James Joyce

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az író arcképe 1926-ból

James Augustine Aloysius Joyce (Dublin, Írország, 1882. február 2. – Zürich, Svájc, 1941. január 13.) ír költő, író, kritikus. Fő műve az 1922-ben megjelent Ulysses, amely az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban 1936-ig be volt tiltva.

[szerkesztés] Életpályája

Joyce szobra Dublinban

Joyce tehetős kispolgári családban született. Tizenegy testvére volt. Apja vállalkozásai egy darabig jól működtek, de 1891-ben csődbe ment. Ettől kezdve a család meglehetős szegénységben élt. 1888-tól a clane-i Clongowes Wood jezsuita kollégiumban, 1893-tól a dublini Belvedere College-ban tanult. 1898-tól a University College hallgatója volt, orvosnak készült.

Rendkívüli nyelvtehetsége és nyelvszeretete arra vezette, hogy elsajátítsa a legfontosabb világnyelveket, holt nyelveket, továbbá megtanult szinte ismeretlen tájnyelveket is. Egyetemi évei alatt nagy hatással volt rá Ibsen, Aquinói Szent Tamás és Yeats. Első publikált írása egy Ibsen-esszé volt. Húszéves korában beállt színésznek. Ugyanakkor verseket is elkezdett írni. Korán belső konfliktusa támadt mind a katolicizmussal, mind az ír nacionalizmussal. Diplomázása után, 1902-ben Párizsba ment, ahol mint újságíró és nyelvtanár kereste kenyerét. Anyja halála következtében alkoholistává vált. 1904-ben megszöktette későbbi feleségét, Norat, akivel csak 1930-ban kötött házasságot. Először Pólában éltek, majd, miután onnan 1905-ben kiutasították a külföldieket, Triesztben telepedtek le. Két gyermekük született, Giorgio és Lucia.

Első kötete, a Kamarazene című versgyűjtemény 1907-ben jelent meg. 1909-ben visszatértek Dublinba, ahol Joyce egy mozit nyitott, ez tönkrement. Visszatért Triesztbe, ahol nyelvtanításból, gyapjúkereskedésből, és újságírásból élt. 1907-től huszonkét kiadó utasította vissza a Dublini embereket, míg végre 1914-ben Dublinban megjelent. A siker, amiért hazautazott, elmaradt, emiatt elhagyta Írországot, és nem is tért többet oda vissza. 1913-ban barátkozott össze Ezra Pounddal, aki segítette művei publikálásában. 1916-ban jelent meg az Ifjúkori önarckép, ami egy önéletrajzi regény. A könyv a főszereplő, Stephen Dedalus története a gyerekkortól az egyetemi évekig. Joyce ebben a regényben tulajdonképpen leszámol a családjával, az egyházzal és az állammal is.

Joyce 1915-ben családjával Zürichbe költözött, onnan pedig 1920-ban Párizsba. Még Zürichben kezdte írni az Ulysses-t, ami aztán 1922-ben Párizsban jelent meg. Ezután fogott bele a Finnegan ébredésé-be, amivel 1938-ban készült el. Mire a végére ért, elhatalmasodó zöldhályogja miatt szinte már alig látott. A német megszállás miatt Joyce Párizsból 1941-ben ismét Zürichbe költözött, ahol rövidesen meghalt.

[szerkesztés] Művei

Stephen Hero (1904-1906 között írta)
Kamarazene (Chamber Music) (1907) versek - magyarul a Kisebb művek című kötetben jelent meg az Arktisz Könyvművészeti Kiadó gondozásában 2002-ben.
Dublini emberek (Dubliners) (1914) Fordította: Papp Zoltán, a verseket fordította: Gergely Ágnes.
Ifjúkori önarckép (A Portrait of the Artist as a Young Man) (1916)
Száműzöttek (Exiles) (1918) dráma - magyarul önálló kötetben az Arktisz Könyvművészeti Kiadó adta ki 2001-ben.
Ulysses (1922) „Joyce Odüsszeusz-allegóriája 'merő tréfa' volna, ha nem volna mélyebb szellemi jelentése, ha nem tartalmazna egy második és harmadik hatványú allegóriát, ha ezzel nem találná el még egyszer az élet és a költőiség lényegét, amelyre itt Homérosz a példa. Allegorikus építmény és felépítmény ez, amely éppúgy vonatkozik a primitív életfunkciókra, mint a végső filozofikus-skolasztikus megfontolásokra…” Hermann Broch
Krajcáros körtemények (Pomes Penyeach) (1927) versek - magyarul a Kisebb művek című kötetben jelent meg az Arktisz Könyvművészeti Kiadó gondozásában 2002-ben.
Finnegan ébredése (Finnegans Wake) (1939) James Joyce utolsó műve, melyen az Ulysses befejezését követően 16 évig dolgozott. A műnek magyarul csak egy része jelent meg Bíró Endre fordításában a Holnap Kiadónál (1992-ben és 1994-ben).