Erdélyi János (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erdélyi János
Erdélyi Morelli.jpg
Morelli Gusztáv metszete
Született 1814. április 1.
Kiskapos
Elhunyt 1868. január 23. (53 évesen)
Sárospatak
Foglalkozása ügyvéd, tanár, költő

Erdélyi János (Kiskapos, 1814. április 1.Sárospatak, 1868. január 23.) ügyvéd, akadémiai tanár, az MTA rendes tagja, a Kisfaludy Társaság titkára, költő.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei Erdélyi Mihály földműves és Kovács Zsuzsa voltak. Atyja művelt ember lévén, nehány könyvből álló kiskönyvtárt tartott, maga is irogatott vallásos verseket és esténként zsoltárt és népdalokat énekelegetett családja körében, fiát is maga vezette be a tanulásba. Fiát annak hét éves korában beadta a helybeli iskolába, mely progimnáziumként is szolgált és itt különösen a latin nyelvben oly előmenetelt tett, hogy három év múlva (1824) szintaxista lehetett a sárospataki kollégiumban, ahol egész iskolai pályáját végezte, közben két ízben hagyván azt oda, hogy magántanítással kereshessen annyit, amennyire iskolai életében szüksége volt.

18301831-ben Szabolcsban Kemecsén Répásy János gyermekei mellett, 18331834-ben a felső-zempléni Cselejben cseleji Kolosy József udvarházában tanított és itt tanulta meg a német és francia nyelvek alapját. 1831-ben subscribált (a felső osztályokba lépett); 1832-ben a kollégium falain belől alapított Ifjú-egyesületbe vették be, melynek egyik legmunkásabb tagja lett. Iskoláit 1835-ben végezve, Berzétére (Gömör megye) ment Máriássy Zsigmond fia mellé nevelőnek; e családnál öt évet töltött; időközben, a fiúnak Sárospatakon tanulása alatt, ő a jogot hallgatta és a nyári hónapokban Pesten is tartózkodott. Ez időben lett neve ismeretes az irodalomban és az akadémia dicséretével is találkozott. Az irodalommal foglalkozván, nem feledkezett meg az élet gondjairól. Sárospatakon 1837-ben a jogot is elvégezvén, kitűnő bizonyítvánnyal jött Pestre joggyakorlatra. E lépéssel egy időre megbúsította anyját, aki őt papnak szánta, de ezzel közeledett Pesthez és az irodalomhoz. 1838-ban előbb Máriássy István szolgabíró, majd Korláth László táblai ügyész mellett volt törvénygyakorlaton, utóbb Noszlopy Ignác táblai bíró, és végül mint táblai hites jegyző, Bereznay István ügyvédje volt. Ügyvédi oklevele 1841. március 26-án kelt. Míg ő az ügyvédi diplomáért és az írói névért kellő munkát végzett, egymásután vesztette el testvérét, anyját és apját (1839), úgy, hogy a családból csak maga maradt. De már 1839. november 23-án érdemei jutalmául beválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé. Erre az időre esik boldog, de rövid házassága Vahot Nellivel, Vahot Imre és Sándor húgával, ki alig egy év alatt meghalt; nemsokára az anya halála után kis lányát is elvesztette. Ekkor dolgozott, legtöbbet és midőn a munkában nem talált enyhülést, tanítványával Máriássy Bélával külföldi útjára indult; külföldi leveleivel leginkább a Regélőt kereste föl és már ekkor foglalkozott a népköltészet gondolatával és határozottabban az esztétikával. Költői neve mellé pedig műbírói elismerés csatlakozik, s e kettős alapon a Kisfaludy Társaság 1842. január 22-én tagjai közé választotta. Itt talált igazi teret magának és itt tűzte ki a népköltészet zászlaját, és különösen midőn 1843-ban titoknoknak választatott, kiváló munkásságot fejtett ki. Időközben Garayval megosztotta a Regélő szerkesztési gondjait, és 18441845-ben Máriássy Bélával egy második közép-európai utat tett meg, melyről kiváló útileveleket irogatott a Pesti Divatlapnak (1844–1845) Párizsból és Franciaország déli részéből. Ezen közben mind határozottabban öltött alakot lelkében a magyar népköltészet tanulmányának szükséges volta, s nemcsak dolgozataiban, a Kisfaludy Társasági székfoglalójában, hanem egy külön indítványban is megindította azt a mozgalmat, amely költészetünk megújulásának egyik legjelentékenyebb tényezője volt, t. i. a népies költészet termékeinek összegyűjtését; és midőn a társaság a gyűjtéssel és a kiadással őt bízta meg, lelkesen látott feladatához. Eközben a színműirás és színműkritika terére lépett, tagja és jegyzője volt a drámabíráló-bizottságnak és 18481849-ben a Nemzeti Színház igazgatója lett. A szabadságharc után hosszabb ideig bujdosó volt ő is. Ez idő alatt alig írt valamit, csak 1850 után kezdett újra dolgozni, s ekkor már nyugalmasabb élet után vágyódott és Sárospatakon, a Szeremley Gábor távozásával megürült filozófiai tanszékre hivatott meg. 1851 novemberében állását elfoglalván, tanári munkásságával, tanításai magas színvonalával, főként az iskola, az ifjúság és társai érdekeinek szerencsés és lelkiismeretes védelmével és a tudományos közszellem emelésével messzire kiható eredményeket ért el és nevét hosszú időre feledhetetlenné tette. Az iskola és egyház tanácskozmányaiban, az egyházkerületnek minden ügyében élénk részt vett, és nehány kitűnő barátjával és tanártársával Sárospatakot az elnyomatás idején a Felvidék szellemi középpontjává emelte. Ő volt 1859-ben a főiskolai Kazinczy-ünnep agitátora és 1860-ban a főiskola alapításának háromszázados ünnepét is ő rendezte. Időközben megházasodott, feleségül vevén 1854-ben Csorba Ilonát, akivel haláláig boldog házasságban élt; új örömet új szomorúság váltott fel, s az örömök és bánatok e váltakozása hűségesen nyomot hagyott írói buzgalmán. A főiskolában előadásait a filozófiából szellembölcsészet- és szépészetről tartott 1863-ig, s amellett pedagógiát adott elő; ekkor főiskolai könyvtárnok lett és az ezzel járó irodalmi tanszékre helyeztetett át. Az első évben a magyar irodalomtörténet régebbi korát adta elő, azután katedráján kizárólag világirodalommal foglalkozott. Emlékbeszédet tartott fölötte a Magyar Tudományos Akadémiában 1869. április 17-én Greguss Ágost, s a halála évfordulóján Sárospatakon rendezett gyászünnepélyen 1869-ben Emődy Dániel. Nevéről pedig a főiskolai ifjúság képző egyesületét nevezte el.

Arcképei: kőnyomat, Barabás Miklós rajza 1845-ből, a Pesti Divatlap mellett 1846-ban.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pártfogolás, vigj 5 felv. Scribe után francziából ford. Pest, 1840. (Szinműtár I. 9. Először adatott a nemzeti szinházban Pesten 1845. okt. 24.).
  • Erdélyi János költeményei. Buda, 1844. (Ism. Honderű.)
  • Magyar népköltési gyűjtemény. Népdalok és mondák. A Kisfaludy-társaság megbizásából szerkeszti. Pest, 1846–48. Három kötet. (I. A népdalokhoz előszó, II. Népdalköltészetünkről. Ism. Életképek 1846. Németűl: Ungarische Sagen und Märchen. Aus der Erdélyi'schen Sammlung übersetzt von G. Stier. Berlin, 1850.).
  • Szabad hangok. Pest, 1849.
  • Velenczei hölgy, dr. 5 felv. U. ott, 1851. (Dramaturgiai társalgás cz. előszóval. Először adatott a nemzeti szinházban 1852. ápr. 26. Ism. M. Hirlap).
  • Magyar közmondások könyve. A Kisfaludy-társaság megbizásából szerk. U. ott, 1851. (A közmondásokról cz. előszóval. Ism. Uj. M. Muzeum. Révész Imre, Budap. Hirlap 1853. 63. 69. 80. 86–87. 93. sz. M. Hirlap 1853. 69. sz.)
  • Magyar népmesék. Képes kiadás. U. ott, 1855. (Ism. M. Sajtó 1855. 82. sz. Ipolyi).
  • Mit várhat a nőtül a ház, haza, egyház? Emlékbeszéd Bónis Pogány Karolina asszony felett Nagyfaluban 1855. decz. 20. Sárospatak, 1856.
  • Válogatott magyar népdalok. Képes kiadás. U. ott, 1857.
  • A hazai bölcsészet jelene. U. ott. 1857.
  • A sárospataki ref. főiskola háromszázados ünnepe júl. 8. 1860. Emlékkönyvbe foglalta. U. ott, 1860. (Többek munkáival együtt.)
  • Erdélyi János kisebb prózái. U. ott, 1863. Két kötet. (Ism. Greguss Á., Bud. szemle XVIII.)
  • A nép költészete. Népdalok, népmesék és népmondások. Pest, 1869. Három kötet.
  • Egyetemes irodalomtörténet. Az ókori irodalom története. Pest, 1869. Három füzet. (Ism. Tanügyi Füzetek 1868–69. Ezen czimmel: Az ó-kori irodalom története. U. ott, 1871.)
  • A költészetről. Tanköltemény 4 énekben, irta Boileau, francziából ford. Bpest, 1885. (Olcsó Könyvtár 184. Előbb a Kisfaludy-Társaság Évlapjaiban IV. 1844)
  • A bölcsészet Magyarországon. U. ott, 1855. (Filozofiai Irók Tára VI.)
  • Pályák és Pálmák. Kiadja a Kisfaludytársaság. U. ott, 1886. (Ism. Főv. Lapok 202. sz. Egyetértés 204. Egyet. Philol. Közlöny.)
  • Aesthetikai tanulmányok. U. ott, 1888. (Olcsó K. 243. Előbb az Uj M. Múzeum 1854–55. és Szépirod. Figyelő 1860. évf.-ban.)
  • Tanulmányok. Kiadja a Kisfaludy-társaság. U. ott, 1890. (Ism. Egyet. Philol. Közlöny 1891. P. Napló 1891. 50. sz.)

Szerkesztette pesten: a Regélő Pesti Divatlapot 1842. január 1-jétől augusztus 7-ig Garay Jánossal együtt; a Kisfaludy Ttársaság által kiadott Szépirodalmi Szemlét 1847. január 3-tól december 28-ig; a Respublicát 1849. június 17-től július 9.-ig és a Sárospataki Füzeteket 1857 júliustól, midőn a folyóiratot alapította, 1859 végeig; azután ismét 1864-ben és 1866-ban. Kiadta többekkel együtt az Ujabb Nemzeti Könyvtárt Pesten 1852–53-ban.

Versei, könyvbirálatai, beszélyei, történeti, aesthetikai, irodalomtörténeti és bölcseleti cikkei a következő folyóiratokban és lapokban jelentek meg: Parthenon (1834. Dezse cz. költ.), Rajzolatok (1835. költ. 1837. Bezerédy Gergely versei, A jövevény, népmonda,) Auróra (1836–38. költ.), Hajnal (1836–37. költ.), Athenaeum (1837–40. költ. O és Ujkor, A XIX. század emberei, Magyar nemzeti ünnep, 1841. költ.), Részvét Gyöngyei (1838. költ.), Emlény (1838–42. költ.) Honművész (1838. költ.), Budapesti Árvizkönyv (1839. költ.), Társalkodó (1840. Emlék Katona Józssefre, 1841. költ.), Nemzeti Almanach (1841–42. 1846–47. költ.), Regélő (1842. Az idegennő, elb., Látogatás Kazinczy sírjánál, Lavotta életrajza, Látogatás Stanhope kisasszonynál, Emberpiacz, Lamartine keleti utazásából, Emberbarátokhoz, Az Emlény birálata és költ., 1844. Történeteink költőisége, A szinésznő, elb., Felhivás a nevelés ügyében, Titoknoki jelentés a Kisf.-Társ. 1843–44. működéséről, Egy arab biró itélete, Párviadal sötétben, elb., Külföldi levelek, Levelek Ottiliához), Kisfaludy-Társaság Évlapjai (III. 1842. költ. IV. 1844. A népköltészetről, székfoglaló, u. ez: kisebb Próz. I., A magyar népdal költészetről, u. ez: Kis. Próz. I., VI. 1846. Töredékek a magyar népdal költészethez, Bevezető beszéd Szigligeti Eduardhoz, Uj F. VII. költ.), Életképek (1843. költ. 1845. költ. és Irodalmunk terjesztése ügyében, 1846. költ. és Chambery és vidéke, Házi rajz, Robertson nyelvtanítási módszere), Irodalmi Őr (1845. Vörösmarty minden munkáinak birálata, u. ez: Pályák és Pálmák 1886., A Nemzeti Szinműtár birálata), Pesti Hirlap (1845. 530. sz. A magyarországi és erdélyi egyetemes sajtó munkálatai 1844-ben), Budapesti Hiradó (1846. Kisfaludy Károly, u. ez: Pályák és Pálmák 1886.). Jelenkor (1846. Könyvészeti statisztika 1845-ből), Pesti Divatlap (1846. Az ügyvéd, beszély és Czakó Leonájának birálata 1847. költ.), Szépirodalmi Szemle (1847. Uj drámairók, költők, közönség, Emlékbeszéd Vajda Péter felett, Egyéni és eszményi, u. ez: Kis. Próz. I., A három divatlapról, Valami a romanticzizmusról, Emlékezés Kis János felett, Berzsenyi Dániel Minden munkáinak birálata, u. ez: Pályák és Pálmák, Tompa Mihály, Népregék és mondák birálata, u. ez: P. és P. 1886.), Pesti Röpivek (1850. költ.), Nagy-Enyedi Album (1851. költ.), Remény (1851. költ.), Losonczi Phönix (1851. költ.), Hölgyfutár (1850. II. 76. sz. Ida, beszély, 1860. költ.), Pesti Napló (1851. Népköltészetünk a külföldön, u. ez: Kis. Pr. I., Gyűjtsük a hazai szokásokat, Csengery, M. Szónokok és Statusférfiak birálata, Losonczi Phönix bir., A Hazatértek dráma ügyében, Rachel, 1854. Czuczor Gergely, u. ez: P. és P., A reál szó magyarítása, Mikes Kelemen, u. ez. P. és P., Néhány szó az irodalom érdekében, 1855. Egy századnegyed a magyar szépirodalomból u. ez: K. Próz. II., 1856. II. Arany János kisebb költeményeinek birálata, u. ez: P. és P., Klassikai és regényes, 1857. II. Szontagh M. Pantheonáról, I. II. 1858. II. Én, a forma és a próza, 1862. I. Tóth L., Vahot emlékezete bir.), Hangok a Multból (Lipcse 1851. költ), Budapesti Viszhang (1852. költ.), Értesítő (1852. Irodalmi levelek, Egressy B. életrajza, 1842-ben irva), Szépirodalmi Lapok (1853. költ. és A népköltészet körül, u. ez: K. Pr. I., Kemenesi czimbalom birálata), Divatcsarnok (1853. Garay emlékezete és költ. 1854. költ. és Petőfi, u. ez: P. és P.), Falusi Esték (1853–54. Sokrates), Délibáb (1853. 1855. 1857. költ.), Müller Gyula Nagy Naptára (1854–56. költ.); Vasárnapi Ujság (1853. költ. 1855. Gyöngyök a világtörténetből), Uj M. Múzeum (1854. Horváth Cyrill, 1855. Aesthetikai tanulmányok), M. Nép Könyvtára (1854.) és M. Nép Könyve (1855. költ.), M. Sajtó (1856. 22. sz. Emlékbeszéd Bónis Pogány Karolina felett, 1857. Jegyzetek Barzó F. czikkére, 1881. költ.), Sárospataki Füzetek (1857. I. Előszó, Irodalmi levelezés. Kazinczy levelei Somossy Jánoshoz, M. prot. egyháztört. kútfők, Majoros András emlékezete, Apáti Miklós bölcsész, Szepsi Csombor Márton, Gelei István levele, A hazai bölcsészet történetéhez, 1858. Bayer Jáos, Szikszói emlékirat, 1859. Apáczai Csere János, 1861. Pro memoria, 1863. Brassai S. úrnak, Magyar népdallamok és reform. szent énekek, 1864. A bölcsészet Magyarországon Mátyás korában, Lajcsák Ferencz püspök körlevele, Egyházi és iskolai régiségek, Református énekeskönyv és énekügy, Felfalusi József, 1865. Ruszkai Dobó Ferencz végrendelete. 1865. Gérusez: Histoire de la littérature française, Ereklyék Kazinczy Ferencz után), Bud. Szemle (III. VI. 1857. 1859. V. VI. Feze, Legujabb magyar lyra, XV. 1862. Verulami Baco, 1864. A középkori franczia irodalom, 1865. Franczia renaissance irodalom, 1873. 1881. költ.), Napkelet (1857. költ.), Sárosy, Az én Albumom (1857), Szépirodalmi Közlöny (1858. Egy székely ballada, u. ez: Kis. Pr. I.). Magyarország (1862. 197–201. sz., Az Ember Tragédiája bir., u. ez: P. és P., 1867. 20. sz. Zajzoni), Ország (1863. A legujabb magyar Iyra.), Koszorú (1863–64. költ.), Fővárosi Lapok (1868. 1871–72. költ. 1871. Naplójegyzetek 1850-ből), Athenaeum (1873) és munkatársa volt az Egyetemes M. Enyclopaediának.

Levelei: Szemere Miklóshoz, Pomáz, 1850. okt. 24. és Sárospatak 1859. nov. 24. (Zemplén 1881. 43. sz. 1883. 16. sz.), Lehoczky Tivadarhoz, Sárospatak, 1864. jan. 18. (Felvidék 1864.) és Sárosyhoz (Sárosy-Album 1889). Álnevei és jegyei: Cselejfi és Szerednyei (Társalkodó 1839.), Mike (Regélő P. Divatlap), Ember Pál (R. P. Div. és P. Napló). Egy tanár (P. Napló); E, (E-), (Regélő 1842–1846), (E-i), (x-y) (Életképek 1845–46.), _, (P. Hirlapban az irodalmi rovatban), E. J., (Hölgyfutár 1851. és a Sárospataki Füzetek), E. P. (P. Napló 1851 és Értesítő 1852.) Hátrahagyott kéziratai az Erdélyi-Tár: levelezése 6 kötet, dolgozatai 18 kötet, népköltési gyűjtemény 4 kötet, költeményei 2 kötet, vegyes apróságok 6 kötet, fiának dr. Erdélyi Pálnak birtokában. Ezen gyűjteményben van két eredeti szindarabja is: Két királyné dr. 5 felv., Nápolyi Endre trag. 5 felv. és Moliére Fösvénye.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Erdélyi János témában.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Erdélyi János (költő) témájú médiaállományokat.