérőt is hozzácsatolták. Iskolaépület hiányában a tanítók feltehetően a nemesi családok és a módosabb falusi családok gyermekeit háznál tanították.

1785-ben építteti meg a Gaál család kegyúri templomát. A ma is eredeti formájában álló templom egyhajós, félkör alakú szentéllyel, sekrestyével, késő barokk stílusban épült. A faluban 1819-ben még nincs katolikus iskola, az állásban lévő Domonkos János házaknál tanít. 1900-ban jelenik meg a faluban az első körorvos. 1904-ben modern gőztéglagyárt épített Rotter Bernát és fia. A község északi határában, a vasút mellett található gyár ma már nem működik.

A 19. század végén a faluban két felekezeti iskola működött. Az egyik 1892-ben épült, épületét 1976-ban bontották le. A másik 1867-ben épült, 1904-ben bővült és az átépített épületet ma is használják tanterem és lakás céljára. A tanító Ropolyka József, aki népírnoki és jegyzői munkát is végzett. 1917-ben Máté Ignác tanító mellé Papp Ilona tanítónőt rendeli a tanfelügyelőség.

Az 1948. szeptember 1-jén történt államosítás óta általános, majd körzeti általános iskola működött Kaposmérőben 1991. január 1-ig. Az új iskola épületet 1972-ben építették, amikor a Gaál illetve Skublics család kúriájából kiköltözött az intézmény, s régi helyén a konyha és az ebédlő kapott helyet.

Kaposmérő az 1940-es években kisközség volt körjegyzőséggel, autóbusz megállóval és vasútállomással, amit az 1872-ben épített Dombóvár-Zákány illetve az 1906-ban épített - innen elágazó - Kaposvár-Barcs vasútvonalaknak köszönhetünk. (Utóbbit 1979-ben megszüntették.) Önálló postahivatala és csendőrsége volt.

A szovjet csapatok (a 3. ukrán front 57. hadserege) 1944. december 3-án vonultak be Kaposmérőbe, és így a porták nagy része felszerelését, berendezését tekintve igen jelentős károsodást szenvedett. A lakosság 1945 húsvétján tért haza végképp.

1945 húsvét után körülbelül 1000 katasztrális hold föld és 152 házhely kiosztására került sor Kaposmérőben. 1952-ben 400 katasztrális holddal megalakult a Zrínyi Miklós Termelő-szövetkezeti Csoport 21 családból 47 taggal.

Néhány adat a mai Kaposmérőről: Területe összesen: 1398 hektár. Ebből belterület: 157 hektár, külterület: 1240 hektár. A belterületi lakások száma: 818. A lakosság összlétszáma: 2576 fő. A község aktív lakosságának körülbelül 75%-a eljáró, az ingázás fő iránya Kaposvár.

Az Önkormányzat 1990. október 26-án tartotta alakuló ülését. Ekkor tette le hivatali esküjét a polgármester és a 9 fős képviselő-testület. 1991. január 1-jétől működik Kaposmérő és Kaposújlak Községek Körjegyzősége Kaposmérő székhellyel. Ezt megelőzően 1950-től működött a tanácsi közigazgatás, mely az 1855-ben alsófokú közigazgatási központként létrehozott Kaposmérői Körjegyzőség jogutódja volt, 1966-tól Kaposújlakkal, 1977-től Bárdudvarnokkal közös községi tanács szervezetben. Kaposmérő legnagyobb intézménye a Hunyadi János Általános Iskola. A kaposmérői diákok mellett a környező településekről - Bárdudvarnokról és Kaposújlakról is érkeznek ide tanulók.

Elsőtől nyolcadik osztályig minden gyermek tanulhat angol vagy német nyelven. Zongora, furulya és gitároktatás közül választhatnak. Kialakítottak egy számítástechnikai szaktantermet és egy nyelvi labort. A szakkörökben főleg a tehetséggondozásra helyezik a hangsúlyt: angol, német, sakk, matematika, képzőművészeti és irodalmi szakkör működik. Az iskola több tanteremmel bővült, a javítási és bővítési munkálatok 2000. januárjában befejeződtek. 1993-ban épült a modern tornacsarnok, melyben a tantervi sportfoglalkozásokon kívül különböző tanfolyamok, foglalkozások zajlanak.

Kaposmérőben az 1940-es évektől működött nyári, idényjellegű óvoda különböző helyeken 1963-ig, amikor a mai helyén megkezdte működését az egycsoportos, 2 óvónőt és egy dadát foglalkoztató állandó intézmény. Az épületet társadalmi és intézményi összefogással 1980-ban, majd 1983-ban bővítették, és azóta 4 óvodai csoport működik 100-110 fővel, 8 óvónővel, 4 dadával. 1991. január 1-je óta működik a Faluház, amely az 1830-as években épült kúriában kapott helyet, amely Nemeskéri Kiss Gábor majd Kovács Sebestyén Gyula tulajdona volt. Nemrég még itt, a Faluházban volt található a Községi és Iskolai Könyvtár, de mára ez az iskola épületébe költözött. A könyvtárban 560 beiratkozott olvasó 15000 kötet könyv, valamint 15 féle napilap és folyóirat közül választhat. A Faluházban működik az 1995-ben megalakult Passio Tánccsoport, és az 1996-ban alakult 60 tagú Nyugdíjas Klub. A klubnak van egy 25 tagú asszonykórusa is.

A Faluház udvarán található két kopjafa és egy faragott kapu, melyet a faragó szakkör állított 1991. március 15-én az 1848–49-es szabadságharcban részt vett nemzetőrök emlékére. Az emlékoszlopra Alsószilágyi Gaál Alajos honvéd százados és Mérey Mór címzetes őrnagy nevét vésték fel.

A községben 1990. október 20-án Szigetvári György Ybl-díjas építész tervei alapján Dabóczi József építész rézdomborításával díszítve avatta fel a község lakossága a 70 éve óhajtott I. világháborús, és a 45 évig meg nem valósított II. világháborús hősök és áldozatok emlékművét a katolikus templom kertjében. A fekete gránittáblákra 44 első világháborús hősi halott és 56 második világháborús elesett katona, elhurcolt zsidó kaposmérői lakos nevét vésték fel.

A község közegészségügyi ellátását 1900 óta szolgálja körorvos. Jelenleg 2 orvosi körzet működik a községben. Fogorvos 1988. február 1. óta dolgozik egy asszisztenssel. Az egészségügyben két körzeti ápolónő és egy védőnő is dolgozik. 1988 óta működik a kaposmérői KÁBEL TV Egyesület. A falu helyi csatornája mellett ma akár már 35 program közül válogathatnak a KábelTV-t használó lakók.

1985-ben a földgáz kigyulladt a faluban. Valamennyi intézmény és háztartások 90%-a földgázzal fűtött. A földkábeles telefonhálózaton a lakosság 90%-a elérhető. 1987-ben cserélték a község központjában lévő víztornyot 200 köbméteres glóbuszra, mely a zavartalan vízellátást biztosítja. A községnek 18 utcája van, ezek szilárd burkolattal és többségükben kétoldali járdával rendelkeznek.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ősmagyar jurta és lovasíjász-bemutató (Kassai Völgy)
  • Temetőkerítés és emlékhely (38 faragott kopjafa)
  • Műemlék római katolikus templom

Nevezetes szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fodor András költő

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sportegyesülete: Kaposmérő Futball Klub- Megye 1. bajnokság(4. liga).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kaposmérő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 14.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]