Iloba

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Iloba (Ilba)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeMáramaros
KözségNagysikárló
Rangfalu
KözségközpontNagysikárló
Irányítószám437098
SIRUTA-kód107706
Népesség
Népesség1125 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság57
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 42′ 46″, k. h. 23° 21′ 28″Koordináták: é. sz. 47° 42′ 46″, k. h. 23° 21′ 28″
SablonWikidataSegítség

Iloba falu Romániában, Máramaros megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Máramaros megyében, Nagybányától keletre, a Szamos jobb partján fekvő település.

Története[szerkesztés]

Iloba nevét 1490-ben említik először az oklevelek, s ekkor már mai alakjában írták.

A szinéri uradalomhoz tartozott, s mindenkor annak sorsában osztozott.

Mint Rákóczi birtok, az ecsedi uradalomhoz tartozott.

1776-ban a bányákat a Károlyi család kapta meg.

A 19. század elején fő birtokosa a gróf Károlyi, gróf Teleki és a Becsky családok.

A 20. század elején nagyobb birtokosai gróf Károlyi Alajos és Papp József voltak.

1717-ben a tatárok elpusztították a községet, s ekkor az elnéptelenedett helységbe oláhok költöztek.

A trianoni békeszerződésig Szatmár vármegye Szinérváraljai járásához tartozott.

Bányászat Iloba környékén[szerkesztés]

Az ilobai völgyben ősidők óta folytattak bányászatot. Az itteni bányászat fénykorát a Rákócziak korában élte.

Ezen a vidéken ólom, horgany, réz, és arany is gazdagon fordult elő. Itt volt található legtisztábban a termésarany is.

Iloba határában andezit kőbánya és szienitbánya is volt, melyet a közeli Szinérváralján dolgoztak fel.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görög k. templom.

Források[szerkesztés]

  • Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  

Jegyzetek[szerkesztés]