Magyar pengő
| Magyar pengő (Pengő) |
|
 |
|
| 5 pengő (1926) | |
|
|
|
| ISO 4217 kód | |
| Devizajel | P |
| Ország |  Magyarország |
|
|
|
| Infláció | |
| Mértéke | 1016% (1946. július, havi áremelkedés)[1] |
| Napi árfolyam | [1] |
| Váltópénz | |
| fillér | 1/100 |
| Érmék | |
| Használatban | 1, 2, 10, 20, 50 fillér, 1, 2, 5 pengő |
| Bankjegyek | |
| Használatban |
1, 2, 5, 10, 20, 50, 100, 500, 1000, |
| Kibocsátó | |
| Központi bank | Magyar Nemzeti Bank Weboldala |
| Bankjegynyomda | Magyar Pénzjegynyomda Rt. Weboldala |
| Pénzverde | Magyar Királyi Pénzverde Weboldala |
|
|
|
| Ez az infobox a megadott pénznem bevonás előtti utolsó érvényes adatait tartalmazza. | |
A pengő egykori magyar pénznem volt. 1927. január 1-jén vezették be a magyar korona helyett, s mintegy húsz évig, 1946. július 31-éig volt törvényes fizetőeszköz. Váltópénze a fillér volt (1 pengő = 100 fillér). Bevezetése az első világháborút és Trianont követő gazdasági válság utáni stabilizációs program része volt, az újabb világháborút követően mégis a világtörténelem legsúlyosabb hiperinflációját szenvedte el. Bár több próbálkozás is volt az infláció megfékezésére, végül a forint bevezetése vezetett a gazdasági stabilitás helyreállásához.
Tartalomjegyzék |
Elnevezés [szerkesztés]
A pengő elnevezést hagyományosan az ezüstpénzek megnevezésére használták (az aranypénz ezzel szemben csengő, a réz kongó volt). A XVIII. század második felében a papírpénzek elterjedésével az ezüstforintokat pengő forintnak nevezték. Az első világháború kitörése után a nemesfémpénzeket bevonták, majd később az infláció miatt minden fémpénz eltűnt a forgalomból. Így a pengő pénznév kiválasztása (figyelembe véve a fenti jelentést) egyfajta stabilitást tükrözött. A független Magyarország valutájának nevét nem vita nélkül választották ki. Abban egyetértés mutatkozott, hogy magyar nevet kell választani. Olyan nevek merültek fel mint turul, turán, libertás vagy máriás.
További elnevezései más nyelveken: németül pengő, horvátul pengov, szerbül пенгов, románul pengeu vagy pengheu, ruszinul пенгыв.
Bevezetése [szerkesztés]
Az első világháborút követően az akkor forgalomban lévő korona a fokozódó infláció során értékét vesztette. A gazdasági stabilizáció részeként a pengő az elértéktelenedett koronát váltotta fel. Kibocsátásakor 1 kg arany értéke 3800 pengő volt. 1 pengő 12 500 koronát tett ki. A koronával ellentétben forgalmi aranypengőt már nem adtak ki.
A pengő a második világháború után [szerkesztés]
A pengő az értékét a második világháború végén a különféle okok – a háborús készülődés kiadásai miatt meglazult költségvetési fegyelem, a közvetlen háborús kiadások, a hatalmas pusztítás, a szovjet Vörös Hadsereg fedezet nélküli hadipénz-kibocsátása, majd a háború utáni, egyesek szerint mesterségesen gerjesztett áruhiány – miatt meginduló hiperinfláció során teljesen elvesztette. A stabilizációra több próbálkozás is volt: 1945 őszén egyszeri vagyondézsmát vetettek ki, de ennek hatása csak átmeneti volt. 1946 januárjában számítási egységként bevezették az adópengőt, mely lényegében párhuzamos valutaként szolgált, de ez már nem sokáig tartotta életben a pengőt. A stabilizációs törekvések során új pénznemként a forintot vezették be 1946. augusztus 1-jén. Az új pénz bevezetésekor 1 forint 400 000 kvadrillió pengőt, vagy 200 000 000 (kétszázmillió) adópengőt ért. Az előbbi átváltási ráta valójában csak elméleti volt, hiszen a teljes forgalomban lévő pengőállomány értéke nem érte el a 0,1 fillért sem. Az adójegyek formájában forgalomban lévő adópengő viszont számottevő értéket képviselt, egy néhány hetes átmeneti időszakban az adójegyek váltópénzként is funkcionáltak.
A pengő 1016%-os havi inflációs rátája ma is tartja a rekordot, 2008-ban a zimbabwei dollár 1010%-kal megközelítette, de nem érte el a magyar hiperinfláció mértékét [2]. A világon valaha kiadott legnagyobb címletű bankjegy továbbra is a magyar százmillió bilpengős bankjegy, mely 100 trillió (1020) pengőnek felelt meg, de értéke már forgalomba hozatalakor sem volt, ekkor gyakorlatilag már kizárólag adópengőben és árucserével zajlott a kereskedelem.
A pengő a hagyományokban [szerkesztés]
A pengő általában fémpénzt jelentett, amelyet kemény tárgyhoz ütve jellegzetes pengő hangot hallatott. Hajdan minden nemesfémből készült pénzt pengőnek neveztek a hangja után. Ez a hang a pénz jóságát, arany- és ezüsttartalmának kellő nagyságát jelezte. 1858-ig külön pengő-forint is volt forgalomban, amit ezüstből vertek.
Statisztika [szerkesztés]
A forgalomban lévő pénz mennyisége [szerkesztés]
- 1939. december 31.: 975 000 000 (kilencszázhetvenötmillió) pengő;
- 1945. december 31.: 765 446 millió;
- 1946. július 31.: 47,3 kvadrillió pengő + 5 176 212 kvintillió pengő adópengő formában.
Hivatkozások [szerkesztés]
- ↑ (angolul) Stanford Institute for Economic Policy Research – Beatrix Paal: Measuring the Inflation of Parrallel Currencies: An Empirical Reevaluation Of the Second Hungarian Hyperinflation (Párhuzamos fizetőeszközök inflációjának mérése: a második magyar hiperinfláció empirikus újraértékelése)
- ↑ Steve H. Hanke and Alex K. F. Kwok, "On the Measurement of Zimbabwe’s Hyperinflation." Cato Journal, Vol. 29, No. 2 (Spring/Summer 2009). (http://www.cato.org/pubs/journal/cj29n2/cj29n2-8.pdf)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Nyolcvanéves lenne a pengő – Index.hu, 2006. december 30.
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
