Magyar Nemzeti Bank

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 47° 30′ 13″, k. h. 19° 03′ 07″

A Magyar Nemzeti Bank épülete Budapesten

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) Magyarország központi bankja. A központi bankok – vagy más néven jegybankok – fő feladatai elsősorban a monetáris politika vitele, az árstabilitás fenntartása, a pénzügyi rendszer stabilitásának biztosítása, és sok ország esetében a devizatartalékok kezelése. A Magyar Nemzeti Bank feladatait a 2013. évi CXXXIX. törvény (jegybanktörvény) rögzíti.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés 189. cikkelye előírta, hogy a szerződés aláírását követő napon meg kell kezdeni az Osztrák-Magyar Bank felszámolási műveleteit. E rendelkezéseknek Magyarország 1921. augusztus 1-jén, a Magyar Királyi Állami Jegyintézet megalapításával tett eleget. 1922 nyarára az ország gazdasága olyan állapotba került, hogy elengedhetetlenné vált a szanálás, amihez a Népszövetség csak úgy biztosított támogatást, ha új központi bank alakul. Ennek megfelelően hozták meg az 1924. évi V. törvényt, amely április 26-án lépett hatályba.

Az önálló magyar jegybank, a Magyar Nemzeti Bank részvénytársasági formában 1924. június 24-én kezdte meg munkáját. Első elnöke Popovics Sándor volt. A jegybank teremtette meg az első világháborút követően inflálódott korona stabilizációját, majd kibocsátotta az új valutát, a pengőt. Átvette az állami számlák vezetését, az államadósság kezelését. Kamat- és hitelpolitikájával, váltóleszámítolási elveivel és gyakorlatával irányította az ország hiteléletét, befolyásolta a bankrendszer működését. Hatáskörébe került a devizagazdálkodás felügyelete is. Megalakulásától – 1930 – részvényese és aktív tagja a Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS).

Az 1929 őszén kirobbant nagy gazdasági világválság előidézte pénzügyi krízis 1931 júliusában elérte Magyarországot is. A Magyar Nemzeti Bank ez időtől kezdve 2001-ig a kötött devizagazdálkodás megvalósítója, e téren a hatósági feladatok ellátója, gazdaságpolitikai felelősséggel és hatáskörrel rendelkező központi bank volt. A második világháború időszakában a jegybank erőfeszítései dacára a nemzeti valuta, a pengő inflációja bontakozott ki. A háború befejezését követően a pengő értékvesztése a világtörténelem eddigi legnagyobb méretű pénzromlását produkálta.

A Magyar Nemzeti Bank közreműködésével valósult meg 1946. augusztus 1-jén a stabilizáció, jelent meg az új fizetőeszköz, a forint. A nagybankok – köztük a jegybank – magyar tulajdonú részvényeinek 1947 végén lezajlott államosítását követően a bankrendszert rövid idő alatt átalakították. A kereskedelmi bankokat és a takarékpénztárakat felszámolták, és a többi szocialista országhoz hasonlóan egyszintű bankrendszert alakítottak ki. A Magyar Nemzeti Bank 1948 második felétől a jegybanki hatáskörök mellett kereskedelmi banki feladatokat is ellátott. Mint államosított központi bank, irányítása kormányzati fennhatóság alá került.

1987. január 1-jével Magyarországon visszaállt a kétszintű bankrendszer. A létrejövő új kereskedelmi bankok apparátusa, fiókhálózata, ügyfélköre kevés kivételtől eltekintve a Magyar Nemzeti Banktól került át a megalakuló pénzintézetekhez. A Magyar Nemzeti Bankról 1991 októberében elfogadott – majd többször módosított – törvény helyreállította a jegybank függetlenségét, újraszabályozta feladatkörét.

Bár hivatalosan az árfolyam rögzített volt, a kilencvenes évek első felében, az infláció növekedésével párhuzamosan gyakran került sor árfolyam-leértékelésekre. Ezt az árfolyam-mechanizmust váltotta fel 1995-ben a csúszó leértékelés rendszere, melyben az árfolyam a középparitás körüli 2,25%-os sávban ingadozhatott, és a középparitás értéke egy előre meghatározott mértékben naponta leértékelődött. A csúszó leértékeléses árfolyamrendszerrel a kilencvenes évek második felében sikerült az árfolyam- és inflációs várakozásokat stabilizálni, és a monetáris politika hitelességét növelni, ugyanakkor az egyre növekvő tőkebeáramlás semlegesítése nagyfokú jegybanki intervenciót tett szükségessé.

A monetáris politika jelenlegi kereteit 2001-ben, több lépcsőben alakították ki. Az árfolyamrezsim a sávos árfolyam-rendszerek közé tartozik, ahol az árfolyam lebegési sávja ±15%. A csúszó leértékelés is megszűnt. Ezekkel az intézkedésekkel párhuzamosan bevezették az inflációs célkövetés rendszerét, melyben a jegybank az infláció jövőbeni értékére adott előrejelzések függvényében úgy alakítja monetáris politikáját, hogy biztosítsa az alacsony és stabil inflációt. Mindezek mellett a jegybanktörvény – az EU elvárásainak is megfelelő – módosítása kiteljesítette a jegybank pénzügyi, személyi és eszközfüggetlenségét.

Magyarország EU-csatlakozásával az MNB tagjává vált a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER).

A monetáris politika jelenlegi keretei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bank intézményi felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Nemzeti Bank részvénytársasági formában működik, tulajdonosa (részvényese) a magyar állam. A jegybanktörvény 2007. májusi módosításának alapján az MNB fő szervei a Monetáris Tanács és a Felügyelő Bizottság. A bank működéséről üzleti jelentés és beszámoló formájában évente beszámol az Országgyűlésnek, tevékenységét ezen felül az Állami Számvevőszék, valamint a Felügyelő Bizottság ellenőrzi.

A jegybank legfőbb döntéshozó szerve a Monetáris Tanács. A Tanács szükség esetén bármikor összehívható, de havonta legalább egy alkalommal ülésezik. A tanács tagjai a jegybank elnöke, 1-3 (jelenleg két) alelnöke, valamint további külsős tagok. A Tanácsban a külsős tagok száma jelenleg kilenc, amely fokozatosan, a tagok mandátumának lejártával csökken le maximum 4 főre. A törvénymódosítás alapján a külsős tagok közül kettőt a jegybankelnök, kettőt a miniszterelnök javasol. A Monetáris Tanács tagjainak mandátuma hat évre szól, és a köztársasági elnök nevezi ki őket. Megbízatásuk lejártát követő három évig nem jelölhetők újra. A Monetáris Tanács hoz döntést a mindenkori jegybanki alapkamat mértékéről, a gazdaság állapotának, a különböző pénz-, és devizapiaci folyamatok, valamint a forint árfolyamának figyelembevételével.

A kamatdöntő ülések időpontja előre meghatározott [1]; a Monetáris Tanács döntését az elnök nyilvános sajtótájékoztató során jelenti be. Az ülésről rövidített jegyzőkönyv készül, melyet a szavazati megoszlással együtt az ülést követő második héten teszik közzé. (A sajtótájékoztatók online is megtekinthetők a jegybank honlapján [2])

A MNB törvényben rögzített kötelezettségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az MNB céljai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása.
  • Az MNB elsődleges céljának veszélyeztetése nélkül, a rendelkezésére álló monetáris politikai eszközökkel támogatja a Kormány gazdaságpolitikáját.

Az MNB feladatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a monetáris politika megvalósítása,
  • a törvényes fizetőeszközök (forintbankjegy és -érme) kibocsátása
  • az ország hivatalos deviza- és aranytartalékának kezelése,
  • devizaműveletek végzése az árfolyam-politikával és a devizatartalék kezelésével kapcsolatosan,
  • a belföldi fizetési és elszámolási, valamint értékpapír-elszámolási rendszerek kialakítása és felvigyázása, a pénzforgalom zavartalan lebonyolítása érdekében,
  • a pénzforgalom lebonyolításának szabályozása,
  • a pénzügyi rendszer stabilitásának felügyelete,
  • statisztikai adatok összegyűjtése és szolgáltatása az EU felé,
  • számlavezetés a bankok és hitelintézetek részére, illetve hitelek nyújtása, valamint betétek elfogadása ugyanezektől.

Az inflációs célkövetés Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az inflációs célkövetés bevezetésekor, 2001-ben a magyar jegybank elsődleges feladata nem az árstabilitás fenntartása, hanem annak az elérése volt. Ezért az első években a jegybank és a kormány nem törekedett az árstabilitásnak megfelelő inflációs szint számszerűsítésére, ehelyett 1,5-2 évre előre jelentették be az év végi célokat, ezáltal kijelölve a dezinflációs pályát (lásd a táblázatot). A mérsékelt infláció elérésével azonban 2005. augusztusban lehetőség nyílott arra, hogy az MNB középtávú inflációs célt tűzzön ki, amit a 2007-től kezdődő időszakra a 12 havi teljes fogyasztóiár-index 3%-os értékében határozott meg. A korábbi, év végi célokkal szemben a jelenlegi rezsimben a cél nem kitüntetett jövőbeli időpontokra vonatkozik, hanem folyamatosan érvényben van. A folyamatos érvényű cél legfontosabb előnye, hogy kiszámítható környezetet biztosít a gazdasági szereplők számára, segíti az inflációs várakozások lehorgonyzását, ezáltal hozzájárul ahhoz, hogy az infláció tartósan alacsony, az árstabilitásnak megfelelő szinten maradjon.

Az inflációs célkövetéses rendszerek egyik sarkalatos eleme a jegybank publikus inflációs előrejelzése. Az MNB negyedévente - márciusban, júniusban, szeptemberben és decemberben publikálja előrejelzéseit (lásd: [3]). Ennek oka, hogy a gazdaságot érő sokkok eltéríthetik az infláció mértékét a célként kijelölt értéktől, és a sokkok inflációs hatásainak azonnali és folyamatos semlegesítése nem lehetséges a monetáris politika lassú, sok áttételen keresztül működő hatásmechanizmusa és a gazdaság jövőbeli pályájának bizonytalanságai miatt. Azon túl, hogy ez nem lehetséges, nem is lenne kívánatos: az infláció túl gyors visszahozásának ugyanis reálgazdasági költségei lehetnek. A jegybank tehát arra törekszik, hogy a jövőbeni inflációt – az inflációs előrejelzés alapján – a kijelölt cél közelében tartsa. Az elmúlt évek tapasztalatairól az alábbi tanulmány ad részletes áttekintést: [4]

Az MNB meghirdetett inflációs céljai

Kívánt elérési dátum Cél értéke

  • 2001. december 7± 1%
  • 2002. december 4,5 ± 1%
  • 2003. december 3,5 ± 1%
  • 2004. december 3,5 ± 1%
  • 2005. december 4 ± 1%
  • 2006. december 3,5 ± 1%
  • 2007–től 3% (*) középtávú folyamatos cél

További információkért lásd: [5] [6]

A jegybank kamat- és devizaárfolyam-politikai eszközei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jegybank kamat és devizaárfolyam politikájának célja a gazdaságban lévő pénzmennyiség csökkentésén/növelésén keresztül a gazdasági rendszer működésének befolyásolása a nemzeti pénzügyi egyensúly megteremtése, és a gazdaságpolitika legfőbb céljainak támogatása.

Direkt eszközök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Direkt eszközök esetén a jegybank aktívan beleavatkozik a kereskedelmi bankok pénzügyi működésébe.

  • A hitelkontingentálás esetén a jegybank a hitelnyújtási igényektől, lehetőségektől függetlenül

meghatározza a kihelyezhető hitelek mértékét.

  • A viszontleszámítolási plafon előírása esetén a központi bank a kereskedelmi bank számára a viszontleszámítolás összegét írja elő.
  • Kamatszabályozás esetén a központi bank a hitelkamat és a betéti kamat konkrét mértékét írja elő.

Indirekt eszközök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tartalékráta növelése: a központ bank növeli a kötelező tartalékráta mértékét.
  • Refinanszírozási hitelek: a kereskedelmi bankok számára refinanszírozási hiteleket nyújt.
  • Alapkamat növelés: a kereskedelmi bankok refinanszírozási hiteleinek alapkamatát növeli.
  • Nyílt piaci műveletek: a jegybank jelentős mennyiségű állampapírral rendelkezik, melyeknek adás-vételével tudja alakítani a gazdaságban lévő pénz mennyiségét.
  • Erkölcsi ráhatás: a jegybank az általa fontosnak tartott cél elérése érdekében egyeztetésekkel, meggyőzéssel próbálja a kereskedelmi bankokat a megfelelő tevékenységre rávenni.
  • Értékpapírok leszámítolása, viszontleszámítolása

A Monetáris Tanács[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Monetáris Tanács a Magyar Nemzeti Bank (MNB) legfőbb döntéshozó szerve, legfontosabb feladata a jegybanki alapkamat mértéknek meghatározása az árstabilitás, mint fő cél elérése és fenntartása érdekében.

Az alapkamat meghatározásán keresztül a Tanácsnak jelentős szerepe van a gazdasági folyamatok befolyásolásában, hiszen a jegybanki kamat nagysága hat a forint árfolyamának alakulására illetve a kereskedelmi bankok hitel- és betéti kamataira. A jegybank inflációs célkövető rendszert alkalmaz, a kormánnyal közösen határozza meg az inflációs célt, amelynek teljesítésére a jegybank kötelezettséget vállal. Az alkalmazott árfolyamrendszerről szintén közösen dönt a két testület.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Monetáris Tanácsot a 2001. június 19-én elfogadott új jegybanktörvény hozta létre, amely növelte a jegybank függetlenségét és módosította döntéshozatali mechanizmusát. A jegybanktörvény az árstabilitás védelmét jelölte meg a jegybank fő céljaként, és a kormány gazdaságpolitikájának támogatását csak abban az esetben engedi meg, ha ezzel a fő célt nem veszélyezteti.

A Tanács kezdetben a törvény szerint hét-kilenc tagú volt. A kilenc tag öt „belsős” (az elnök és négy alelnök) és négy „külső” tagból állt össze. 2004 végén a jegybanktörvény módosítása során újabb négy külsős taggal bővült a testület, valamit módosultak a tagok kinevezésének szabályai is. A módosítások szakmai körökben heves reakciókat váltottak ki mind itthon, mind külföldön. Jegybanki vezetők, az Európai Központi Bank valamint az Európai Bizottság is a függetlenségbe való beavatkozásként értékelte a döntést. A kritikák nyomán a törvényjavaslatot több ponton megváltoztatták, de a Tanács kibővítése és a kinevezési szabályok módosítását nem vonták vissza. Ez a módosítás vezette be azt a szabályt is, amely szerint a Tanács tagjai (beleértve elnökét és az alelnökeit) megbízatásuk megszűnését követően három évig nem jelölhetők újra.

Változások 2007-ben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007 márciusában Járai Zsigmond mandátuma lejárt, helyette Simor András lett az új jegybankelnök. Szapáry György alelnök helyére Karvalits Ferenc került, Adamecz Péter és Auth Henrik alelnökök mandátumának lejárta után Király Júliát nevezték ki. A tanácsban így a külső és belső tagok aránya 9:3 lett. A legutóbbi törvénymódosításnak megfelelően a tanács létszáma a továbbiakban fokozatosan csökken. A törvény szerinti minimum 4, de maximum 7 fős létszámot úgy érik el, hogy azon tagok helyére, akiknek lejár a mandátumuk, nem neveznek ki új tagokat.

Kinevezési szabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Jegybanktörvény legutóbbi módosítása óta a kinevezési szabályok a következők:

  • Valamennyi tagot a köztársasági elnök nevezi ki 6 évre. A tagok mandátumuk lejáratát követő három évben nem nevezhetők ki újra.
  • A Tanácsban résztvevő alelnök személyére az elnök tesz javaslatot, és a miniszterelnök terjeszti a köztársasági elnök elé. Az alelnököket a köztársasági elnök nevezi ki.
  • A külsős tagok közül két fő kinevezésére az MNB elnöke tesz javaslatot, amelyet egyetértés esetén szintén a miniszterelnök terjeszt a köztársasági elnök elé.
  • A másik két tag kinevezésére a miniszterelnök tesz javaslatot a köztársasági elnöknek. A miniszterelnök kikérheti az MNB Elnökének véleményét, ám annak nincs vétójoga.
  • Ha egy tag megbízatása megszűnik, akkor az őt eredetileg javasló hivatal viselője jogosult az új tag személyére javaslatot tenni.

A Tanács működési rendje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tanács a 2007 júliusában hatályba lépett törvény szerint havonta legalább egyszer ülésezik. Az elmúlt években kialakult gyakorlat szerint az ülések időpontja előre meghatározott, melyek közül havonta egyszer kerül sor rendszeres kamatdöntésre [7]. Rendkívüli ülést az MNB alapszabálya szerint bármikor tarthat a testület; ezt az elnök hívja össze és vezeti le, de bármely tag kezdeményezheti.

A testület határozatképes, ha tagjainak többsége jelen van az ülésen. A Monetáris Tanács szótöbbséggel hozza meg határozatait, szavazategyenlőség esetén az elnök (ha ő akadályoztatva van, akkor az elnökhelyettes) szava dönt. A Monetáris Tanács álláspontját az elnök, vagy távollétében a Tanács elnökhelyettese kommunikálja nyilvánosan, ugyanakkor semmi nem tiltja, hogy a tagok saját véleményüket nyilvánosan elmondják.

A tagok kinevezési időtartama[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Monetáris Tanács (illetve elődje, a Jegybanktanács) kinevezésük időpontjával és zárójelben a kinevezés időtartamával, kormányzati ciklusonként az alábbiak:

Név 1998–2002 2002–2006 2006–2010
Adamecz Péter alelnök 2001. július 2. (6 évre)
Auth Henrik alelnök 2001. július 2. (6 évre)
Bánfi Tamás 2005. március 1. (6 évre)
Bihari Péter 2005. március 1. (6 évre)
Bihari Vilmos 2004. március 1. (6 évre)
Csáki Csaba 2005. március 1. (6 évre)
Erdős Tibor 2000-ig
Hardy Ilona 2004. március 1. (6 évre)
Járai Zsigmond elnök 2001. március 2. (6 évre)
Kádár Béla 1999. szeptember 1. (3 évre) 2002. szeptember 23. (6 évre)
Karvalits Ferenc alelnök 2007. március 27. (6 évre)
Káró Tamás* 2001. szeptember 27-étől (6 évre)
Király Júlia 2007. július 3-ától (6 évre)
Kopits György 2003. december 1. (6 évre)
Kornai János** 2001. júniusig
Kováts Álmos alelnök 1999. december 11-éig
Neményi Judit 2005. március 1. (6 évre)
Oblath Gábor*** 2001. március 1. (3 évre) 2003. július 7. (6 évre)
Riecke Werner alelnök 1998. január 15. (6 évre)
Simor András elnök 2007. március 3. (6 évre)
Szapáry György alelnök 1999. szeptemberig (6 évig) 2001. február 21. (6 évre)
Száz János 2001. február 20-áig
Surányi György elnök 1995. márciustól (6 évre)

*Káró Tamás nem töltötte ki mandátumát (2003 novemberében meghalt). **Kornai János 2001 júniusában lemondott, miután az Országgyűlés elfogadta az új jegybanktörvényt. ***Oblath Gábor nem töltötte ki első mandátumát (2003 januárjában lemondott).

Forrás: MNB [8]

Bankjegy- és érmekibocsátás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legnagyobb címletű magyar bankjegy, a 20 000 forintos Deák Ferenc portréjával

A jegybank összetett emissziós feladatokat lát el. A jegybanktörvény értelmében a pénzkibocsátás kizárólagos jogosultjaként végzi a készpénz előállításával és forgalomba hozatalával kapcsolatos teendőket.

Az MNB emissziós tevékenységének fő célja a készpénzforgalom igényeinek biztonságos, maradéktalan kielégítése korszerű, jó minőségű, esztétikus bankjegyekkel és érmékkel. E cél érdekében a Magyar Nemzeti Bank 1993-ban új forgalmi érmesort, 1997 és 2001 között új bankjegysorozatot bocsátott ki, továbbá folyamatosan fejleszti a bankjegyeken található biztonsági elemeket. 1999 szeptemberétől kizárólag az új bankjegysorozat és az új érmesorozat címletei vesznek részt a készpénzforgalomban, a régi bankjegyeket és érméket a jegybank bevonta a forgalomból. Bevonás után a jegybank az átváltási határnapig váltja át a régi bankjegyeket és érméket törvényes fizetőeszközre (2009. december 31-éig az 1997 előtt gyártott 500, 1000 és 5000 forintos bakjegyeket). Ha a jövőben újabb bankjegyet vagy érmét vonnak be, az MNB – a jegybanktörvény előírásának megfelelően – hosszabb ideig fogja azokat váltani: a bankjegyeket a bevonás határnapjától számított 20 évig, míg az érméket 5 évig. Egy bizonyos ideig számos hitelintézeti és postafiók is részt vesz a bevont bankjegyek és érmék váltásában. Az átváltási határnap után a jegybankon kívül maradt, törvényes fizetőeszközre be nem váltott érmék, illetve bankjegyek értékét bevonási nyereségként kell elszámolni, és azt a jegybanktörvény alapján az MNB-vel szemben fennálló államadósság csökkentésére kell fordítani.

A jegybank által kibocsátott törvényes fizetőeszközök a jegybank pénztárain keresztül kerülnek forgalomba. A Magyar Nemzeti Bank legfőbb ügyfelei a hitelintézetek, melyek részére a Bank pénzforgalmi számlát vezet. A Magyar Nemzeti Bank – a bank által Üzleti Feltételekben közzétett feltételek szerint – készpénz be- és kifizetési, valamint váltási tevékenységet is végez. Ez utóbbi szolgáltatást nem csak a hitelintézetek, hanem más, nem hitelintézeti tevékenységet végző szervezetek, vállalkozások és magánszemélyek is igénybe vehetik. Az MNB a készpénzkezelési- és váltási tevékenységét a bank által Hirdetményben közzétett készpénzkezelési vagy váltási díj ellenében, illetve meghatározott esetekben díjmentesen végzi. A beáramló készpénz feldolgozása során az MNB megvizsgálja a bankjegyek minőségét, kiszűri a hamis bankjegyeket, illetve megsemmisíti a forgalomképtelen fizetőeszközöket.

A jegybank gondoskodik a forgalomban elhasználódott készpénzmennyiség pótlásáról. Kielégíti a pénzforgalom címletösszetétel szerinti igényeit, részt vesz a készpénzforgalom szabályozásában és ellenőrzésében.

Az MNB a forgalmi érmék és bankjegyek mellett 1968 óta emlékérméket, és újabban forgalmi érmék emlékváltozatát és emlékbankjegyeket is kibocsát. Ezek kibocsátása neves történelmi kulturális, tudományos vagy más eseményhez , illetve évfordulóhoz kapcsolódik. Az emlékérmék és emlékbankjegyek nemcsak numizmatikai értéket képviselnek, hanem – a Magyar Közlönyben megjelenő MNB hirdetmény alapján – törvényes fizetőeszközök is.

A Magyar Nemzeti Bank Látogatóközpontjában megtekinthetők a forgalomban lévő és forgalomból kivont fém- és papírpénzek, emlékérmék, történelmi értékpapírok.

Annak érdekében, hogy a jelenleg 7 címletből álló bankjegysoron alkalmazott biztonsági elemek minél szélesebb körben váljanak ismertté, a bankjegyek bemutatásán túl az MNB a honlapján Bankjegyismeret című anyagot tett közzé.

MNB Látogatóközpont[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Nemzeti Bank Látogatóközpontja 2004. március 19-én nyitotta meg kapuit a pénz világa iránt érdeklődők előtt. Mivel a magyar központi bank szerepet kíván vállalni a lakosság pénzügyi kultúrájának fejlesztésében, olyan kiállítás létrehozása volt a cél, amely a pénz történetét, fejlődési állomásait, társadalmi szerepét és a Magyar Nemzeti Bank feladatait komplexen mutatja be, mindennapjaink pénzügyi döntéseihez iránytűt ad, és felkészít lehetőségeink felmérésére. Mindezt modern eszközökkel, közérthetően, interaktív módon oldja meg. Az évi 40 000 látogató így érdeklődésének megfelelően kaphat információt számos, a jegybankhoz kötődő témában.

Ingyenesen látogatható minden hétköznap 9-től 16 óráig ill. minden csütörtökön 9-től 18 óráig.

Az MNB épülete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Nemzeti Bank épülete a budapesti Szabadság téren

A főépület (V. Szabadság tér 8-9.) eredetileg az Osztrák-Magyar Bank budapesti főintézetének székházaként létesült. A bank 1900 nyarán írta ki zártkörű pályázatát, amelyre nyolc-nyolc neves magyar és osztrák építészt hívtak meg. 1901. május 10–12-én tartott ülésén a zsűri (két magyar és két osztrák építész) az első díjat egyhangúlag Alpár Ignácnak ítélte.

Az építkezés 1902 tavaszán kezdődött és 1905 tavaszán fejeződött be, az épület az előirányzott hárommillióhoz képest négy és fél millió koronába került. Monumentális, palotahomlokzatú épület készült, gazdag külső és főleg belső díszítéssel. Ez utóbbiak közül kiemelkedőek Róth Miksa színes üvegablakai, amelyek a főlépcsőházat ékesítik. Az épület 1976 óta védett műemlék.

Az épület küldíszei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bankszékház Bank utcai és Szabadság téri főhomlokzata aszimmetrikus. A Szabadság tér felé forduló homlokzat díszítésben gazdagabb, ezzel harmonizál a tér túloldalán található Tőzsdepalotával. Az épület homlokzatát Senyei Károly szobrászművész díszítette. A reliefek a következő jeleneteket rögzítik: ércolvasztás és nemesfémrudak öntése, pénzverés, papírpénzek metszése és sajtolása, papírpénzek rajzolása és jelzése, művészetek, tudomány és ötvösművészet, állattenyésztés-földművelés és ipar, főníciai-egyiptomi-arab-zsidó kereskedelem, középkori bank és ércbányászat. A főbejárat felett látható erkélyt Tóth István kőszobrai őrzik. A bank épületének mellvédjein két jelentős alkotás emelkedik ki. A nyugati és a déli homlokzat sarkán a Magyar Nemzeti Bank jelképe helyezkedik el, a szoborcsoport Róna József műve. A Szabadság téri mellvéden álló szobrokat és címert Markup Béla készítette.

Az épület belső ékei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az épülethez eredetileg négy emelet tartozott, az 1950-es években az első és a második emelet közé egy másik szintet építettek. Ennek ellenére az épület megőrizte eredeti külső képét. Minden szint világát egy növény jelképe fonja díszbe. A földszintet a búza, az első emeletet az írisz és a bogáncs, a harmadik emeletet a vadgesztenye motívumai ékesítik. Jeles képzőművészek alkotásai teszik méltóvá az épületet arra, hogy a magyar jegybank székhelye legyen. A belső épületszobrászati munkákat Maróti Géza végezte, a míves faragású ajtókat és kereteket Michl Alajos készítette, a kovácsoltvas korlátokat Alpár Ede tervezte, míg a káprázatos harmadik emeleti rózsaablakok atyja Róth Miksa.

Az épület felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az átépítés előtt az első emeleten az eredeti funkciónak megfelelően egymástól elszigetelt kis irodákat működtettek. Ez az emelet szolgálta a bankügyleteket. A második emeleten voltak a vezérkar irodái, lakásai és a tanácsterem. Így a ma már harmadik emeletnek számító szinten helyezkednek el a tanácstermek mellett az elnök és az alelnök dolgozószobái. A Nagytanácsterem a Monetáris Tanács üléseinek helyszíne. A neoreneszánsz stílusú terem már csak az eredeti mintájára készült bútorokkal dicsekedhet. Ennél azonban sokkal nagyobb értéke van a velencei tükröknek, márványoszlopoknak és az eredeti csillároknak. A Kistanácsterem az igazgatóság üléseinek ad helyet. Néhány éve ezt a helységet az első elnökről, Popovics Sándorról Popovics-teremnek nevezték el. Az akkori harmadik (ma: negyedik) emeleten személyzeti lakásokat tartottak fenn. A bank belső udvarát 1949-50-ben beépítették, napjainkban Látogatóközpontot üzemeltetnek a helyén.

Az MNB elnökei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]