Vikár Béla
Vikár Béla (Hetes, 1859. április 1. – Dunavecse, 1945. szeptember 22.) etnográfus, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A Kalevala műfordítója.
Tartalomjegyzék |
Életpályája [szerkesztés]
Felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetemen folytatott magyar nyelv és irodalom szakon 1877-1884 között, gyorsírással lejegyezte és kiadta tanárainak (Greguss Ágost, Gyulai Pál) előadásait. 1889-ben fél évre az akkor Orosz Birodalomhoz tartozó Finnországba utazott a finn nyelv és néprajz tanulmányozása céljából. 1880-tól alkalmazta az országgyűlési iroda gyorsírónak, 1921-es nyugdíjazásáig itt állt alkalmazásban.
Már az 1870-es évek végétől népmesék és népdalok szövegeit jegyezte le gyorsírással. 1896 karácsonyán Borsod vármegyében kezdte el – Európában egyedülálló módon – fonográfra rögzíteni a népdalokat. Bartók Béla jegyezte le fonográffelvételeit.
1900-ban a Párizsi Világkiállításon megrendezett Ethnográfiai Kongresszuson ismertette módszereit és eredményeit. A nemzetközi etnográfia is számon tartotta ettől kezdve. Gyűjtései során mintegy hétezer dalt rögzített. 1896-ban a Magyar Néprajzi Társaság titkárának választották, később maga is alapított társaságot, a La Fontaine Társaságot, s annak elnöke lett. 1911-ben választották be a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába. Finn, francia, német, angol, grúz, észt, norvég nyelvből fordított. Leghíresebb a finn eredetiből fordított Kalevalája. Sokoldalú egyéniség volt, az 1910-es években bekapcsolódott az eszperantó mozgalomba, a Magyar Országos Eszperantó Egyesület választmányi tagja (1920-1928), majd tiszteletbeli tagjaként (1928-1945) működött.
.
Műfordításaiból [szerkesztés]
- Ő készítette el a Kalevala első, a finn eredeti alapján készült fordítását (Barna Ferdinánd még részben Schiefner német átköltése alapján dolgozott), mely 1909-ben az Akadémia gondozásában, majd 1935-ben La Fontaine Irodalmi Társaság díszkiadásában jelent meg.[1]
- Jelentős műfordítói teljesítménye a grúz eposz, Sota Rusztaveli Tariel, a párducbőrös lovag című munkájának magyarra ültetése, amely 1917-ben jelent meg.
- Lefordította La Fontaine összes meséjét, amelyet 1929-ben adott ki a La Fontaine Irodalmi Társaság és a Dante Kiadó.
Folyóirat-szerkesztései [szerkesztés]
- Élet (1892–1895)
- Turán (1917–1918)
- Több gyorsírási szaklapot szerkesztett (Fővárosi Gyorsíró, Gyorsírászati Lapok, Budapesti Gyorsíró).
Társasági tagság [szerkesztés]
- Magyar Gyorsíró-Egyesület[2] másodelnök (1893-94), elnök (1904-1913)
- Magyar Néprajzi Társaság titkár (1896-tól)
- La Fontaine Irodalmi Társaság alapító tag
- Goethe Társaság alapító tag
- Magyar Országos Eszperantó Egyesület választmányi tag (1920-28); tiszteletbeli tag (1928-1945)
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Hajdú Péter ezt írja a két szövegváltozatról a Helikon Kiadó 1985-ös kiadásának utószavában: „a két szöveg között jelentős változtatás nincsen, vagy alig van, s ami akad, az sem mindig előnyös, vagy pedig elhanyagolható.” Az 1935-ös kiadásban az egyes részek elején Vikár verses összefoglalói szerepelnek a korábbi próza helyett; a finn nevek átírása pedig a magyar kiejtés szerinti.
- ↑ Az egyesület későbbi neve: Országos Gyorsíró-Egyesület.
Források [szerkesztés]
- Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1982. 558. o. ISBN 963-05-2443-0
- Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 2256. o. ISBN 963-05-6807-1
További információk [szerkesztés]
- Pávai István: A folklorista Vikár Béla
- Gergely Pál: Vikár Béla gyújtőútjai nyomán
- Sulinet – Ki-kicsoda
- Rátkai Árpád: Eszperantó emlékhelyek Magyarországon és néhány határon túli településen
- Vikár Béla a PORT.hu-n
