Kazinczy Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kazinczy Ferenc
Kazinczy.jpg
Kazinczy Ferenc - Joseph Kreutzinger festménye (1808)
Élete
Született 1759. október 27.
Érsemjén
Elhunyt 1831. augusztus 22. (71 évesen)
Széphalom
Nemzetiség magyar
Szülei Kazinczy József
Bossányi Zsuzsanna
Pályafutása
Első műve Magyarország geographica az az földi állapotjának lerajzolása, melyet egynehány fő geographusok munkájából ki szedegetett. (Kassa, 1775)

Kazinczi és alsóregmeczi Kazinczy Ferenc (Érsemjén, 1759. október 27.Széphalom, 1831. augusztus 22.), író, költő, a nyelvújítás vezéralakja, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Kazinczy László ezredes testvérbátyja. Nyelvújító és irodalomszervezői tevékenységével a reformkor előtti évtizedekben a nemzeti felemelkedés és önállósulás ügyét szolgálta.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szobra a bugyi Beleznay-kúria előtt

Kazinczy Ferenc régi nemesi családból származott, Kazinczy József, Abaúj megyei táblabíró és Bossányi Zsuzsanna fiaként született. Nyolcadik életéve betöltéséig anyai nagyapjánál, Bossányi Ferenc bihari főjegyző és országgyűlési követ házánál nevelkedett, ahol hét éves koráig magyar szón kívül egyéb élő nyelvet nem hallott. Első ismert levelét 1764 decemberében szüleinek írta, akik akkor Regmecen laktak. 1766-ban nagynénje megbetegedett, gyógyíttatása érdekében a család Debrecenben tartózkodott, Kazinczy három hónapig a Református Kollégiumba járt. Nagynénje halála után, 1767-ben visszakerült a szülői házhoz, ahol magántanulóként egy késmárki diáktól latinul és németül tanult. Igen művelt és felvilágosult szellemű apja ritka fogékonyságot tapasztalván fiában, maga is örömest foglalkozott vele, társalogva és tanítgatva. Kazinczy 1768-ban nyelvi tanulmányait Késmárkon folytatta előkészítő osztályban.

A sárospataki évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1769. szeptember 11-étől tíz éven át a sárospataki kollégium tanulója volt, ahol autodidakta módon elsajátította az ógörög nyelvet. 1773-ban felvették a retorikai osztályba. Decemberben az iskolai küldöttség élén gróf Beleznay Miklós tábornokot neve napján annak bugyi birtokán üdvözölte, ezen az útján látta először Pestet.

1775-től a főiskolán a korábban már felvett jogi tantárgyak mellé felvette a teológiát is, az iskolába érkezett francia katonatiszttől pedig franciául tanult.

Mély hatást tett rá a főiskolának puritán szelleme; a pataki Rákóczi-névhez fűződő dicsőséges emlékek hazafias érzését táplálták, szellemi fejlődését a kollégium gazdag könyvtára mozdította elő, melyben szorgalmasan búvárkodott. Olvasta Anakreón műveit, a római klasszikusokat, Gessner pár idilljét, melyek nagyon megkapták figyelmét, és kezébe jutottak az éledő magyar irodalom friss termékei: a Kartigám és Bessenyei György művei. Apja eleinte katonának szánta, de jó szemmel nézte fia írói hajlamait is és mielőbb szerette volna egy nyomtatott könyvét látni. Amikor Kazinczy József 1774. március 20-án váratlanul elhunyt, az özvegy sürgette az atyai óhajtás teljesítését, és így jött létre, kissé rögtönözve Kazinczy első műve, alig 16 éves korában: Magyarország geographikai, azaz földi állapotjának lerajzolása, melyet egynéhány fő geographusok munkájából kiszedegetett... (Kassa, 1775). A könyv példányait a vizsgálaton osztotta szét az anya. Szilágyi szuperintendens buzdította a fiút, de kifogásokat is tett, és Kazinczy annyira szívére vette a hideg fogadást, hogy nem kívánta nevét többé nyomtatásban látni. De anyjának és a család barátainak ösztönzésére nemsokára lefordította Bessenyeinek Die Amerikaner című németül írt elbeszélését és anyjának ajánlva kinyomatta e címmel: Az amerikai Podoc és Kazimir keresztyén vallásra való megtérése (Kassa, 1776). Bessenyei válasza, akinek a fordítást megküldötte, serkentőleg hatott rá. Általában szívesen kereste már akkor az érintkezést a jelesebb férfiakkal, és ebben nagy segítségére volt az a finom és közlékeny modor, melyet a családja köréből hozott. Jó protestáns és jó magyar létére felvilágosult gondolkodás és európai kultúra jellemezte.

Nagy befolyással volt fejlődésére az 1777. év, amikor Zemplén vármegye küldöttsége Bécsbe utazott. E küldöttség tagja volt nagybátyja, Kazinczy Ferenc, aki őt magával vitte. Kazinczy ekkor járt először a császárvárosban, amelynek nagyszerű gyűjteményei, különösen képei egészen elragadták. Ritka műérzéke itt olyan kielégítésre lelt, amit addig nélkülöznie kellett. Sárospatakra visszatérve pedig, a magyar irodalom két új tüneménye fogadta. Egyik Baróti Szabó Dávidnak új mértékre vett versei, melyek a klasszikus költészet versformáit kívánták behozni költészetünkbe, a másik Báróczi Sándor testőr írónak művészi prózában készült Marmontel-fordítása. Kazinczyra mind a versújító, mind a stílusújító kezdemény nagy hatást tett, végleg elhatározta, hogy író lesz, és a Báróczi koszorúja után fog törekedni.

Egy másik útján édesanyjával Kazmérba, később a bihari főispán, Andrássy István beiktatására Nagyváradra ment.

1779. július 15-én utolsó vizsgái után elbúcsúzott az iskolától.

Morelli Gusztáv metszete

1780–1794 december[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1779. szeptember 9-én Milecz Sámuel tornai ügyészhez utazott Kassára, ott kötött ismeretséget fiatalkori szerelmével, Rozgonyi Erzsébettel, valamint Baróti Szabó Dáviddal. Közben egy nagyváradi út alkalmával 1780-ban megismerkedett Révai Miklóssal is; október 18-án búcsút vett Kassától. 1781. január 11. és 1782. június 2. között Eperjesen folytatta a joggyakorlatot, emellett sokat foglalkozott a művészetekkel is: táncolni, fuvolázni, rajzolni, festeni tanult, sokat olvasott; különösen a német írókat kedvelte. Szerelmes lett egy „mívelt leányba", Ninos Steinmetz özvegy katonaorvosné leányába, aki nagy hatással volt rá.

1782 augusztusában édesanyja felkísérte Pestre, ahol Bernáth József „patvaristája” lett, majd felesküdött hites jegyzőnek. Pesten két idősebb, előkelő szellemű írónak, Orczy Lőrinc bárónak és Ráday Gedeonnak jutott ismeretségébe. Ráday még jobban bevezette a nyugati irodalomnak ismeretébe, de a régi magyar írók, különösen Zrínyi Miklós méltánylásába is. Ez a barátság nagyban fejlesztette Kazinczy esztetikai érzékét, és szélesbítette látókörét. Ekkor készítette Gessner idilljeinek fordítását is, melyet kéziratban közölt Rádayval és Báróczival és e mestereinek lelkes elismerése nagyban fokozta írói becsvágyát. Hogy Kazinczy ezen, ma már érzelgősnek ismert idill-költővel foglalkozott, azt egyrészt a szentimentális irány akkori divata hozta magával, másrészt pedig Kazinczynak az a törekvése, hogy a magyar prózát az érzelmek festésében, a gyöngéd hangulatok kifejezésében gyakorolja. A fordítást, mely több éven csak kéziratban forgott, mint új jelenséget üdvözölték az ifjabb irók.

A következő évben (1783) visszatért édesanyjához Alsóregmecre, akinek sürgetésére báró Orczy Lőrinchez utazott Tarnaörsre tiszteleti jegyzői állásért folyamodni. 1784. október 13-án ki is nevezték ez állásra, majd ugyanebben a hónapban Abaúj megyei táblabíróvá. November 29-én helyettesi aljegyzői tisztséget is nyert Zemplén megyében, de a főjegyzővel összekülönbözött és állását szinte azonnal feladta.

1784. január 16-án gróf Török Lajos, a kassai tankerület főigazgatója és a miskolci szabadkőműves páholy nagymestere felavatta a páholy tagjai közé.

1785 augusztusában Bécsbe utazott, hogy van Swieten közoktatásügyi miniszternek bemutatkozzon és a Szepes, Sáros, Zemplén, Ung, Bereg, Gömör, Torna, Abaúj, Borsod, Heves, Jászság és Kis-Kunság megyei iskolák tanfelügyelőségét kérje, melyet november 11-én meg is kapott. tisztséget öt éven át töltötte be, II. József császár rendelkezései szerint mintegy kétszáz iskolát állított fel, s ezzel nagy elismerést szerzett magának.

1786. november 1-jén elhagyta a közigazgatási pályát, elfoglalta iskolafelügyelővé történt kinevezését. Főnöke Török Lajos gróf volt, kerülete Kassa székhellyel 10 vármegyére terjedt, és József császár intenciói szerint kerületében a közös iskolákat szervezte. Hivatala sok utazással, tárgyalással járt, és amilyen buzgósággal, épp oly tapintattal is járt el benne. Mintegy kétszáz iskolát állított fel és működésével épp úgy megnyerte a jogaikra féltékeny katolikus és protestáns püspökök és papok becsülését, mint a híres van Swieten miniszter és Pászthory udvari előadó elismerését. De e hatáskör irodalmi összeköttetései ápolására is kedvező volt. Írókat és irodalompártolókat ismert meg és toborzott, és agitátori tevékenységének ekkor rakta le alapját. Amellett folyton tanulmányozta, fordítgatta, utánozta a külföld nagynevű vagy divatos íróit, Klopstockot, Stolberget, Metastasiót, Goethet, Shakespeare-t stb. Írt eredeti költeményeket is, nyugai ízlésben. Kiadta Salomon Gessner Idylliumi-t (Kassa, 1788). Tágabb körben aratott ennél nagyobb tetszést egy másik műve: Bácsmegyének öszveszedett levelei, költött történet (u. o. 1789). Voltaképp regény volt ez, levélalakban, egy Werther-szerű német regénynek (Adolf's Gesammelte Briefe) átdolgozása, eszményies és szentimentális iránnyal. Sokan, kivált az ifjabb olvasók egész frazeológiákat készítettek a mű szépnek talált szólamaiból, előkelő társaságokban olvastak föl belőle részleteket és lelkesen jósolták meg belőle a magyar nyelv leendő felvirágzását.

Az irodalomnak három irányban is megindult fejlődését (franciás, klasszikus, magyaros irány) rendezni és az irodalmi mozgalmakat szervezni akarván, 1787. november 13-án Barótival és Batsányi Jánossal együtt Kassán megindította a Magyar Museum című folyóiratot, azon a szintén vezérszerepre vágyó Batsányival hamarosan összekülönbözött és 1789-ben, már a második füzetnél visszalépett és kivált a szerkesztőségből.

1789. május 31-én olyan súlyosan megbetegedett, hogy lemondtak életéről. Kassán már halálhírét költötték, amikor hirtelen jobban lett és meggyógyult.

Szépirodalmi Vince névvel 1790-ben ugyancsak Kassán Orpheus címen saját folyóiratot alapított, melyből nyolc füzet jelent meg két kötetben, majd vége szakadt. A Magyar Museum is nemsokára megszűnt, de a két folyóirat erkölcsi hatása megmaradt és Kazinczy vezérlő hivatása mind jobban kidomborodott.

1790 tavaszán, a Szent Korona Magyarországra hozatalakor tagja volt a koronaőrségnek. A korona őrszobájában mint az abaúji díszőrség tagja írta Hamlet-fordítása elé Prónay László csanádi főispánnak azt a levelét, amelyben a magyar színészet érdekében emelt szót. Kassára ment, majd miután Budán felerősödtek a magyar színészet életre hívására irányuló törekvések, 1790 szeptemberében Budára érkezett, hogy Ráday Pál gróffal együtt ő vegye kezébe Budán a nemzeti színészet szervezését. Októberben azonban hivatalos ügyeinek intézése miatt haza kellett utaznia.

Amint József császár rendszere halálával megbukott, 1791-ben a közös iskolákat eltörölték és Kazinczy hivatala is megszűnt. Elveszítette állását, „azon okból, mivel nem vagyok róm. katholikus” – írta később egy levélben.[1] Nem akart újra szolgálatba lépni, de anyjának és nagybátyjának, Kazinczy Andrásnak kérésére május 7-én Bécsbe utazott, de nem járt sikerrel: a király éppen Pisában tartózkodott. Hajóval érkezett vissza Pestre, tíz nap múltán Székesfehérvárra utazott Virág Benedekhez és Pálóczi Horváth Ádámhoz. Onnan ismét visszatért Bécsbe, ahol a király helyett a trónörökös Ferenc főherceg fogadta augusztus 15-én, kérése azonban nem talált meghallgatásra. Bécsben kötött – később végzetesnek bizonyult – barátságot Hajnóczy Józseffel. Szeptember 10-én érkezett haza és a telet Alsóregmecen töltötte.

II. Lipót halála után utóda, I. Ferenc országgyűlést hirdetett Budára, Kazinczy 1792 májusában az alsó táblában mint báró Vécsey Ferenc követe foglalt helyet. Június 17-én megjelent a királynál udvari kamarai titoknokságot kérni, de hiába: ezt a hivatalt már Hajnóczy József kapta meg. Az országgyűlés után Kazinczy hazatért és másfél évig Alsóregmecen dolgozott, 1794 végéig rendkívül élénk irodalmi munkásságot fejtett ki.

Egymásután készítette és adta ki fordított és eredeti darabjait: Helikoni virágok 1791. esztendőre (Pozsony 1791; almanach volt, verseiből összeállítva); Lanassza (Lemierre szomorújátéka 4 felvonásban, németből, Endrődy János Magyar Játékszine 4. kötetéül, 1793); Sztella (dráma 5 felvonásban. Azoknak, akik szeretnek. Goethe után. Pozsony 1794.) Ezzel együtt A vak lantos (rege a hajdani korból Veit Weber után). Amellett saját költségén kiadta Lessing Meséit Aszalay fordításában, de a maga átdolgozásában. Sajtó alá készen állt: a Helikoni virágok II. kötete; Klopstock Messiásának 10 első éneke prózában, és eleje jambusban fordítva; Wieland Grátiái egy része; Lessing Galotti Emiliája; Shakespeare Macbethje; Goethe Testvérei és Clavigója; Molièretől két darab: A kénytelen házasság és A botcsinálta doktor; Metastasio Themisztoklésze; Gessner idilljeinek tizenötödízben átdolgozott fordítása és a Természet oekonomiája' című németből fordított filozófiai darab.

Fogságban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már-már az egész irodalmi élet vezetése kezében volt, amikor a Martinovics-féle összeesküvés miatt 1794. december 14-én éjjel Regmecen, anyja házában elfogták, majd Budára szállították és perbe fogták.

Először december 29-én lépett bírái elé, akik azzal vádolták, hogy a Hajnóczy által neki kézbesített reformkátét lemásolta és terjesztette. 1795. május 8-án fővesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték, de ezt az ítéletet három héttel később a király várfogságra enyhítette.

Szeptember 27-éig Budán tartották fogva, utána Brünnbe, a spielbergi várbörtönbe szállították, ahová október 7-én érkezett meg. Nedves, föld alatti börtönbe került, ahol annyira beteg lett, hogy már nem tudott felkelni a szalmazsákjáról. Olykor írószereit is elszedték, és ő rozsda-festékkel, néha vérével, és ablak-ónból gyúrt vesszővel jegyezgetett. Mikor meg volt engedve a toll és tinta használata, reggeltől estig asztalnál ült és javítgatta régebbi fordításait vagy újakon dolgozott.

Később sora jobbra fordult: József főherceg utasítására december 21-én egy emeleti szobába helyezték át, ahol saját költségén élhetett, illetve használhatta könyveit is. 1796. január 6-án átszállították a Brünn melletti obroviczi börtönbe, innen 1799. június 22-én továbbvitték Kufstein várába. A francia hadak közeledtével 1800. június 30-án továbbszállították Pozsonyon és Pesten át Munkácsra. 1801. június 28-án kegyelmet kapott a királytól. 2387 napot töltött fogságban. Életének ezt a szakaszát legteljesebben Fogságom naplója című művében dolgozta fel.

Szabadulása után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabaulását követően írótársai a ragaszkodás megható jeleivel üdvözölték. Kazinczy egyelőre meglehetősen visszavonta magát a nyilvánosságtól.

Bebörtönzésekor ingatlanainak értéke mintegy húszezer forint volt, ez a rabsága idején részére tett költségek miatt teljesen elenyészett. Anyja nem adott neki mást, csak az általa Széphalomnak nevezett bányácskai dombot és egy csekély szőlőt. 1804 telén ismét súlyosan megbetegedett. Betegségéből Szentgyörgyi József gyógyította ki, akivel a későbbi években élénk levelezést folytatott.

1804. november 11-én Nagykázmérban feleségül vette korábbi főnöke, gróf Török Lajos leányát, Török Zsófiát. 1806-ban Széphalomra települt, ahol mindössze három szoba állt készen az új udvarházból. ahol Nejének szerelme és szaporodó családjában lelt öröme némiképp kárpótolta a szenvedésekért, melyek kiszabadulásával még nem értek véget. Folyamatosan anyagi gondokkal küzdött, ugyanis fogsága után az őt terhelő számlákat kellett tisztáznia, később gyermekeit kellett nevelnie.

1806-ban rákényszerült, hogy könyvtárát kétezer forintért eladja a Sárospataki Református Kollégiumnak. Apósa halála (1810) után a neje örökségét lefoglaló sógora ellen indított – számára kedvezően eldöntött, de haláláig végre nem hajtott – per költségeit is fizetnie kellett. Anyja halála, 1812. november 12. után kapta csak meg vagyona apai részét. A testvéreivel való osztozkodás során csak jelentéktelen birtokrészeket kapott, mivel azok betudták örökségébe a fogsága alatt ráfordított összegeket, viszont a kincstár még két ízben megvette rajta a fogság alatti tartási költséget, noha Kazinczy, amikor lehetett, saját pénzén élelmezte magát. Neje örökségét sem kapta kézhez, sógoraitól egy költséges per után megnyerte ugyan, de az ítéletet nem lehetett végrehajtani. Egyéb csapások is sújtották, és birtokrészeit egymásután kellett elzálogosítania, úgy hogy élete végén nagyszámú családjával együtt rendkívül nyomasztó anyagi viszonyok közt élt. Levelezése, kiadásai, utazásai sok pénzt emésztettek föl.

Visszavonultsága azonban nem sokáig tarott, a sanyarú anyagi körülmények ellenére Kazinczy legtöbb idejét nagy célja elérésére, a magyar nyelv megújítására és nemesítésére fordította. Leveleiben és dolgozataiban fellépett az időközben felkapott debreceni népiesség és laposság ellen.

A sátoraljaújhelyi városháza, egyik szárnyában van a levéltár.
A Zempléni Levéltár, ahol Kazinczy Ferenc dolgozott.

Az irodalmi viszonyok időközben sokat változtak, számos író meghalt, vagy pedig fogságba került, mint Kazinczy, és egy pár új jelenség is tűnt fel, mint Csokonai Vitéz Mihály és Kisfaludy Sándor, akik a maguk talentumával nem éppen azt az irányt támogatták, amelyet Kazinczy követett. Kazinczy újra összeköttetésbe lépett a legtöbb íróval és hozzálátott fogsága hosszú ideje alatt érlelt eszméinek terjesztéséhez, öntudatosabban, mélyebb meggyőződéssel és nagyobb eréllyel, mint valaha: beoltani nemzetünk szellemébe a nyugati műveltséget, megnemesítani az irodalmat, finomítani az ízlést, újítani a nyelvet és képezni a stílust. Mindebben az európai finomságot sürgette, és az ósdi és magyarkodó ízlést gúnyolta; támadta a stílus laposságát, a népies versformákat és dikciót, a nyelv nehézkességét. E szempontból bírálta Kisfaludy Sándor verseit, és sokat polemizált a magyarosabb ízlést sürgető debreceni írókkal, akik Csokonai költészetére hivatkozhattak. A forma művészetét fontosabbnak tekintette irodalmi viszonyaink közt az eredetiségnél. Elveit eleinte levelezéseiben fejtette ki. E rengeteg levelezés egy irodalmi közlönyt pótolt s Kazinczy leveleivel kormányozta Széphalomról irodalmunkat. Valóban Széphalom volt a magyar irodalom központja egészen az 1820-as évekig, amikor Kisfaludy Károlynak sikerült Pestet irodalmi központtá tennie. Az újabb írók Kazinczynak mutatták be verseiket, tőle vártak ítéletet és vezérlete alá adták magukat, így Vitkovics, Szemere Pál, Kölcsey Ferenc, Berzsenyi Dániel, akinek verseit Kis János mutatta be Kazinczynak. Fáy András, Helmeczy, Döbrentey és mások igen sokan.

Kazinczy nemsokára a nyilvános akció terére is lépett, első célul tűzve ki az irodalmi stílus megújítását, a nyelv szépítését. Evégből bizonyos mértékig magáévá tette a nyelvújítást, azt a mozgalmat, mely még az ő fellépése előtt kezdődött, és amelynek túlságait maga is hibáztatta. De az ő iránya mindig különbözött a tulajdonképpeni nyelvújítókétól, ő inkább stílusújító volt. A nyelvújítók inkább a nyelv szótári anyagát akarták bővíteni, jórészt purizmusból, az idegen szavak kiküszöbölésével. Kazinczy az így készült új szavak egy részét, kiváltképpen a rövideket elfogadta, de kiterjesztette az újítást a frazeologiára, jelentéstanra, mondatszerkezeti és szókötési fordulatokra, és e tekintetben éppen nem irtózott az idegenszerűségektől, sőt az a célja volt, hogy ami szép stílussajátságokat idegen iróknál talál, azt mind meghonosítsa. Ezzel sok "selypítést", idegenszerűséget hozott nyelvünkbe, és a nyelvhelyesség védői meg is támadták érte, de ő a nyelvújítás elvéül nem a helyességet, hanem a szépséget tűzte ki, azt vallva, hogy a nyelvnek romlania kell, hogy fejlődhessen. Éppen az ő agitációja folytán lett a nyelvújítás ügye országos üggyé és Kazinczy pályája második felének ez az ügy volt legfőbb eszméje. A hívatlan és vakmerő újítók ellen így nyilatkozott: „Újítani a nyelven csak annak szabad, a ki a maga nyelvét nem csak tudja, hanem tanulta is, a ki a régibb és újabb classikusok munkáival ismeretes…”

Két munkájával indította meg Kazinczy a nyelvújítási harcot: Poetai epistola Vitkovics Mihály barátomhoz (Széphalom [Buda] 1811), és Tövisek és Virágok (u. o. [SárosPatak] 1811), ez utóbbi epigrammák gyűjteménye, melyekben az új és az ósdi ízlés híveit jellemzi. Goethéből vett jeligéje is feltünteti Kazinczynak arisztokratikus irodalmi hitvallását: "Werke des Geists und der Kunst sind für den Pöbel nicht da". Az epigrammok rendkivül nagy feltűnést, egyes érdekelt íróknál erős visszatetszést, az újítás híveinél viszont lelkesedést keltettek. Erősítette a hatást egy pár új kiadvány: Hat sonett Kazinczytól és Szemerétől (kiadta Horvát István, Pest 1812; a szonettet is Kazinczy hozta be); Ujhelyi Dayka Gábor versei, ezzel egy kötetben Kazinczynak Poetai Berke (Pest 1813); Báróczynak minden munkái (újra kiadta K. F., Pest 1813-14, nyolc kötetben). A Dayka és Báróczi művei elé írt életrajzok szenvedélyes kitörésekben támadják az ósdiakat és hangoztatják az újítás jogosultságát. A kihívás nagy izgalmat keltett, először társas téren, majd megjelent a Somogyi Gedeontól Veszprémben 1813-ban kiadott Mondolat, egy Kazinczy ellen intézett gúnyirat, melyre Szemere és Kölcsey adtak feleletet 1814-ben. E kettőt aztán mindkét részről több is követte.

Aközben Kazinczy régibb műveit stilisztikailag átdolgozva, új kiadásokra hirdetett előfizetést, így jelent meg: Kazinczy Ferencz Munkái (Szépliteratura, 9 kötet, Pest 1814-16). Kazinczy a maga stilújító elveit e 9 kötetben oly merészen érvényesítette, hogy még hívei is megsokalták és az ügy mellett és ellen heves harc fejlődött ki. A vita még személyes térre is átcsapott. Kazinczynak különösen Debrecenben és a Dunántúlon volt nagy ellenzéke, emiatt Kisfaludy Sándor, Ruszek apát, Pázmándi Horvát Endre is az ellenzékhez tartoztak. De még harciasabb írói gárda csoportosult Kazinczy zászlója körül, aki maga is hatásos értekezésekkel vegyült a vitába,[2] és hitetlen buzgalommal levelezett mindenfelé, amellett egymásután bocsátotta ki a maga és mások munkáit. Ilyen kiadványai: Magyar régiségek és ritkaságok (I. Pest 1808., a II. kötet kéziratban maradt); Kis János versei Kazinczy előszavával (1815); Zrinyinek minden munkái (Pest 1817); Vályi Nagy Ferenc Polyhymniája (S.-Patak 1820, Vályi életrajzával) Homérosz Iliasza Vályitól, előszóval (u. o. 1821). Egész sereg értekezést, bírálatot közölt 1804-től a Magyar Kurírban, 1806-tól a Hazai Tudósításokban. 1808-tól magyar munkák bírálatait a bécsi Annalenben (Verseghyről, Himfyről stb.), 1804 és 1818 között Döbrentey Erdélyi muzeumába írt számos irodalmi iránycikket és költeményt, a Tudományos Gyűjteménybe pedig sok történeti és életrajzi közleményt, az 1820-as években az Aurorába költeményeket, a Hébébe, Élet és Literaturába, Felső-Magyarországi Minervába részint verseket, részint irodalmi és történeti tanulmányokat. Ez idő tájt sokat foglalkozott történeti kutatásokkal (kéziratban maradt a Szirmay-ház eredete, készült 1820.), kivált miután Zemplén vármegye rendei megbízták a megyei levéltár rendezésével, amit szokott lelkiismeretességével végzett.

Fordításait is folytatta, melyeket 1808-ban Kazinczynak fordított Egyveleg-irásai címen kezdett összegyűjtögetni, de a közönség nem karolta fel a költséges vállalkozást, csak egyes darabokat adott ki időnként: Herceg Rochefoucauldnak maximái és morális reflexiói (Bécs és Trieszt 1810). Római remekíróktól vett fordításai halála után jelentek meg: Sallustius épen maradt minden munkái, ez a sokáig és roppant műgonddal csiszolt fordítás, mely Kazinczy fordítói elvét: "azt és úgy" kiválóan megvalósította, híven utánozva az eredetinek még hanglejtését is[3] Kazinczy előbeszéde az általa fordított Sallustiushoz,[4] M. T. Ciceróból beszédek, levelek és Scipió álma.[5] Számos fordítása kéziratban maradt; a német költőkből csak Lessing játékszíni mesterművei jelentek meg: Emilia Galotti (1830); Miss Sara Sampson (1834), és Minna von Barnhelm (1842). Az első a Bajza, a két utóbbi az akadémia Külföldi Játékszínében.

Ez időben két nevezetes utazást tett: 1815-ben a pest–győr–bécsit, illetve 1816-ban az erdélyit, utóbbi valóságos diadalmenet volt. A kezdeti ingerültség, amely nyelvújítási küzdelmeit kísérte, lassan megszűnt. Kibékült Kisfaludy Károllyal is, és munkatársa lett az Aurora című folyóiratnak. A pesti írók is őt tisztelték a magyar írók vezéreként.

Tevékeny részt vállalt a megyei közigazgatásban is: 1804-ben Bihar megyében népszámláló volt, 1809-ben Zemplén megyében szervezte a nemesi felkelést, 1810-ben a Győrnél elesetteknek emléket állítani kívánó bizottság tagja lett.

Anyagi helyzete egyre romlott. „Én képzelhetetlenül szegényen élek” – írta 1821-ben.[6]

A vezéri szerep az irodalomban 1820 körül kezdett megoszlani közte és Kisfaludy Károly közt, és az irodalom központja mindinkább Pestre helyeződött át. Kazinczy örömmel látta az irodalom és a nemzeti élet rohamos fellendülését, de bizonyos rezignációval vette észre, hogy a nyomában támadt írói nemzedék romanticizmusa eltér az ő klasszicizmusától, és az irodalom eszményei megváltoztak. Mindazáltal a pesti írók is őt tisztelték a magyar irodalom fejeként, és amikor 1828-ban a Magyar Tudományos Akadémia alapszabályainak kidolgozásában való részvételre Kazinczy a fővárosba jött, ünneplő örömmel és tisztelettel fogadták körükben. A megalakult akadémia Kazinczyt a történelmi osztályba első vidéki rendes fizetéses tagjául választotta. Egy párt őt akarta az akadémia főtitkári székébe ültetni, de ezt a tervet Döbrentei és társai kijátszották.

Utolsó éveiben Sátoraljaújhelyen, Zemplén vármegye levéltárában (a mai városháza épületében) dolgozott, a levéltári iratok rendezésével foglalkozott.

1830. november 17-én a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósága a történelmi osztály tagjává nevezte ki. 1831-ben az összes akadémiai gyűlésen részt vett. Júniusban tért haza, ekkor nyomtatta utolsó kiadványát.

Halála és temetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1831. évben az országos kolerajárvány Zemplén megyében is kitört, augusztus 23-án Kazinczy is a járvány áldozata lett. Széphalmi kertjében temették el. Az akadémia 1832-es közülésen József nádor jelenlétében Kölcsey Ferenc mondott fölötte emlékbeszédet.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kazinczy arany emlékpénz, tervezője Szöllőssy Enikő
Kazinczy ezüst emlékpénz, tervezője Soltra E. Tamás

Halála után Dessewffy József gróf indítványára az akadémia hozzáfogott Kazinczy hátrahagyott iratainak kiadásához, hogy a tiszteletdíjjal segítsen az özvegy és a hét árva anyagi helyzetén.

Kazinczy születésének százados évfordulóját 1859-ben országszerte ünnepekkel ülték meg, ami az akkori politikai viszonyok közt kétszeres fontossággal bírt. Dessewffy Emil gróf a nemzeti lelkesedés alkalmát megragadván, gyűjtést rendezett Kazinczy emlékére és munkái kiadásának folytatására. A körülbelül 50 000 forintnyi begyült összegből Kazinczynak szegény sorsban elő leszármazottait segélyezték, továbbá megvették a széphalmi birtokot és a régi roskadt kastély helyébe dór stílusú mauzóleumot építettek.

Születésének 250. évfordulójára a Magyar Nemzeti Bank arany és ezüst emlékpénzt adott ki.

Írói munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kazinczy Ferenc szobra a Nemzeti Múzeum parkjában, Budapest

Kazinczyt az irodalomtörténet a hazai nyelvújítás vezéralakjaként, korának nagy irodalomszervezőjeként tartja nyilván. Írói pályája két részre: fogsága előtti (1794. decemberéig tartó) és szabadulása (1801. június vége) utáni részre osztható.[7]

Az első részt a felvilágosodás (Rousseau) eszméinek hatása és a szentimentalista stílushoz való vonzódás jellemezte. Megindította az első magyar nyelvű irodalmi folyóiratokat: előbb harmadmagával a Magyar Museumot, majd annak szerkesztéséből kiválva egymaga az Orpheust. Orpheus-ának bevezetőjében írta: „Nékem egyik tárgyam a józan gondolkozás lesz…”. Segítette az első magyar nyelvű színtársulat létrejöttét; évente jelentkező versantológiát készült kiadni (Helikoni virágok), melynek azonban csak első, 1791. évi kötete jelent meg.[8]

Pályája második, jóval hosszabb időszakában inkább a klasszicista művelődéseszmény és ízlésvilág érvényesült. Előtérbe került az ízlés nevelése, a választékos stílus, a nyugati irodalmi minták követésének igénye és fontosságának hirdetése. A jelentős nyugati írók műveinek fordítását a magyar nyelv gazdagítása miatt is elsőrendű feladatának tartotta, 1808-ban írt, bár csak 1916-ban megjelent Tübingai pályamű-vében pedig (A magyar nyelv polgári nyelvvé emelése felől) a magyar nyelv hivatalossá tétele mellett állt ki. Tanulmányaiban, vitairataiban ebben az időben jelent meg programszerűen a magyar nyelv megújításának igénye.

Már 1805-ben írt Csokonai-nekrológja, majd Kisfaludy Sándor műveiről 1809-ben közölt recenziója vitákat váltott ki irodalmi körökben. A nyelvújítási harcot Vitkovics Mihálynak címzett verse és Tövisek és virágok című epigramma-gyűjteményének megjelenése indította el (1811). Vallotta, hogy az írónak szabadságában áll új szavak alkotása, hogy a nyelvet szebbé, kifejezőbbé tegye, alkalmassá az új ismeretek befogadására. Egyes túlzó, egyoldalú nézetei miatt több írótársával szembekerült, még Kölcsey is elfordult tőle. A nyelvújítási harcot végül kompromisszumra hajló tanulmánya, az Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél (1819) megjelenése zárta le.

Kiadta Dayka Gábor, Báróczi Sándor, Kis János műveit és bevezető tanulmányokban ismertette írói pályájukat. Kiterjedt levelezésével irányítója volt az irodalmi életnek, amíg ezt a szerepet át nem vette tőle a Pesten tömörülő fiatalabb írónemzedék.

Fordítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Írói pályáját műfordításokkal kezdte. Már sárospataki diákként megismerte és később lefordította Salamon Gessner (1730–1788) svájci költő Idyllium-ait. 1789-ben publikált Bácsmegyey öszve-szedett levelei című szentimentális levélregénye gyorsan népszerű lett és ismertté tette nevét az – akkor még igen szűkös – olvasóközönség körében. A Goethe Werther-ének mintájára íródott német regényt nem egyszerűen fordította, hanem a cselekményt hazai környezetbe helyezte: „magyarrá tettem; azaz a személyeket és a történetet Budára hoztam által”. Néhány évvel későbbi levelében azonban e műveiről már azt írta, hogy „nem nézhetem pirulás nélkül”, és átdolgozások helyett az eredeti szöveghez hű fordítások mellett állt ki.

Fordította még többek között az angol regényíró, Laurence Sterne (1713–1768) Érzelmes utazásá-t, kortársai közül a német Friedrich Gottlieb Klopstock (1724–1803) Messiás című eposzának több énekét és Christoph Martin Wieland (1733–1813) írásait. Drámai műfordításaival, köztük Shakespeare Hamlet-jének, (melyet egy német szerző munkájából, prózában ültetett át magyarra), Goethe Stella, Molière A botcsinálta doktor és A kénytelen házasság című darabjainak fordításával a születő magyar nyelvű színjátszást is segíteni kívánta.

Fordítói munkásságát fogsága idején és kiszabadulása után is folytatta. Sallustius ókori római történetíró összes művének fordításán évtizedeken át, haláláig dolgozott. Életében ebből csak részletek jelentek meg, a teljes anyag 1836-ban látott napvilágot.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kazinczy szépirodalmi műveinek legnagyobb része műfordítás, de a 20. század közepére ezek jórészt elavultak. Eredeti munkái közül versei – néhány epigrammán és szonetten kívül – nehézkesek, ma már kevéssé élvezhetők. (Kazinczy írta az első szabályos magyar nyelvű szonettet A sonetto múzsája címmel.) Életművéből prózai alkotásai: emlékiratai, útirajzai, valamint levelei bizonyultak a leginkább maradandónak.

Eredeti prózai művek írásától sokáig tartózkodott, mert készületlennek tartotta a magyar nyelvet és fontosabbnak tartotta a műfordítást. Az 1810-es években azonban fiatal pályatársai: Szemere Pál és Kölcsey Ferenc sürgetésére, de valószínűleg belső késztetésének is engedve rászánta magát az írásra, elkezdte összeállítani emlékiratait.

Útirajzok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1816 nyarán, három hónapos erdélyi útjának élményeit az Erdélyi levelek-ben írta meg. Ezt a munkáját maga Kazinczy is eredeti műnek tartotta. Rövid útirajzokat jóval korábban is írt, ezeket Orpheus-ában publikálta. Az ország különböző tájain megfordult, gyakrabban a Felvidéken és Pesten, közben lejegyezte a számára fontos látnivalókat, eseményeket, elbeszélte találkozásait. Még 72 évesen, életének utolsó évében tett útjáról is érzékletes képekben, pontos leírásokban számolt be (Pannonhalmára, Esztergomba, Vácra; 1831).[9] Az Erdélyi levelek 26 levélből áll, melyeket barátjához, Dessewffy Józsefhez írt. A szemléletes leírásokat történelmi, kultúrtörténeti ismertetők egészítik ki és – az akkoriban divatos levélformának megfelelően – az író érzelmei, személyes vallomásai kísérik. Az Erdélyi levelek-et méltatói Kazinczy egyik legszebb írásművének tartják.[10]

Emlékiratok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előbb Az én életem, majd Pályám emlékezete címen összeállított, mintegy 45 évet átfogó emlékiratában életének eseményeit házasságkötéséig, négy nagyobb részre osztva beszéli el. Bemutatja szellemi fejlődésének, íróvá érlelődésének fontosabb állomásait. Szemléletesen megrajzolt helyszínek, alakok, élethelyzetek váltakoznak benne, és közben megelevenedik a századvég kora, társadalmi élete. Más műveihez hasonlóan önéletírását is többször átdolgozta, bővítette; még nem teljes szövegváltozata Pályám emlékezete címen először Vörösmarty Tudományos Gyűjtemény című folyóiratának 1828. évi számaiban jelent meg.

A Pályám emékezeté-ben az 1794 decemberétől 1801 nyaráig terjedő időszakot az író csak szűkszavúan beszéli el, a fogság szót meg sem említi. Életének ezt a tragikus hat és fél évét külön írta meg. A Fogságom naplója a 19. századi magyar emlékirat-irodalom kiemelkedő alkotása. Kazinczy évtizedekkel szabadulása után, naplói, megmaradt feljegyzései felhasználásával készítette és 1828-ban fejezte be, de a cenzúra miatt meg sem kísérelte kiadni. Először 1848-ban jelentek meg belőle részletek; könyvalakban teljes terjedelemben először csak az író halálának centenáriumán, 1931-ben látott napvilágot.

Levelezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kritikusai, ismerői Kazinczy legjelentősebb művének levelezését tartják. Több mint 6000 levele ismeretes, ezek legnagyobb részét 1890–1911 között Váczy János adta ki 21 kötetben. További egy-egy pótkötet 1927-ben, illetve 1960-ban jelent meg, és azóta is újabb levelei kerültek elő.[11]

A nyelv és az irodalom világáról, a kert- és képzőművészetről, magánéletéről vagy az országos politikáról szóló leveleit egyaránt irodalmi szintre igyekezett emelni. Börtönévei után, amikor nem volt lehetőség irodalmi folyóirat indítására, ezt a hiányt másfél évtizeden át Kazinczy egész országra kiterjedő levelezése pótolta.[12]

Egyike volt a világirodalom legszorgalmasabb levelezőinek. Levelezésben állott mindenkivel, aki hosszú élete alatt valamelyest csak számba jött a szellemi Magyarországon, és levelezett mindenről, ami értelmes téma akkoriban felmerülhetett. A kor belső története szempontjából ezek a levelek megbecsülhetetlenek, és mint alkotások is Kazinczy legjobb művei.
– Szerb Antal[13]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 19. század végéig megjelent művek, Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái V. (Iczés–Kempner). Budapest: Hornyánszky. 1897. alapján.

Emlékpadja Alsógödön
A Kazinczy Emlékcsarnok Széphalmon
Az író mellszobra a Kazinczy Emlékcsarnokban
  1. Magyarország geographica az az földi állapotjának lerajzolása, melyet egynehány fő geographusok munkájából ki szedegetett. (Kassa, 1775.)
  2. Az amerikai podocz és Kazimir keresztyén vallásra való megtérése. (Kassa, 1775.)
  3. Gessner Salamon Idylliumi. (Kassa, 1788.)
  4. Bácsmegyeinek öszveszedett levelei. Költött történet. (Kassa, 1789.) Kazinczy jelentése nyolcz levélen. Egy rég elfeledett német regény: Adolf's Briefe után szabadon dolgozva. Megtalálható a Magyar Elektronikus Könyvtárban
  5. Hivatalba vezető beszéd, melyet a kassai tudománybeli megye nemzeti oskoláinak legelső királyi visitatoraihoz tartott, mint a megnevezett oskoláknak királyi districtualis inspectora (Kassán 1789. december 20.)(Ugyanez németül. Kassa, 1789.)
  6. Kazinczy Ferencz Külföldi Játszó-Színjének első darabja Hamlet, Shakespeare és Schröder után, szomorújáték 6 felv., úgy a mint az a mi játszó szineinkre léphet. (Kassa, 1790.)
  7. Helikoni virágok 1791-re. Pozsony és Komárom. (Az utolsó években megjelent és új költeményei, másokéival együtt.)
  8. Lanaszsza, szomorújáték 4 felv. németből. (Pest, 1793.)
  9. Herdernek Paramythionjai. (Széphalom (Bécs), 1793.) (Hozzá: Lessing meséi három könyvben Aszalay János által, de általa átdolgozva és saját költségén.)
  10. Sokrates Mainomanos, az az a Sinopei Diogenes Dialogusai, Wielandból. (Pest, 1793.)
  11. Sztella, dráma öt felv. azoknak, a kik szeretnek. Goethe után. (Pozsony, 1794.)
  12. Magyar régiségek és ritkaságok. I. kötet. (Pest, 1808.) Hozzá: Ortographia Vugarica és Varjas Jánosnak E vocalisú Éneke.
  13. Kazinczynak fordított egyveleg írásai. I. kötet. (Széphalom (Bécs), 1808.)Marmontel szívképző regéi két könyvben, hat rézmetszettel.
  14. Herczeg Rochefoucauldnak maximái és morális reflexiói, három nyelven. Németre fordította Schultz, magyarra Kazinczy Ferenc. (Bécs és Trieszt, 1810.) Bevezetéssel Kis Jánostól.
  15. Kazinczy Ferencz méltós. báró Wesselényi Miklós úrhoz, Miklósnak fiához, midőn 13-ik esztendejébe belépvén, a Közép-Szolnok vármegyei felköltek között, mint kapitány-segédtisztje az atyjának szolgálni kezdett s századját Mart. 23. 1809. Nagy-Károlyban nádorispán ő cs. kir. fensége előtt a fegyverben gyakorlatta. Buda.
  16. A nagyság és szépség diadalma. Napoleonnak és Luizának menyegzőjöknél. (Sárospatak, 1810. március)
  17. Kazinczy Ferencz, cs. kir. kamarás és major mélt. Cserei Farkas úrhoz, midőn autographiai gyűjteménye öregbítése végett néhány nagybecsű leveleket küldte. (Széphalom, Júliusban 1810.) Kolozsvár 1810.
  18. Gróf Dessewffy József és Kazinczy Ferencz kiküldött táblabírónak Vélemények tekint. Zemplény vármegye Rendeihez a Győrnél 1809. június 14. elesett vitézeknek állítandó emlék dolgában. Sátoraljaújhely, a közgyűlés alatt okt. 16. 1809. Sárospatak. 1811. (2. megigazított kiadás. U. ott, 1811.)
  19. Poetai epistola Vitkovics Mihály barátomhoz, a budai görög püspökség consistoriumi fiscálisához, azon felekezetből első, sőt mint eddig egyetlen irónkhoz.( Széphalom (Buda), 1811.)
  20. Tövisek és virágok. Kevés számú példányokban, (Széphalom (Sárospatak), 1811.) Epigrammák.
  21. Hat sonett Kazinczítól és Szemerétől, kiadta Horvát István. (Pest, 1812.)
  22. Kazinczynak Poetai berke. (Pest, 1813.) Dayka Gábor verseihez függelékeül jelent meg: 3 levél, 145–243. 1. és 10 levél.
  23. Özvegy Kazinczy Józsefné szül. Bossányi Susánna emlékezete. Írta első szülöttje K. F. rokonainak s barátjainak gyászlevél helyébe; maradékainak a dolgok tudása végett. (Sárospatak, 1813.)
  24. Kazinczy Ferencz munkái. Szépliteratura. Pest, 1814–16. Kilencz kötet. (I. Szívképző regék, Marmonteltől. Paramythek Herdertől. Révai arczk. 1814, II., III. Gessner Salamon munkái. b. Orczy Lőrincz és gr. Barkóczy Ferencz arczk. 1815., IV. Yorick és Eliza levelei. Raynalnak keservével Eliza után. Érzékeny utazások Franczia- és Olaszországban, Sterne után, A római carneval, Goethe után, Csehy József arczk. 1815., V. Esztelle, Clavigo, előadatott Miskolczon 1832. jan. 29., Nagyváradon 1835. máj. 19., Debreczenben 1835. aug. 15., A testvérek, előad. 1794. decz. 17., Goethe drámái, gr. Ráday Gedeon arczk. 1815., VI., VII. Ossziánnak minden énekei, Spissich János és br. Wesselényi Miklós arczk., 1815., VIII. A Szalamandrin és a képszobor, Wieland ut., Egmont, Goethe ut., gr. Teleki József arczk., 1816 IX. Bácsmegyeinek gyötrelmei (ez utóbbi letölthető a Magyar Elektronikus Könyvtárból, németből, egy eredeti toldalékkal, A vak lantos, Weber Vida ut., A repülő szekér, Herder ut., Az Etna, Brydonut., Mesék, Lessing ut., Pászthory Sándor arczk., 1814. Ism. Tudom. Gyűjtem. 1818. IV.)
  25. Fegyverneki s Felső-Penczi Vida László úrhoz. (Széphalom, 1815. december 11.) U. ott, 1816.
  26. Kazinczy előbeszéde az általa fordított Sallustiushoz. A Cicero első Catilinariájának első fejezetével (Kassa, 1824.)
  27. Nikolaus Zrinyi in Szigeth. Frei nach dem Ungarischen. Mit einigen Worten über Krafft und seine Kunstausstellung im Monat Mai 1825. (Wien, 1825.)
  28. A szent hajdan gyöngyei, Felsőőri Pyrker J. László után. (Buda, 1830.)
  29. Galotti Emilia. Lessing után németből. (Pest, 1830.)
  30. Kazinczy útja Pannonhalmara, Esztergomra, Váczra. (Pest, 1831. április 30.)
  31. Szent történetek az ó- és új-testamentom könyvei szerint. (Sárospatak, 1831.)
  32. A hajdan Garázda-, ma már Teleki-ház, leágazása. (Kassa, 1831.)
  33. A bot-csinálta doktor, vígj. három felv. Molére után ford. (Buda, 1834.)
  34. Barnhelmi Minna vagy a katona-szerencse, vígj. öt felv. Lessing után ford. (Buda, 1834.)
  35. Kazinczy Ferencz eredeti munkái. Összeszedék Bajza és Schedel. I. kötet. (Pest, 1836. Dalok és ódák, Vegyesek, Epigrammák görög értelemben, Tövisek és virágok, Uj tövisek és virágok, Epistolák, Költemények prosában. 1837-ben a m. tudom. akadémia 200 aranyos nagyjutalmát nyerte.
  36. Sallustius C. C. épen maradt minden munkái. Magyarra… (Pest, 1836.)
  37. M. T. Ciceróból beszédek, levelek és Scipio álma. (Pest, 1837.)
  38. Kazinczy Ferencz utazásai. U. ott, 1839. (K. F. eredeti munkái II. Magyarországi utak, Erdélyi levelek, Toldalékok és Pest, 1861. Ism. Athenaeum 1873. 14–17. sz. Hon 64. sz. Utazásai br. Eötvös Józsefnek K. fölött tartott emlékbeszédével együtt. Bpest, 1885. A m. nemzet Családi Könyvtára 99–100. és XXVIII., Magyarországi utak cz. U. ott, 1895. Olcsó Könyvtár 114., 115.)
  39. Kénytelen házasság, vígj. egy felv. M. után ford. (Pest, 1839.)

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kazinczy Ferenc családfája[14][15]
Kazinczy Ferenc
(Érsemjén, 1759. okt. 27.–
Széphalom, 1831. aug. 23.)
író, költő
Apja:
Kazinczy József
(Vinna, 1732. febr. 9.–
Alsóregmec, 1774. márc. 20.)
Apai nagyapja:
Kazinczy Dániel
(? – 1750)
Apai nagyapai dédapja:
kazinczi és alsóregmeczi
Kazinczy András
Ung vármegyei alispán
Apai nagyapai dédanyja:
Eödönffy Erzse
Apai nagyanyja:
Szirmay Teréz
Apai nagyanyai dédapja:
n.a.
Apai nagyanyai dédanyja:
n.a.
Anyja:
Bossányi Zsuzsanna
(Érsemjén, 1740. máj. 18.–
Érsemjén, 1812. nov. 14.)
Anyai nagyapja:
Bossányi Ferenc
(1704 –
Érsemjén, 1786. jún. 15.)
bihari főjegyző
Anyai nagyapai dédapja:
Bossányi Ferenc
Anyai nagyapai dédanyja:
péchújfalusy Péchy Zsófia
Anyai nagyanyja:
Comáromy Júlia
(1717 –
Érsemjén, 1798. febr. 1.)
Anyai nagyanyai dédapja:
kóji Comáromy György
Anyai nagyanyai dédanyja:
Rhédey Júlia

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kazinczy Ferenc utazásai (Válogatta, szerkesztette, jegyzetelte: dr. Busa Margit.) Széphalom Könyvműhely–Felsőmagyarország Kiadó, Budapest–Miskolc, 1995 ISBN 963-8277-59-9 1809. november 30-ai levél, 135. oldal
  2. (Kazinczy antikritikája, Orthologus és neologus nálunk és más nemzeteknél, a Tudományos Gyüjtemény IV. illetőleg XI. kötet)
  3. Megjelent az akadémia Római Classicusai I. köteteként, Buda 1836.
  4. Mutatvánnyal Cicero első Catilinariájából, Kassa 1824.
  5. Ezt is az akadémia adta ki, u. o. 1837.
  6. Kazinczy Ferenc művei II. Levelek (A válogatás, a szöveggondozás és a jegyzetek Szauder Mária munkája.) Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1979; ISBN 963-15-1410-2 II. kötet. 1821. június 11-ei levél, 573. oldal.
  7. Békési Gábor–Sváb Antal könyvismertetője: Fried István: Az „érzékeny” neoklasszicista'. Új Holnap, 1997. szeptember. (Hozzáférés: 2009. április 12.)
  8. Kazinczy Ferenc művei II. Levelek Szauder Mária jegyzete, 765. oldal.
  9. Kováts Dániel: Kazinczy útja Pannonhalmára Esztergomba Váczra. (Hozzáférés: 2009. április 12.)
  10. Kazinczy Ferenc. Az én életem. Magvető Könyvkiadó, 15. o. ISBN 963-14-1026-9 (1987)  Szilágyi Ferenc szerkesztő bevezetőjében idézi Toldy Ferenc sorait.
  11. Kazinczy Ferenc művei II. Levelek Szauder Mária jegyzete, 755. oldal.
  12. Kókay György: Irodalmi élet a 18–19. század fordulóján In.: Könyv, sajtó és irodalom a felvilágosodás korában Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983; 160. oldal. ISBN 963-05-3184-4
  13. Szerb Antal. Magyar irodalomtörténet, V. kiadás, Magvető Kiadó (1971)  239–240. oldal.
  14. Nagy Iván: Magyarország családai. Pest, 1860. VI. kötet, 132. o.
  15. Szluha Márton: Nyitra vármegye nemes családjai. Heraldika Kiadó, Budapest, 2003. 186. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Kazinczy Ferenc témában.
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Kazinczy Ferenc témában.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kazinczy Ferenc témájú médiaállományokat.