Néprajz
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A néprajz (a görög εθνος, ethnosz, azaz „nép” és γραφεια, grapheia, azaz „rajz” szavakból) a hagyományos életmódot folytató (paraszti, nomád vagy zsákmányoló-gyűjtögető) népcsoportok mindennapi tárgyait, művészetét (építészet, díszítőművészet, zene, tánc), valamint hagyománykincsüket (szokásaik, hitviláguk, énekes és szóbeli értékeik) felölelő jelenségek elnevezése. Mindezek gyűjtésével és összehasonlító vizsgálatával a néprajztudomány foglalkozik (röviden szintén néprajz).
A néprajztudománynak két fő ága van:
- Európai néprajz kutatása, amely az egyes európai népek parasztságának tárgyait, művészetét és szóbeli hagyományainak gyűjtését és vizsgálatát jelenti. Az európai néprajz kutatása főleg német nyelvterületen, Magyarországon, Kelet-Európában és Észak-Európában alakult ki.
- Etnológia (görög εθνολογεια, ethnologeia, vagyis „néptudomány”), amely a hagyományos európai kultúráktól eltérő, elsősorban Európán kívüli népcsoportok életét tanulmányozza, illetve a világ különféle népeit osztályozza, hasonlítja össze egymással.
A néprajztudománytól elkülönül a Nyugat-Európában és Amerikában kialakult etnográfia (angol Ethnography) tudománya. Ez alatt ugyanis elsősorban más népek életének a „résztvevő megfigyelés” módszerén alapuló leírását értik, míg a hagyományos európai néprajzot egyszerűen a folklór (az angol folklore, „néphagyomány” szóból) és népművészet kutatásaként jelölik meg. A résztvevő megfigyelés azt jelenti, hogy a kutató tartósan együtt él a tanulmányozott népcsoporttal, alkalmazkodva az őslakók életéhez, szokásaihoz és elsajátítva nyelvüket. Így képessé válik arra, hogy hitelesen leírja kultúrájukat, hitvilágukat, hagyományaikat. Az együttélő kutatás módszere azoknak a 19. századi utazóknak, gyarmati tisztviselőknek a munkásságára nyúlik vissza, akik a civilizációtól távol élő őslakó népek kultúrájával való megismerkedést értékesnek és tudományosan hasznosnak találták (például az ember őskori történetének rekonstruálása szempontjából.) A 20. század első felében a bennszülött népek közé költöző híres etnográfus kutatók voltak például Alfred Radcliffe-Brown (ausztrál őslakók) Evans-Pritchard (nuerek, Kelet-Afrika), Bronislaw Malinowski (Melanézia), Margaret Mead (Szamoa), Claude Lévi-Strauss (Amazónia). A résztvevő megfigyelés módszeréből fejlődött ki a 20. század elején az amerikai Franz Boas kezdeményezésére a kulturális antropológia tudománya. A kulturális antropológusok alapvető módszere lett a tanulmányozott népcsoporttal való tartós együttélés, amit „terepmunkának” neveznek.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Európai néprajz
[szerkesztés] Főbb területei
[szerkesztés] Tárgyi néprajz
[szerkesztés] Folklorisztika
[szerkesztés] Társadalmi néprajz
[szerkesztés] Tudománytörténet
Lásd még:
- Magyar néprajztudomány
- Népművészet
- Volkskunde (néprajz, népismeret) szócikk a német Wikipédiában (németül)
Híres néprajztudósok:
- Andrásfalvy Bertalan
- Barna Gábor
- Bálint Sándor
- Balassa Iván
- Cs. Sebestyén Károly
- Diószegi Vilmos [1]
- Domokos Pál Péter
- Erdélyi János [2]
- Fél Edit [3]
- Grimm fivérek (népmesekutatás)
- Györffy István
- Harangozó Imre
- Herman Ottó
- Hermann Antal
- Huszka József [4]
- Kallós Zoltán
- Kósa László [5]
- Kresz Mária
- Kriza János Vadrózsák
- Elias Lönnrot (Kalevala)
- Lükő Gábor*
- Ortutay Gyula [6]
- Solymos Ede
- Vikár Béla
[szerkesztés] Etnológia
Az etnológia vagy általános néprajztudomány a természeti népek kutatásával foglalkozik.
Híres etnológusok:
[szerkesztés] Szervezetek, intézmények
- Hagyományok Háza [7]
- Magyar Állami Népi Együttes [8]
- Magyar Néprajzi Múzeum [9]
- MTA Néprajzi Kutatóintézete [10]
- Néprajz- Kulturális Antropológia Tanszék [11]
- Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum [12]