Magyar Kurír

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Magyar Kurír néven két média is említhető. Az első Magyar Kurír a Magyar Hírmondó után (1780-1788; 1792-1803) a második magyar nyelvű újság volt, és egyben az első Bécsben megjelent magyar nyelvű lap, amely 1786-tól 1834-ig létezett, így a korszak leghosszabb életű magyar újságja. A második Magyar Kurír a római katolikus egyház 1911 óta folyamatosan megjelenő félhivatalos lapja, Közép-Európa legrégibb katolikus hírügynöksége. A katolikus nyomtatott sajtótermékek között Európában az első, amelyik a katolikus egyház elhatározásából online internetes felületre váltott (2005).

Tartalomjegyzék

Az első Magyar Kurír [szerkesztés]

Magyar Kurír (1786. december 2.)
Magyar Kurír (1787. június 9.)
Magyar Musa (1787. január 6.)

Előzmények [szerkesztés]

II. József magyarországi uralkodása idején (1780-1790) Pozsonyban, a magyarországi magyar nyelvű újságírás székhelyén (1788-tól Pestre került át) az újságíró-szerkesztők és a nyomdász-kiadók között többször is feszült viszony alakult ki. Ennek oka volt, hogy az újságírók, akik alkalmazottai voltak a nyomdászoknak, többször panaszkodtak a haszon aránytalan elosztása miatt, kevesellték az újságok bevételéből részükre juttatott honoráriumot. Emiatt többször tettek kísérletet az önállósulásra, ám annak ellenére, hogy az uralkodó eltörölte a kiadói privilégiumokat (sajtómonopóliumot), a pozsonyi nyomdász-kiadóknak ezután is sikerült megőrizniük a Mária Teréziától nyert kizárólagos újságkiadási jogaikat az ország egész területén.

Tállyai Dániel, – aki a Pressburger Zeitung (1764-1929) újság szerkesztője volt 1783 és 1786 között, és kiadója volt a szlovák Presspurské Noviny újságnak – 1786-ban elérkezettnek látta az időt arra, hogy függetlenítse magát a nyomdászoktól és saját, nagyszabású újságvállalatot hozzon létre. 1786 közepén Szacsvay Sándorral – aki 1781-82-ben Pozsonyban Rát Mátyás mellett dolgozott az első magyar nyelvű újságnál, a Magyar Hírmondónál, és amelynek 1784-től 1786-ig szerkesztője is volt – egész újságkiadó-hivatal tervét dolgozták ki, amelynek keretében egy új magyar és egy német nyelvű újságot akartak megjelentetni. 1786 második félévére közösen közzé is tettek előfizetési felhívást két új lapra: Magyar Kurír (Magyar Kurir) néven egy magyar nyelvű, és Pressburger Merkur címmel egy német nyelvű újságra. Lapvállalatuk harmadik tagja a Tállyai által ekkor még mindig szerkesztett szlovák nyelvű Presspurské Noviny lett volna.

A pozsonyi nyomdászok ennek a tervnek megvalósulását igyekeztek meggátolni: a hatóságokat elárasztották beadványaikkal, amelyekben a Mária Teréziától nyert privilégiumaik megvédését kérték. Tállyaiék viszont arra hivatkoztak, hogy II. József megszüntette az újságmonopóliumokat. Tállyai, nem várta meg a bizonytalankodó Helytartótanács döntését, és a tervezett időpontban, július 1-jén engedély nélkül is kinyomtatta és szétküldte a Magyar Kurír és a Pressburger Merkur első számát. Ez a lépés a kiadók javára döntötte el a kérdést. A pozsonyi magisztrátus az engedély nélküli újságkiadás megtorlásaként – mivel Tállyait nemessége védte – a nyomdászt két napra börtönbe záratta. Tállyai újabb beadványokat írt, de kérését a Kancellária december 30-án végleg elutasította. Ebben az is szerepet játszhatott, hogy Tállyai a pozsonyi újságírók közül a leggyakrabban vétett a cenzúra ellen.

Magyar Kurír (1786-1834) [szerkesztés]

Mivel Bécsben nem volt érvényes a Magyarország területére szóló kizárólagos újságkiadási jog, ezért Szacsvay a pozsonyi közös újságvállalat tervének meghiúsulása után oda utazott. Szacsvay már a Magyar Hírmondóban is a jozefinista irányzatot képviselte, ezért politikai lap kiadási kérelmét a Kancellária elfogadta. Az új lapot II. József is pártfogásába vette, hogy azon keresztül terveit népszerűsíthesse, és egyben az egyház befolyását is ellensúlyozhassa. 1786. december 2-án Szacsvay Sándor kiadta Bécsben a Magyar Kurír második számát, így ez lett az első magyar nyelvű lap, ami Bécsben is megjelent. Az újság hetente kétszer jelent meg folyamatosan. Aktuális események rendszeres híradása volt elsődleges célja. 1787 elejétől kezdve mellékletként jelent meg a Magyar Múzsa (Magyar Musa), aminek fő feladat az volt, hogy az újságból kivonja az irodalmi és tudományos írásokat.

A lap indításakor Szacsvay csak arra nyert engedélyt, hogy rendeleteket, főként egyházügyieket tegyen közzé lapjában, magyar nyelven. A szerkesztő a működési engedély feltételeit figyelmen kívül hagyva vegyesen közölte a világi és egyházi híreket. Jellemző volt - ami a második Magyar Kurír alappillére is -, hogy nem tett határvonalat a két téma közé. Szacsvay a lapban nem csak a világi, de az egyházi személyeket is élesen bírálta, vallás- és egyház ellenes cikkeket írt, emiatt több ízben hivatalosan is elmarasztalták. Végül 1792 végén Szacsvayt eltávolították a Magyar Kurírtól. Szacsvay érdeme volt, hogy meghonosodott a magyar újságírásban a politikai publicisztika és szatíra, valamint a glossza és más cikkformák. A Magyar Kurír népszerűsége és színvonala Szacsvay Sándor után folyamatosan csökkent. Utódai már elhagyták ezt a bíráló, éles hangvételt, de a lap működését a cenzúra így is akadályozta. 1798-ban magába olvasztotta a Bétsi Magyar Merkuriust. A lap 1834-ig működött, ezzel a korszak leghosszabb életű magyar újságjává vált.

A második Magyar Kurír [szerkesztés]

Előzmények - Katholikus Tudósító (1909-1911) [szerkesztés]

A XX. század elején a magyar katolikus egyház arra a felismerésre jutott, hogy szükség van egy katolikus hírforrásra, hírügynökségre, amely a katolikus egyház belső forrású híreivel látja el a világi és katolikus sajtókat. Ezért 1909. június 19-én elindították a mai Magyar Kurír elődjének tekinthető Katholikus Tudósítót hírlaptudósítóként, hírügynökségi funkcióval (ugyan arra kapott engedélyt, amire a korábbi Magyar Kurír).

Magyar Kurír (1911- ) [szerkesztés]

1911. szeptember 11-én a Katolikus Sajtó Egyesület és a Magyar Katolikus Püspöki Kar anyagi támogatásával elindították a Magyar Kurírt, mint a magyar katolikus egyház félhivatalos lapját. Ezután a Katholikus Tudósító utoljára már csak a Magyar Kurír melléklapjaként jelent meg 1911. november 13-14-én. Az egyház hivatalos közleményeit a Magyar Kurírban hozta nyilvánosságra, innen a „félhivatalos” jelző: azt jelenti, hogy nem minden közlemény tekinthető hivatalos egyházi közleménynek, de lapjain jelennek meg azok is.

A lap 1911 óta folyamatosan megjelenik. Még a kommunista diktatúra alatt, 1945-től sem szűnt meg, egy nagyon erős cenzúrával tovább tudott működni. Ennek oka, hogy a kommunista rendszer egyházpolitikiai meggondolásból ragaszkodott megjelenéséhez, de az állami információs monopólium lehetetlenné tette valódi hírügynökségi munkáját. E helyzetből bizonyos fokig a II. vatikáni zsinat idején, 1961-65-ben tudott kilépni. Az 1970-es években (a szocialista országok között egyedül Magyarországon) az Állami Egyházügyi Hivatal engedélyezte, hogy a lap a külföldi katolikus hírügynökségek és lapok anyagán kívül a Vatikáni Rádió magyar adásainak híranyagából is közöljön. Az 1989-es rendszerváltás után a diktatúra és így a cenzúra megszűnésével a korlátozások is megszűntek.

A 2000-es évek elején nem tudták anyagilag fedezni megfelelően a drága előállítási költségeket, csak naponta két oldalt tudtak kiadni, így a lap szinte csak az előfizetőkhöz szólt. Nagyobb olvasóközönséget azért se tudott megszólítani, mivel az anyagi megszorítások miatt az A4-es oldalakon már kép sem jelent meg, nem volt látványos és vonzó. Az olvasótábor leszűkült a sajtóban dolgozókra, akik átvettek híreket, illetve a papokra, akik főként a pápai megnyilatkozások közlése miatt fizettek elő a lapra. A hatékonyság javítása és a szélesebb tömegek megszólítása érdekében 2005-ben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elhatározta, hogy internetes lappá alakítja át a Magyar Kurírt. Így 2005. május 15-én (pünkösd vasárnap) új formában, bővebb tartalommal elindult az internetes hírportál. Ezzel a Magyar Kurír az első volt a katolikus nyomtatott sajtótermékek között Európában, amelyik online felületre váltott a magyar katolikus egyház hatására. 2010. december 1-jén megújult a hírportál: a megújított színvilág, rovatszerkezet, arculat mellett hang- és videoanyagokkal bővítették a Magyar Kurírt.

A katolikus Magyar Kurír nem kereskedelmi médium, ezért híreiért nem tud és nem is akar pénz kérni. Feladata hírek, információk közlése az egyetemes (és ezen belül a magyar) egyház életéről. Ezért a portálon kiemelt helyet kapnak a naponta többször frissített hírek. A külföldi hírek forrásai olasz, angol, német nyelvű katolikus hírportálok és lapok. A magyar egyház hírei a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Sajtószolgálatának, valamint az egyházmegyék sajtómunkatársainak tájékoztatása, illetve a Magyar Kurír szerkesztőségének munkatársai által készített tudósítások alapján kerülnek szerkesztésre és megjelentetésre. A híreket kiegészítő, a tájékozódást segítő ismereteket, információkat a lap rovatai nyújtanak (Háttér, Megkérdeztük, Dokumentumok, Vélemények, Bemutatjuk).

Források [szerkesztés]

Külső hivatkozások [szerkesztés]

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Magyar_Kurír&oldid=12317232”