Anakreón
| Anakreón | |
 |
|
| Anakreón mellszobra a Louvre-ban | |
| Született | Teósz? i. e. 572? |
| Elhunyt | i. e. 487? |
| Nemzetisége | görög |
| Foglalkozása | költő |
Anakreón (Teósz?, i. e. 572? – ?, i. e. 487?) ókori görög költő.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
A perzsa hódítás elől vándorolt ki Abdérába i. e. 545 k. Élete felét Szamoszon töltötte, Polükratész türannosz udvari költőjeként. Annak halála után Athénban Hipparkhosz udvarába került, majd annak 514-es megölése után talán Larisszába ment. Teószban vagy Abdérában halt meg.
[szerkesztés] Munkássága
Költészetéből néhány epigrammán és dalon kívül csak töredékek maradtak fenn, pedig költeményei öt könyvet tehettek ki. a iambosz és elégia mellett elsősorban monódikus dalokat írt. Témái közül a magánélet szférái, a szerelem és a bor a legfontosabb, érzékletes szimbólumokkal, természeti képekkel írva le azokat.
Magyar nyelven talán legismertebb költeménye a Gyűlölöm című epigrammája, Radnóti Miklós fordításában:
| „ | Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett, bort iszogatván, Háborut emleget és lélekölő viadalt. S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák Szép adományairól zengve szeretni tanít. |
” |
[szerkesztés] Utóélete
A római császárkor elejéig közvetlen, élénk a hatása, mely Catullus és Horatius költészetében is kimutatható, később azonban az utánzók háttérbe szorították magát Anakreónt.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Források
- Anakreón összes költeményei (Budapest, Magyar Helikon, 1962)
- Az emberiség krónikája. Szerk. Bodo Harenberg. Budapest: Officina Nova. 1990. ISBN 963-7835-60-1
- Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970. 278. o.
[szerkesztés] Művei online
[szerkesztés] További irodalom
- Falus Róbert: Apollón lantja. A görög-római irodalom kistükre. Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp. 1982.
- Falus Róbert: Az ókori görög irodalom története, Gondolat, Bp. 1964.
