Johann Ender

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johann Ender
Johann Nepomuk Ender Franz Xaver Stöber rézkarca
Johann Nepomuk Ender
Franz Xaver Stöber rézkarca
Született

Bécs[3]
Elhunyt1854. március 16. (60 évesen)[1][5][6][2][3]
Bécs[3]
Állampolgárságaosztrák[7]
GyermekeiEduard Ender
Foglalkozása
  • festőművész
  • egyetemi oktató
IskoláiBécsi Képzőművészeti Akadémia
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Ender témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Johann Nepomuk Ender (Bécs, 1793. november 4. – Bécs, 1854. március 16.) – a 19. századi romantika osztrák tájkép- és portréfestője.

Élete[szerkesztés]

Bécs külvárosában élő szegény, sziléziai kereskedő család gyereke volt. Ikertestvére Thomas, ugyancsak jeles festő lett. Mindkét fiú már gyermekkorában ügyesen rajzolt, így tizenhárom éves korukban felvették őket a bécsi Szent Anna művészeti akadémiára (1806. április 23.) Antik gipszek és természet utáni rajzolást, anatómiát, majd képkomponálást tanultak (1806–1810).

A bécsi Művészeti Akadémián (Akademie der bildenden Künste) mesterei voltak: Hubert Maurer (1738–1818), a lengyel Franz Xaver Ferdinand von Lampi (Franciszek Ksawery Lampi – 1782–1852), Heinrich Friedrich Fueger (1751–1818) és a szlovén Franz Caucig (Kavcic – 1755–1828). Az Akadémián több díjat nyert alkotásaival. Először történelmi tárgyú képeket, majd Jean-Baptist Isabey (fr) (1767–1855) miniatűrfestészenétek hatására – miniatúra stílusban – arcképeket kezdett festeni. Első arcképeivel már 1814-ben jelentkezett. Egyik korai festményét Esterházy Pál herceg vette meg. Rövid idő múlva Bécs kedvelt és jól ismert portréfestője lett (1815–1817).

A Habsburg-birodalom főnemességének festőjeként ismerkedett meg a gróf Széchényi Ferenc családjával. Gróf Széchenyi István meghívta itáliai, görög- és közel-keleti útjára, ahol az utazócsoport tagja volt (1818–1819).[8] Az útjuk során készített vázlatait később készített képeinél felhasználta.

Utazásaiból hazatérve, itáliai tanulmányokra akadémiai ösztöndíjat kapott (1820). Előbb Firenzében, majd testvérével együtt Rómában élt (1820–1821).[9] Tanulmányai alatt, leginkább Raffaello alkotásait másolta. Már nem csak portrékat, hanem történelmi és vallási tartalmú kompozíciókat is festett. Tanulmányai befejezése után, mielőtt visszatért volna Bécsbe, tanulmányutat tett. Elment ismét Firenzébe, majd Genovába, Milánóba, Genfbe, Párizsba és Münchenbe (1826–1827). Hosszabb időt töltött a francia fővárosban. – Megtartotta kapcsolatát Itáliával, a római Accademia di San Luca tagja lett (1825).

A bécsi Művészeti Akadémián a történelmi festészet professzora volt (1829–1850).[10] Ám ugyanabban az időben a királyi család és az arisztokrácia tagjainak kedvelt portréfestője maradt. Portréit litográfiák vagy metszetek formájában gyakran reprodukálták. Így a városban, sőt az egész birodalomban a legismertebb művészek közé tartozott.

Fia, Eduard Ender(en) (1822–1883), szintén festő volt.

A bécsi Matzleinsdorf-i katolikus temetőbe temették el, de annak felszámolását követően sírját a Waldmüllerparkban kialakított temetőbe helyezték át. – A festő-családról utcát neveztek el Bécsben a 20. század elején.

Galéria[szerkesztés]

  • Gróf Széchényi Ferencné, Festetich Julianna (1817)
    Gróf Széchényi Ferencné, Festetich Julianna
    (1817)
  • Gróf Széchényi Ferenc (1823)
    Gróf Széchényi Ferenc
    (1823)
  • Gróf Széchenyi István (1818)
    Gróf Széchenyi István
    (1818)
  • Nő az íróasztalánál (1820)
    Nő az íróasztalánál
    (1820)
  • Dolly de Ficquelmont orosz grófnő (1820)
    Dolly de Ficquelmont orosz grófnő
    (1820)
  • Rhédey Klaudia grófnő (1830)
    Rhédey Klaudia grófnő
    (1830)
  • August Potocki lengyel herceg (1829)
    August Potocki lengyel herceg
    (1829)
  • Gróf Károlyi György (1830)
    Gróf Károlyi György
    (1830)
  • Borúra derű – A Magyar Tudományos Akadémia allegóriája (1831)
    Borúra derű – A Magyar Tudományos Akadémia allegóriája
    (1831)
  • A Tirna-kápolna freskója a bécsi Szent István dómban (1850–1852)
    A Tirna-kápolna freskója a bécsi Szent István dómban
    (1850–1852)

Képeiből[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  2. ↑ a b Johann Nepomuk Ender (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
  3. ↑ a b c d Ender, Johann Nepomuk (BLKÖ)
  4. ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  5. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  6. ↑ Johann Nepomuk Ender (holland nyelven)
  7. ↑ artist list of the National Museum of Sweden, 2016. február 12. (Hozzáférés: 2016. február 25.)
  8. ↑ Széchenyi István: Napló – fordította: Jékely Zoltán, Győrffy Miklós – Gondolat Kiadó, Budapest, 1978. 72., 89., 95–96., 145. o. – ISBN 963-280-502-X .
  9. ↑ Rómában a Palazzo Venezia legfelső emeletén laktak.
  10. ↑ Tanársága első évében, rövidebb ideig, tanítványa volt Barabás Miklós (1829). Barabás "Bécsben Johann Nepomuk Endertől megtanulta a festői népviseletek tanulmányozásának és felhasználásának fontosságát a népi portrékat és életközeli jeleneteket megjelenítő kompozíciókban. ... korai képei közül egy ismeretlen fiatal nő portréja 1831-ből Johann Ender nyomain haladó mestermű a ruhakelmék, ékszerek, hajviselet megelevenítésében, Liszt Ferenc-portréja (1837) a fiatal zseni romantikus ábrázolása a fejtartás, a viselet, az ihletett arc ábrázolásában. Teleki József (1836), Vörösmarty Mihály (1836), Wesselényi Miklós portréja (1836), a tudós akadémikusok arcképeinek sorából egyéni jegyeikkel tűnnek ki." – idézik Szabó Júliát Barabás Miklós képeinek elemzésénél a Száz szép kép Internet-összeállításban Beke - Gábor - Prakfalvi - Sisa - Szabó: Magyar művészet 1800-tól napjainkig, Corvina, 2002, 137. oldaláról.
  11. ↑ Johann Ender-nek ezt a művét Széchenyi István 1834 májusában ajándékozta az Akadémiának. Az Akadémia épületében úgynevezett Képes Teremben (III. emelet) látható a Magyar Tudományos Akadémia Allegóriája és a jelmondata - "Borúra derű" - címen ismert, nagyméretű olajfestmény. A képen látható nőalak bal-kezével pajzsot tart a földön. A pajzson középen Magyarország címere van, körülötte jelenet: Attila találkozása Leó pápával.
  12. ↑ A Dóm főkapuján belépve balról az első mellékkápolna a Tirna-kápolna. A kápolnában nyugszik Savolyai Jenő (1663–1736) herceg, a török elleni magyarországi hadjárat vezető tábornoka. Nevéhez fűződik Magyarország jelentős részének felszabadítása a töröktől. Győzelme a döntő jelentőségű Zentai csatában (1697. szeptember 11.) hadvezetési képességeit mutatják. A magyarság hálával emlékezhet rá. – A kápolna kovácsolt vas kapuja/rácsozata a Dóm egyik jelentős szépségű alkotása.

Források[szerkesztés]

  • Ender János – In: A Pallas nagylexikon – Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest, 1893–1897. – Hozzáférés ideje: 2012. december 15.
  • Johann Nepomuk Ender – Thomas Ender (1793–1875) emlékkiállítás… – Szerk.: Papp Gábor György – MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 2001. 160, [4] o. [51] t. – ISBN 963-506-395-4.
  • Ender, Johann Nepomuk – In: Österreichisches Biographisches Lexikon – 1815–1950 – Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien, 1957. I. 247.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Johann_Ender&oldid=27049629”