James Joyce
| James Joyce | |
![]() |
|
| Élete | |
| Született | 1882. február 2. Dublin |
| Elhunyt | 1941. január 13. Zürich |
| Nemzetiség | ír |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfajok | próza, líra |
| Fontosabb művei | Ulysses |
| Hatottak rá | Henrik Ibsen, Aquinói Szent Tamás és William Butler Yeats |
| James Joyce aláírása | |
James Augustine Aloysius Joyce (Dublin, Írország, 1882. február 2. – Zürich, Svájc, 1941. január 13.) ír költő, író, kritikus. Fő műve az 1922-ben megjelent Ulysses, amely az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban 1936-ig be volt tiltva.
Tartalomjegyzék |
Életpályája [szerkesztés]
Joyce tehetős kispolgári családban született. Tizenegy testvére volt. Apja vállalkozásai egy darabig jól működtek, de 1891-ben csődbe ment. Ettől kezdve a család meglehetős szegénységben élt. 1888-tól a clane-i Clongowes Wood jezsuita kollégiumban, 1893-tól a dublini Belvedere College-ban tanult. 1898-tól a University College hallgatója volt, orvosnak készült.
Rendkívüli nyelvtehetsége és nyelvszeretete arra vezette, hogy elsajátítsa a legfontosabb világnyelveket, holt nyelveket, továbbá megtanult szinte ismeretlen tájnyelveket is. Egyetemi évei alatt nagy hatással volt rá Ibsen, Aquinói Szent Tamás és Yeats. Első publikált írása egy Ibsen-esszé volt. Húszéves korában beállt színésznek. Ugyanakkor verseket is elkezdett írni. Korán belső konfliktusa támadt mind a katolicizmussal, mind az ír nacionalizmussal. Diplomázása után, 1902-ben Párizsba ment, ahol mint újságíró és nyelvtanár kereste kenyerét. Anyja halála következtében alkoholistává vált. 1904-ben megszöktette későbbi feleségét, Norat, akivel csak 1930-ban kötött házasságot. Először Pólában éltek, majd, miután onnan 1905-ben kiutasították a külföldieket, Triesztben telepedtek le. Két gyermekük született, Giorgio és Lucia.
Első kötete, a Kamarazene című versgyűjtemény 1907-ben jelent meg. 1909-ben visszatértek Dublinba, ahol Joyce egy mozit nyitott, ez tönkrement. Visszatért Triesztbe, ahol nyelvtanításból, gyapjúkereskedésből, és újságírásból élt. 1907-től huszonkét kiadó utasította vissza a Dublini embereket, míg végre 1914-ben Dublinban megjelent. A siker, amiért hazautazott, elmaradt, emiatt elhagyta Írországot, és nem is tért többet oda vissza. 1913-ban barátkozott össze Ezra Pounddal, aki segítette művei publikálásában. 1916-ban jelent meg az Ifjúkori önarckép, ami egy önéletrajzi regény. A könyv a főszereplő, Stephen Dedalus története a gyerekkortól az egyetemi évekig. Joyce ebben a regényben tulajdonképpen leszámol a családjával, az egyházzal és az állammal is.
Joyce 1915-ben családjával Zürichbe költözött, onnan pedig 1920-ban Párizsba. Még Zürichben kezdte írni az Ulysses-t, ami aztán 1922-ben Párizsban jelent meg. Ezután fogott bele a Finnegan ébredésé-be, amivel 1938-ban készült el. Mire a végére ért, elhatalmasodó zöldhályogja miatt szinte már alig látott. A német megszállás miatt Joyce Párizsból 1941-ben ismét Zürichbe költözött, ahol rövidesen meghalt.
Művei [szerkesztés]
- Stephen Hero (1904-1906 között írta)
- Kamarazene (Chamber Music) (1907) versek - magyarul a Kisebb művek című kötetben jelent meg az Arktisz Könyvművészeti Kiadó gondozásában 2002-ben.
- Dublini emberek (Dubliners) (1914) Fordította: Papp Zoltán, a verseket fordította: Gergely Ágnes.
- Ifjúkori önarckép (A Portrait of the Artist as a Young Man) (1916)
- Száműzöttek (Exiles) (1918) dráma - magyarul önálló kötetben az Arktisz Könyvművészeti Kiadó adta ki 2001-ben.
- Ulysses (1922) „Joyce Odüsszeusz-allegóriája 'merő tréfa' volna, ha nem volna mélyebb szellemi jelentése, ha nem tartalmazna egy második és harmadik hatványú allegóriát, ha ezzel nem találná el még egyszer az élet és a költőiség lényegét, amelyre itt Homérosz a példa. Allegorikus építmény és felépítmény ez, amely éppúgy vonatkozik a primitív életfunkciókra, mint a végső filozofikus-skolasztikus megfontolásokra…” Hermann Broch
- Krajcáros körtemények (Pomes Penyeach) (1927) versek - magyarul a Kisebb művek című kötetben jelent meg az Arktisz Könyvművészeti Kiadó gondozásában 2002-ben.
- Finnegan ébredése (Finnegans Wake) (1939) James Joyce utolsó műve, melyen az Ulysses befejezését követően 16 évig dolgozott. A műnek magyarul csak egy része jelent meg Bíró Endre fordításában a Holnap Kiadónál (1992-ben és 1994-ben). [1]
Magyarországi emlékek [szerkesztés]
-
A Blum család egykori épülete Szombathely Fő terén
-
Az Ulysses főhősének emléktáblája
-
Szombathely - James Joyce szobor a homlokzaton
Források [szerkesztés]
- Rosanna Negrotti: Joyce's Dublin (an illustrated commentary) Caxton Edition 2000. ISBN 1-84067-149-1
Lásd még [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Magyarországi James Joyce Társaság (magyar)
- Joyce linkválogatás (magyar)
- James Joyce /literatura/ (magyar)
- James Joyce: Dublini emberek /MEK/ (magyar)
- James Joyce /Google Book Search/ (angol)
- James Joyce a mai Dublini utcákban (angol)
- James Joyce életrajza és művei fordításokban Magyarul Bábelben
- ↑ „Finnegan építőmester a remegő kezű szabad kőműves a lehető legszélesebb széltelen úton élt szeszkazán fűtéses világításos hátsó szegleten.” (ford.: Bozai Ágota)


