Szélszeg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szélszeg (Sălsig)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang község
Beosztott falvak
SIRUTA-kód 108927
Népesség
Népesség 1641 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 6 (2011)
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szélszeg  (Románia)
Szélszeg
Szélszeg
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 31′ 15″, k. h. 23° 17′ 36″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 15″, k. h. 23° 17′ 36″

Szélszeg (Sălsig), település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szilágycsehtől északkeletre, a Szamos jobb partja mellett fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szélszeg a szájhagyományok szerint egykor a Szamoson túl, az Arini ~ Áriny (égerfás) nevű helyen feküdt, ahonnan a gyakori vízáradások miatt költözött mai helyére, ahol akkor sűrű erdőség volt és a Szamos a mostani út helyén folyt.

Nevét 1387-ben említette először oklevél Zelzegh néven, mint az aranyos várhoz tartozó oláh falut, majd 1451-ben ugyancsak Zelzegh néven említették és ekkor Báthori Szaniszló fiának, Istvánnak ítélték Kusalyi Jakcsi László fiai: András és László ellenében, de a beiktatást Jakcsi emberei ezt megakadályozták.

1472-ben Bélteki Drágfi Miklóst és fiait: Bertalant, Ferenczet, Györgyöt és Pétert iktatták be Szélszeg birtokába,

1555-ben Zelzegh a Kusalyi Jakcs család birtoka volt.

1569-ben (Zelzegh) Szélszegh birtokba a Gyulafiakat iktatták be. Gyulafi Sámuel 1637 márciusában Cseh várában kelt végrendeletével többek között Szélszeget egész határával, tizedével és kilencedével édesanyjának, Széchi Katának hagyta azzal a kikötéssel, hogy halála után Sámuel fiára, ha fia nem lesz, leányára, Máriára szálljon.

1671-ben a szélszegi határon Barcsai Zsigmondné Gyulafi Borbála gyermekei: Kapi György, Balassa Imréné, Barcsai Judit és Bethlen Farkasné Ostrosith Borbála osztoztak meg.

1682 előtt a németek fölégették.

1733-ban Náprádon tartott tanúvallatás szerint a szélszegi birtok a Bethlen családnak jutott, a Bethlen-, Gyulai-, Mikes-, Macskási- és Toroczkai-családok osztozkodásakor.

1910-ben 1416 lakosából 106 magyar, 1307 román volt. Ebből 23 római katolikus, 1308 görög katolikus,

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Görög katolikusoknak 1886-ig fatemplomuk volt, ekkor építettek kőtemplomot. Anyakönyvüket 1824-től vezetik.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]