Maksa
| Maksa (Moacșa) | |||
 |
|||
| Óriáspince-tető, 2007. augusztus | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia |
||
| Történelmi régió | Székelyföld | ||
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Kovászna | ||
| Rang | községközpont | ||
| Beosztott falvak | Sepsibesenyő | ||
| Polgármester | Oláh-Badi Álmos, 2008[1] | ||
| Irányítószám | 527120 | ||
| Körzethívószám | 0267 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 944 fő (2002)[2] +/- | ||
| Község népessége | 1284 (2004) | ||
| Magyar lakosság | 913 | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 35,17 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Maksa
Pozíció Románia térképén
|
|||
| é. sz. 45° 52′ 33″, k. h. 25° 58′ 37″ | |||
Maksa (románul Moacșa) községközpont Romániában, Kovászna megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Sepsiszentgyörgytől 14 km-re keletre az Óriáspince-tető lábánál a Maksa-patakának a Besenyő-patakba való ömlésénél fekszik.
Története [szerkesztés]
1332-ben Moya néven említik először. A falutól délkeletre a Lencsekút nevű helyen neolit telep maradványait tárták fel. Belterületén 2.- 3. századi római telep nyomaira bukkantak. Református vártemploma 13. századi eredetű, a 15. század végén gótikus stílusban átépítették. 1893-ban lebontották és helyébe 1894 és 1900 között újat építették. Erőd jellegére már csak a középkori harangtorony emlékeztet, melynek szomszédságában az egykori várfal csekély nyomai látszanak. Az 1940-es földrengés a templomot súlyosan megrongálta. A toronyban egy 1531-ben készült harang található Soli Deo gloria felirattal. Rajta emberfejeket ábrázoló érmék vannak.
A régi templom falát a Szent László legendát ábrázoló falfreskó díszítette, erről Huszka József színes akvarell másolatot készített 1892-ben. Ez a Magyar Néprajzi Múzeumban található. Ugyancsak a régi templomot 1766-ban készült kazettás mennyezet díszítette, ezt a gyülekezet díjtalanul átadta a budapesti Iparművészeti Múzeumnak, ahol ma is látható.
1630 és 1739 között itt tartották Háromszék közgyűléseit. 1660-ban a Barcsai Ákos fejedelem ellen fellázadt székelyek itt határozták el jogaik védelmét. 1704-ben a falut császári seregek égették fel. 1910-ben 760 lakosából 759 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Sepsi járásához tartozott. 1992-ben 937 lakosából 894 magyar, 26 cigány és 18 román volt.
Híres emberek [szerkesztés]
- Itt született Őse Péter (1599-?), professzor, író
- Itt született Jancsó Lajos (1858-1932), egyháztörténész, valláskönyv szerző
- Itt született Jancsó Sándor (1867-1943), református lelkész, kátéíró
- Itt született Cseke István, labdarúgó
Források [szerkesztés]
- ↑ Román Központi Választási Hivatal honlapja
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- http://www.panoramio.com/photo/23096853 - Képek az Óriáspince-tetőről
|
||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
