Tőkés (Románia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tőkés (Groșii Țibleșului)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang község
Beosztott falvak
Népesség
Népesség 2095 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 101 (2011)
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Tőkés  (Románia)
Tőkés
Tőkés
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 29′ 36″, k. h. 24° 03′ 57″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 36″, k. h. 24° 03′ 57″

Tőkés (románul: Groșii Țibleșului) település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lápos-hegység alatt, Magyarlápostól északkeletre, a falun a Czibles-pataka folyik keresztül, délkelet felől a Deal-, észak felől az Obrezse hegyek emelkednek.Felsőszőcs és Tágfalva közötti útról északra található.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tőkés = grosi neve magyarul irtvány-t jelent.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tőkés nevét 1594-ben említette először oklevél Teokeös néven.

1662-ben Tokés, 1733-ban Gross, 1750 Grosch, 1760-1762-ben Tökés, 1808-ban Tőkés, Grosz, 1913-ban Tőkés néven írták.

Tőkés neve 1594-ben fordult elő először, mint a fejedelem birtoka; Kenéze neve Tódor volt. Valószínűleg csak ebben az évtizedben keletkezett, mert neve azelőtt sohasem fordult elő.

1600 körül a Makraiak birtoka volt, azonban 1610-ben Makray Bertalan és Bethlen Erzsébet fiát Pétert, mint a széki merénylet részesét e birtokától megfosztották, de mikor a birtokot a fejedelem sógorának Dobay Tamásnak adományozta oda, azt Dobay Makraynak visszabocsátotta.

1618-ban Vizszentgyörgyi Makray Péter birtoka volt.

1628-ban Makray Péter óvást tett az ellen, hogy e birtokát a fejedelem Szamosújvár várához csatolta.

1630-ban a kincstár által Makray Péternek Szamosújvárhoz foglalt e birtokát Brandenburgi Katalin neki és Szalay Anna nejének visszaadta.

1659-ben Barcsay Ákos Tőkést gyalakúti Lázár Györgynek s nejének Nemes Ilonának adta zálogba.

1694-ben kincstári birtoknak írták. 1715-ben még mindig kincstári birtokként említették, egy telkes nemesek: Popa István, János, Elek, Vazul és Dumitru, Csora Juon, Andreka és Simeon voltak.

1721-ben egy feljegyzés szerint tőkési Bud és Pap család nemesek voltak az itteni nemesek.

1910-ben 1657 lakosából 159 magyar, 48 német, 1046 román volt. Ebből 181 római katolikus, 1430 görög katolikus, 45 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Magyarláposi járásához tartozott.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kádár JózsefSzolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.
  • Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  

Itt születtek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tőkés egy régi térképen.