Eötvös József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eötvös József
Barabas-eotvos.jpg
Barabás Miklós: Eötvös József (1845)
Élete
Született 1813. szeptember 3.
Buda
Elhunyt 1871. február 2. (57 évesen)
Pest
Nemzetiség magyar
Eötvös József signature.jpg
Eötvös József aláírása
Eötvös József arcképe emlékbélyegen (1963)

Vásárosnaményi báró Eötvös József (Buda, 1813. szeptember 3.[1]Pest, 1871. február 2.) magyar jogász, író, a Batthyány-kormány, majd az Andrássy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság elnöke, Eötvös Ignác politikus fia, Eötvös Loránd fizikus apja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Báró Eötvös Ignác és báró Lilien Anna palotahölgy fia volt. Középiskolai tanulmányait a Királyi Katholikus Egyetemi Főgimnáziumban (ma: Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium) végezte. Egyetemi tanulmányait pedig a pesti egyetemen bölcselet és történelem szakokon, 1826-tól 1831-ig. Szellemi fejlődésére nagy hatást gyakorolt nevelője, Pruzsinszky József, aki a francia felvilágosodás híveként felkeltette a fiatal Eötvös érdeklődését a politika és a filozófia iránt. Szoros barátságba került Szalay Lászlóval, aki megerősítette irodalmi hajlamait.

Jelen volt az 1832. évi országgyűlésen Pozsonyban, azalatt ügyvédi vizsgát tett. Már 1831-ben aljegyző lehetett Fejér megyében, 1835-ben pedig a magyar udvari kancelláriához került, ahol 1836-ban fogalmazói állást kapott. 1837-ben az eperjesi kerületi tábla közbírája lett. Közhivatalnoki pályája innen egészen kultusz- és közoktatási miniszterségéig megszakadt.

18361837-ben beutazta Németországot, Svájcot, Hollandiát, Franciaországot és Angliát. Már utazásának megkezdése előtt levelező tagjává választotta az Akadémia (1835. szeptember 14-én). Az Akadémia rendes tagjává 1839. november 23-án választotta. A későbbiekben 1855-ben másodelnökké, 1866. március 18-án pedig elnökké nevezi ki.

1840-ig a Borsod megyei Sályon élt, apja birtokán, és szinte teljes egészében az irodalomnak szentelte magát. Az 1840-es országgyűlés előtt előbb Budára, később Pestre tette át lakását.

Irodalmi munkásságának kezdete, kiváltképp a „Karthausi” című regénye nagy elismerést szerzett neki úgy az irodalomban, mint a közéletben. 1838. november 25-én a Kisfaludy Társaság is tagjának választotta, amelyet 1847-ben megújított, végül 1860. május 24-én elnökké választották. További kitűnő regényei: A falu jegyzője (1845), Magyarország 1514-ben (1847), Nővérek (1857)

Véleménynyilvánítása a számára fontos fogházjavítás kérdésében egész irodalmat teremtett; pártolóinak élén Szemere Bertalan állt. Jobbára az ő írása nyomán az 1840-es országgyűlés már az egyik legfontosabb feladatul tűzte ki a börtönviszonyok megjavításának ügyét, ezért országos bizottmányt nevezett ki, amelynek Eötvös is tagja volt. 1840-ben az országgyűlésen mint felsőházi tag szerepelt, az ellenzék soraiban. Többnyire pártolta és szónoklataival támogatta az alsóház előterjesztéseit. Csak néha tért el pártja nézeteitől, az utókor azonban a legtöbb esetben őt igazolta. Ennek egyik legkiemelkedőbb példája a vallásügy volt, amely végül is az ő önálló – korábban különcnek és gyanúsnak tartott – véleménye alapján került rendezésre.

1841-ben, amikor gróf Széchenyi István a frissen induló Pesti Hírlap ellen heves támadásba lendült, Kossuth Lajos védelmére kelt, s megírta a „Kelet népe és Pesti Hírlap” című röpiratát. Az 1843-as országgyűlésen ismét megjelent. Ekkor a magyar ellenzéknek már országos tekintélye volt, Batthyány Lajos és Teleki László grófok mellett ő volt a főrendi ellenzék egyik vezéralakja. Amikor a Pesti Hírlap 1844 közepén a központosítás egyik fő közlönyévé vált, Szalay Lászlónak egyik legfőbb, legtekintélyesebb munkatársa lett. Itt fejtette ki, hogy Magyarország fellendítésére az egyetlen biztos rendszer a parlamentáris kormányzat. Cikkei külön is megjelentek „Reform” című könyvében (Lipcse, 1846 és Pest, 1868. A kötetet részletes kifejtések egészítették ki „Teendőink” címmel (Pesti Hírlap, 1847).

Eötvös József szobra a budapesti Eötvös téren

A kormány a reformtörekvésekre válaszul az adminisztrátori rendszerrel lépett fel, ez szorosabb összefogásra intette az ellenzéket. Eötvös egyike volt azoknak, akik az összetartásért mindent megtettek, feledve minden korábbi sérelmét. Később a parlamenti kormány gondolatát az országos ellenzék programjába is sikerült beiktatnia.

Az 1847-es pozsonyi országgyűlésre is mint képviselő akart elmenni, azonban Békés megyében, ahol birtokai voltak, nem volt esélye arra, hogy megválasszák, tehát visszalépett a jelöltségtől. Otthon maradt, és csak az 1848. március 3-ai kerületi ülés után ment el Pozsonyba, amikor a dolgok kedvező alakulását már előre láthatta. Az első magyar felelős minisztérium megalakult, neki a vallás- és közoktatási tárca jutott. Augusztus elején előterjesztette törvényjavaslatát, amelyet az ellenzék megtámadott, csak nagy nehézségek árán tudta javaslatát keresztülvinni.

Ezután már nem tudott maradandót alkotni: ő mindig a birodalmi kormánnyal való kiegyezést pártolta, az események azonban egyre inkább forradalmi színt kezdtek ölteni. A szeptember 28-ai véres események (Lamberg grófnak a Lánchídon történt meglincselése) után Bécsbe utazott családjához, majd továbbment Münchenbe, ahol folytatta történelmi és bölcseleti tanulmányait, és kizárólag az irodalomnak élt.

1853-ban tért haza, s budai villájába vonult vissza. Még ez évben kiadta német nyelven azt a munkáját, amely Ausztria nagyhatalmi szerepének valódi biztosítékait tárgyalja. E könyvét sokan félreértették: azzal vádolták, hogy az ország ősi jogait akarja feláldozni, hogy Ausztriának engedményeket tegyen.A politikai nemzeti liberalizmus egyik vezéralakjaként írja meg a szabadságharc leverése után az emigrációban politika-és jogfilozófiai főművét A XIX. század uralkodó eszméinek hatása az álladalomra I-II. kötet (1854) címmel.1855-től szinte csak az Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak élt, amelyet a forradalom után ő szervezett újjá.

1861-től ismét komolyan részt vett a politikai életben. Pest városa országgyűlési képviselővé választotta, május 17-én mondta el híres beszédét a válaszfelirati vitában, amelyben európai álláspontról határozta meg teendőinket. A vitában végül a Deák Ferenc által előterjesztett felirati javaslatot fogadták el a Teleki-féle határozati javaslattal szemben, de így is a 48-as törvényekhez ragaszkodván és a Pragmatica Sanctiora hivatkozással elutasítva Ferenc József októberi diplomáját, februári pátensét és a birodalmi tanácsot. Így az uralkodó leiratának sikertelensége miatt feloszlatta az országgyűlést, és bevezette az ún. Schmerling-provizóriumot (1861-1865), Eötvös pedig újra visszatért az irodalomhoz.

Mint Pest város országgyűlési képviselő-testületének tagja megjelent a közgyűléseken. A provizórium évei alatt már az Akadémia elnöki székéből intézte szózatait a nemzethez.

Még egyszer megszólalt nemzetiségi kérdésekben, s mikor kihirdették az 1865-ös országgyűlést, lapot alapított (Politikai Hetilap címmel) a felmerülendő, főképp a kiegyezést érintő kérdések megvitatására. A kiegyezésben közvetlenül közreműködött. A gróf Andrássy Gyula vezette kormányban (1867-1871) ismét a vallás- és közoktatási tárcát vállalta el. Most már kedvezőbb körülmények közt dolgozhatott, meghozta a liberális elveken nyugvó népiskolai közoktatásról szóló törvényt (1868.38.tc.). Megindította a közép- és felsőiskolák reformját is. Javaslatára fogadta el az országgyűlés az akkori Európában kivételesen liberális nemzetiségi törvényt (1868. 44.tc.)

Az 1840-es években már írt a zsidók emancipációjáról, s amikor a törvényhozás 1867-ben ismét lehetővé vált, az egyik legelső törvény a zsidók egyenjogúsítása volt (1867.17.tc.). Létrehozta az izraelita kongresszust, hogy a zsidók saját kezükbe vehessék egyházi és iskolai ügyeik vezetését. Az ortodox egyházat is teljes önkormányzathoz juttatta a szerb és a román kongresszussal. Végül a legnagyobb horderejű kérdést, a katolikus autonómia ügyét is ő mozdította el a holtpontról.A nevéhez fűződik a vegyes házasságból született gyermekek vallását szabályozó törvény (1868.53.tc.)

Az 1870. évi költségvetés tárgyalásakor az ellenzék heves támadásokat intézett ellene, melynek hatása alatt összeroppant. Karlsbadba ment felépülni, ám decemberben ismét súlyosan megbetegedett, és Pesten meghalt(1871.február 2.)

Ercsiben temették el, a családi sírboltban.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1842. szeptember 13-án, Pesten, feleségül vette barkóczi Rosty Ágnest (1825–1913), Rosty Albert és Eckstein Anna leányát. Néhány évvel később házassága révén Trefort Ágoston sógora lett. Eötvös Józsefnek és feleségének öt gyermeke született:

  • Ilona (1846–1924); férje: földeáki Návay Lajos (1842–1905)
  • Jolán (1847–1919); férje: pallini báró Inkey István (1842–1905)
  • Loránd (1848–1919), fizikus professzor, miniszter; neje: Horváth Gizella (1853–1919)
  • Mária (1851–1928); férje: Ernst von Plener (1841–1923) osztrák pénzügyminiszter
  • Dénes (1854–1854)

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eötvös József pesti kártyasorozaton

Kiadások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eötvös Józsefről készült pirografia a Fejér Megyei Eötvös József Szakképző Iskola és Kollégium épületében
  • A kritikus apotheosisa, irta B. E. J. Pest, 1831. (A Conversations-Lexikoni perben Bajza József ellen intézett feddése.)
  • A házasulók, vigj. 3 felv., irta B. E. J. Pest, 1833.
  • Boszú (sic!), szomorújáték 5 felvonásban, Pest 1834. (Debrecenben szinre került 1836. április 21.)
  • Angelo, dr. Hugo Victor után. (Pest, 1836.)
  • Vélemény a fogházjavítás ügyében, ns. Borsod vármegye ebbeli küldöttségéhez. (Pest, 1838.)
  • Die Emancipation der Juden. Aus dem Ungarischen übersetzt von Hermann Klein. (Pest, 1840.) (2. kiadása u. ott, 1841., magyarul a Budapesti Szemlében jelent meg; és külön Budapest, 1892. Ism. Nemzet 55. sz. olaszul. u. ott, 1842.)
  • Kelet népe és a Pesti Hirlap. (Pest, 1841.)
  • A karthausi. (Pest, 1842. Két kötet. (Ism. Athenaeum 1841.)
  • Emlékbeszéd Kőrösi Csoma Sándor felett. (Budapest(sic!), 1843.)
  • A falu jegyzője. Regény. (Pest,1845.) Három kötet.
  • Reform. Lipcse, 1846. (és Pest 1868. Németül dr. H. ford, Lipcse, 1846.)
  • Magyarország 1514-ben. Regény. (Pest, 1847.) (2. kiadás. Bpest, 1886. 3. k. U. ott, 1892. Németül Dux Adolf ford. U. ott, 1850.)
  • Über die Gleichberechtigung der Nationalitäten in Österreich. (Leipzig, 1850.) (2. kiadása Bécs, 1851. 3. k. Pest, 1871.)
  • A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra. (Bécs és Pest, 1851. 1854.) Két kötet. (Az OSZK Magyar Elektronikus Könyvtár programjában)
  • Nővérek. Regény. (Pest, 1857.) Két kötet.
  • Elbeszélések. (Pest, 1859.)
  • Die Garantien der Macht und Einheit Oesterreichs. (Leipzig, 1859)
  • Felelet b. Kemény Gábor nehány szavára. (Pest, 1860.)
  • Die Sonderstellung Ungarns vom Standpunkte der Einheit Deutschlands. (Leipzig, 1859.) (Irta egy magyar államférfiu, németből ford Toldy István: Magyarország különállása Németország egységének szempontjából. Pest, 1861.)
  • Emlékbeszéd gr. Széchenyi István felett. Pest, 1860. (Németül u. ott, 1860.)
  • 1861. máj. 17. tartott országgyűlési beszéde. (Pest, 1861.) (Németül u. ott, 1861.)
  • Gyöngysarok b. Eötvös József összes szépirodalmi műveiből, fűzte Vachott Sándorné. (Pest, 1861.)
  • Gondolatok. (Pest, 1865.)
  • A nemzetiségi kérdés. (Pest, 1865.)
  • Báró Eötvös József emlékbeszédei. Magyar irók államférfiak. (Pest, 1868.) (Kölcsey Ferenc, Kőrösi Csoma Sándor, gróf Dessewffy József, Vörösmarty Mihály, Kazinczy Ferenc, gróf Széchenyi István, Reguly Antal, Szalay László, gróf Dessewffy Emil és elnöki megnyitó beszédek.
  • B. Eötvös József költeményei. (Budapest, 1871.) (Székely Bertalan és Lotz Károly rajzaival.)
  • A vallás- és közoktat. m. k. miniszternek az országgyűlés elé terjesztett jelentése a népiskolai közoktatás állapotáról. (Buda, 1870–71) Két rész.
  • Für den Glanz des Hauses. Nach einem unvollendeten Romane des Verf. bearbeitet und ergänzt von Adolf Dux. (Wien, 1873.)

.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eötvös József családfája[2]
b. Eötvös József
(Buda, 1813. szept. 3.–
Pest, 1871. febr. 2.)
író, politikus
Apja:
b. Eötvös Ignác
(Sály, 1786. febr. 25.–
Velence, 1851. aug. 21.)
bölcseleti és jogi doktor
Apai nagyapja:
b. Eötvös Ignác[3]
(Kassa, 1763. jan. 6.–
Buda, 1838. jún. 12.)
főispán
Apai nagyapai dédapja:
b. vásárosnaményi Eötvös Miklós
(1716–1783)
tábornok
Apai nagyapai dédanyja:
b. Splényi Anna-Mária
(1732– ?)
Apai nagyanyja:
b. Szepessy Mária[4]
(1767–Kassa, 1832. aug. 5.)
Apai nagyanyai dédapja:
b. négyesi Szepessy László
Apai nagyanyai dédanyja:
Sebe Krisztina
Anyja:
b. Anne von der Lilien[5]
(1786. szept. 28.–
Pest, 1858. júl. 15.)
Anyai nagyapja:
b. Joseph von der Lilien
(1753–1828)
Anyai nagyapai dédapja:
Alexander von der Lilien
Anyai nagyapai dédanyja:
n.a.
Anyai nagyanyja:
Szapáry Julianna
(1759–1788)
Anyai nagyanyai dédapja:
Szapáry Péter
(1720–1798)
Anyai nagyanyai dédanyja:
Batthyány Izabella

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Eötvös József keresztlevele In: Ferenczi Zoltán: Báró Eötvös József 1813-1871. Bp.: Athenaeum, 1903.
  2. Czeizel Endre: Tudósok – gének – tanulságok. Galenus Kiadó, Budapest, 2006. 92–108. o. ISBN 963 7157 04 2
  3. Eötvös Ignác gyászjelentése (1838)
  4. Szepessy Mária gyászjelentése
  5. Lilien Anna gyászjelentése

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tőkéczki László: Eötvös József. In: Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 264-265. o. ISBN 963-85433-5-3
  • Bartusz-Dobosi László: Aki hitét veszti, elmerül. Báró Eötvös József katolicizmusa. Kairosz Kiadó, 2011. ISBN 978 963 662 496 5

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Eötvös József témában.
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Eötvös József témában.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Eötvös József témájú médiaállományokat.

Művei

Szakirodalom