Galsai Pongrác

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Galsai Pongrác
Születéskori neve Galsai Pongrác
Született Pécs, magyar 1919-1946
1927. október 31.
Elhunyt Budapest, magyar
1988. április 22. (60 évesen)
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író, publicista, tanár, műkritikus, szerkesztő
Díjak Gábor Andor-díj (1982)
József Attila-díj (1983)

Galsai Pongrác (Pécs, 1927. október 31. – Budapest, 1988. április 22.[1]) József Attila-díjas (1983) író, publicista, műkritikus, szerkesztő, tanár.

Tartalomjegyzék

Élete [szerkesztés]

Galsai (Gombárovics) Pongrác római katolikus lelkész és Pókász Margit tanárnő gyermekeként született.

Általános iskolai tanulmányai után 1937-1945 között a pécsi Széchenyi Gimnázium[2][1] tanulója volt, itt érettségizett. Diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karán szerezte meg 1949-ben. 1949-1954 között magyar szakos tanárként dolgozott Pécsett.

Első írásai már tizenévesen megjelennek a Pesti Hírlap-ban és a Sorsunk folyóiratban. Novelláit, tanulmányait, kritikáit a Magyarok, a Csillag, az Új hang, valamint heti és napilapok közölték. 1954-1957 között társszerkesztője Szántó Tibor és Csorba Győző mellett a Dunántúl című irodalmi folyóiratnak. A pécsi 1956-os eseményekben betöltött szerepe után Budapestre költözött. 1958-1983 között a Nők Lapja irodalmi rovatvezetője, majd főmunkatársa volt. Közben 3 évig a dramaturgja az Abody Béla által vezetett Vidám Színpadnak. Színházi és filmkritikáit az Élet és Irodalom is rendszeresen közölte. 1982-től 5 évig a Rakéta Regényújság fő irányítója volt. Itt új műfajt teremt "afféle folytatásos antológiát". 186 magyar kortárs író 149 kézirata jelent meg a Rakéta Irodalmi Kávéház rovatban.

Galsai Pongrác sírja Budapesten. Farkasréti temető: 22/1-1-20. Nemes Ferenc alkotása.

Művei [szerkesztés]

  • Társtalanok (irodalmi tanulmányok, 1957)
  • Bajor Gizi játékai (életrajz, 1971)
  • Öltözőtükör Színészportrék, 1971)
  • Csortos Gyula (életrajzi esszé, 1972)
  • Egy hipochonder emlékiratai (esszéregény, 1974). Színpadi változatát a Thália Színház mutatta be.
  • A besurranó szerkesztő (tanulmányok, novellák, 1976)
  • 12+1 fő (íróportrék, 1978)
  • An-tan-té-nusz (kisebb prózai írások, 1979)
  • Nézzük a tévét (tanulmány, 1979)
  • Maradjatok reggelig (válogatott elbeszélések, 1982)
  • Páternoszter (esszék, portrék, cikkek, 1983)
  • Élettelen élettársak (Kortársak írásaival, Kaján Tibor illusztrációival, 1983)
  • Hulló karácsonyfák (novellák, hangjátékok, 1984)
  • Este 7 után (színikritikák, bírálatok, 1985)
  • Pasziánsz (válogatott írások, 1985)
  • Záróra a Darlingban (kisebb prózai írások, 1986)
  • Egy hipochonder emlékiratai (2. Bővített kiadás, 1987)
  • Rakéta Irodalmi Kávéház (Kortársak novelláival, szerkesztette: Zsámboki Zoltán, 1988)
  • Csúnya nők dicsérete (kisnovellák, 1988)
  • Személyleírás (Válogatott elbeszélések, 1990)

Díjai [szerkesztés]

  • József Attila-díj (1983)[1]

Képek [szerkesztés]

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. ^ a b c Pécs Lexikon  I. (A–M). főszerkesztő Romváry Ferenc, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010, Pécs. 255. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  2. ↑ [1]

Forrás [szerkesztés]

Külső hivatkozások [szerkesztés]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Galsai Pongrác témában.
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Galsai_Pongrác&oldid=13578524”