Huszka József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Huszka József
Született 1854. november 20.
Kiskunfélegyháza
Elhunyt 1934. március 31. (79 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása pedagógus,
néprajzkutató

Huszka József (Kiskunfélegyháza, 1854. november 20. – Budapest, 1934. március 31.) tanár, néprajzkutató.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szarvasi gimnáziumban érettségizett, majd egy évet a Műegyetemen tanult. 1873-'76 között ösztöndíjas tanárjelöltként tanult tovább, a budapesti Ipariskolában rajztanári képesítést szerzett. Először Sepsiszentgyörgyön, Désen, Zentán, majd harminc évig a pesti piarista gimnáziumban, ill. a Műegyetem rajzi tanszékén tanított. Több évtizeden át foglalkozott a magyar ornamentikával, gyűjtötte a népi formakincseket. Művészettörténeti kutatómunkája rendkívül jelentős, a Műemlékek Országos Bizottsága számára számos templom-, falkép-, oltárfölmérést készített. Közülük sokról már csak az ő pontos, művészi színvonalú, színes akvarellmásolatai alapján tudunk képet alkotni. Kutatásait hét kötetben foglalta össze, ezek közül legjelentősebb A turáni magyar ornamentika története. 2007-ben Kiskunfélegyháza posztumusz díszpolgárává választották.

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar díszítési motívumok a Székelyföldön. Sepsiszentgyörgy, 1883. Három mintával. (Különnyomat a székely nemzeti múzeum Értesítőjéből.)
  • Magyar díszítő styl. Budapest, 1885 (45 műlappal)
  • Teremtsünk igazán magyar műipart. Sepsiszentgyörgy, 1890
  • Székely ház. Budapest, 1895
  • A magyar turáni ornamentika története. Budapest, 1930

Kiállítás munkásságáról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Néprajzi Múzeum 2005-ben, születésének 150 éves évfordulója alkalmából kiállítást rendezett abból a gazdag hagyatékból (közel ezer rajz és 250 fotó), amit e múzeum Huszka Józseftől őriz. Ezek nagy része az 1880-as évektől kezdve készült és örökítette meg elsősorban Erdélynek és Észak-Magyarországnak a legfontosabb műemlékeit, néprajzi tárgyait. De nemcsak a Felvidéken és Erdélyben gyűjtött, hanem bejárta az Alföld számos települését s mindenütt a népművészet alkotásait gyűjtötte, fényképezte vagy lerajzolta. A főbb témái voltak: festett bútorok, hímzések, székelykapuk, kerámiák, a népi életből, az egyházművészet területéről pedig a Szent László legenda falkép-ciklus a templomokban.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Félegyházi Közlöny 18 (2009), március 26, 5. o.
  • Huszka József (1930): A turáni magyar ornamentika története. Budapest
  • Jankovics Marcell (2006): Csillagok között fényességes csillag. A Szent László legenda és a csillagos ég. Méry Ratio Kiadó, Helikon, Budapest
  • László Gyula (1974): A népvándorláskor művészete Magyarországon. Corvina, Budapest;
  • László Gyula (1993): A Szent László-legenda középkori falképei. Tájak-Korok-Múzeumok Könyvtára 4. szám, Budapest
  • Fejős Zoltán, szerk. (2006): Huszka József, a rajzoló gyűjtő. (kiállítási katalógus) Néprajzi Múzeum, Budapest

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]