Alpár Ignác

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alpár Ignác
Alpár Ignác c 1905.jpg
Alpár Ignác portréja. 1905 körül készült fénykép.
Született
1855
Pest
Budapest
Elhunyt
1928 (73 évesen)
Zürich
Foglalkozása építész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alpár Ignác témájú médiaállományokat.
Magyar Nemzeti Bank (Budapest), 1905.
Anker-ház (Budapest), 1910.
volt Tőzsdepalota (Budapest, Szabadság tér 17.), 1902-05.
A budapesti Vajdahunyadvár román épületrészének kerengője. (részlet)
A budapesti Vajdahunyadvár gótikus szárnyának dómhomlokzata.
Alpár Ignác szobra a Vajdahunyadvár előtt.
Alpár Ignác emléktáblája egykori lakhelyén (Budapest, VII. ker. Almássy tér 15.).

Alpár Ignác (született Schöckl Ignác, Pest, Józsefváros, 1855. január 17.Zürich, 1928. április 27.) magyar műépítész, egyetemi tanár.

Családja, tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pesti Józsefvárosban született, stájer eredetű iparoscsaládban. Apja, Schöckl Mátyás asztalosmester Pesten működő üzeme a legkülönlegesebb megrendeléseket is teljesítette, így például ők készítették a pesti Vigadó nagy fesztávolságú ablakait. Anyja, Eisele Mária ősei württembergi kézművesek voltak. Ignác (még Schöckl néven) a belvárosi főreáliskola elvégzése után elszegődött kőművesinasnak, és 1873-ban szabadult fel. Ezután Hauszmann Alajos tanítványa lett, az ő irodájába került. Biztatására 1874-től a Berlin–Charlottenburgi Építészeti Akadémián folytatta tanulmányait, ahol többek között a frankfurti operaházat is építő Richard Lucae oktatta. Lucae-tanítvány volt maga Hauszmann Alajos, valamint Lechner Ödön és Pártos Gyula is.

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az akadémia befejezése után berlini építészirodákban dolgozott. 1880-ban elnyerte a Schinkel érmet. Ez évben magyarosította nevét Alpárra. Itáliai tanulmányútjáról Hauszmann meghívta a budapesti Műegyetemre tanársegédnek a „Díszépítéstan” tanszékre, s itt 18821889 között előbb Steindl Imre, majd Hauszmann mellett volt tanársegéd.

1883-ban házasságot kötött Orth Antoniával, egy aradi kereskedő leányával. 1885-ben felvették a Corvin Mátyás szabadkőműves páholyba.

Hauszmann Alajos visszaemlékezése szerint Alpár meg akarta pályázni a Műegyetem újonnan létrehozott Építész Tanszékének tanári állását, s miután nem ajánlotta őt, meg is neheztelt rá. Alpár tehát az oktatás helyett a gyakorlati tervező építészi pályára lépett, s 1888-ban önálló irodát nyitott, először a Teréz körút 7, majd 1891-től az Almássy tér 11. szám alatt. Utóbbi épületet maga tervezte, s lakása is itt volt.

Összesen 130 jelentős épületet tervezett. Épületei — megyeházák, középiskolák, templomok, fürdők, bérházak, villák, kastélyok, katonai épületek, posta, színház és szálloda — a történelmi Magyarországon mindenfelé megtalálhatók.

Sok híres, vagy később híressé váló építészt foglalkoztatott. Az ő cégbélyegzője alatt dolgozott egy ideig: Almásy Balogh Lóránd, Führer Miklós, Kotál Henrik, Hajós Alfréd, Hübner Jenő, Orth Ambrus, Gyöngyöshalászi Takách Béla, Radó Sándor. Ugyancsak töltöttek nála rövidebb időt a Vágó testvérek, továbbá Jámbor Lajos és Sebestyén Artúr is. A késői historizmus mestere volt, aki eklektikus elemeket is alkalmazott épületein. Hírnevét középületei alapozták meg.

Évtizedekig elnöke volt a „Steindl-céhnek”, mely az építészethez kapcsolódó szakemberek, vállalkozók, művészek találkozóhelye volt. A tagok közül Maróti Géza, Moiret Ödön, Markup Béla, Telcs Ede, Róth Miksa, Jungfer Gyula több építkezésén munkatársai is voltak.

Az 1890-es években pályafutásának legnagyobb sikerét a millenniumi kiállítás Történelmi Épületcsoportjával érte el. E legismertebb műve Budapest XIV. kerületében a Városligeti tó partján a millenniumi ünnepségek tiszteletére a magyar építészet történetét épületmásolatokkal ábrázoló Történelmi Épületcsoport, amelyet legjellemzőbb részéről Vajdahunyad várának neveznek.

1900-1914 között legfontosabb művei a bankok voltak, melyek a budapesti városképben (Szabadság tér, Vörösmarty tér, József nádor tér, Roosevelt tér) máig meghatározó szerepet játszanak, mint a Nemzeti Bank és a TV-székház, az Értéktőzsde, a mai Pénzügyminisztérium és Belügyminisztérium.

Élete során számtalan tanulmányutat tett külföldön, beutazta szinte egész Európát, többször járt Olaszországban, Németországban, Egyiptomban.

Az első világháború után már nem tervezett, de a művészeti közéletben aktívan részt vett. Elnöke volt az Építőmesterek Ipartestületének, aktív tagja és 1904-1907-ig elnöke volt a Magyar Mérnök- és Építészegyletnek, tagja volt a Műemlékek Országos Bizottságának, az Országos Iparművészeti Társulatnak és az Országos Középítési Tanácsnak is.

Felesége halála után 1918-ban házasságot kötött Csesznák Ilonával. 1928. április 27-én, amerikai útjáról hazatérőben, Svájcban halt meg. A Vajdahunyadvárban ravatalozták fel, és innen kísérte a díszmenet a Kerepesi temetőbe.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pályázatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Berlin, Nyári színház pályázat (I. díj), 1878
  • Berlin, Vendéglő belső pályázat (díjazott terv), 1879
  • Berlin, Könyvtár pályázat (díjazott terv), 1880
  • Berlin, Kultúregyesület székháza pályázat (Schinkel-érem), 1880
  • Kassa, Színház pályázat (I.díj), 1891
  • Budapest, Új épület telkének szabályozása pályázat (dicséret), 1892
  • Budapest, Országos Kaszinó pályázat (III. díj), 1893
  • Nagyszeben, Bérház pályázat (II. díj), 1893
  • Győr, Városháza pályázat (I. díj), 1894
  • Budapest, Margit-sziget rendezése pályázat (díjazott), 1900
  • Budapest (Gellért-hegy),Gellért-szobor elhelyezése pályázat (II. díj), 1900
  • Pécs, Városháza pályázat (I. díj), 1903
  • Budapest, Rudas-fürdő pályázat (megvétel), 1904
  • Budapest, Sáros-fürdő pályázat (díjazott), 1904
  • Budapest, Kultuszminisztérium pályázat (I. díj), 1905
  • Hága, Békepalota pályázat, 1906
  • Budapest (Gellért-hegy) Citadella átépítési terve, 1925

Templomok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vármegyeházák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Múzeum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatási intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elemi iskolák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nyíregyháza (Luther u. 17.), Evangélikus elemi iskola, 1891-93
  • Fiume, Állami kereskedelmi, polgári és elemi iskola, 1899

Gimnáziumok, líceumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rózsahegy (Nem. A. Linku 60.), Főgimnázium, 1887-88
  • Kisújszállás (Széchenyi u. 4.), Református főgimnázium, 1893
  • Kiskunfélegyháza (Kossuth u. 9.), Katolikus főgimnázium (ma Móra Ferenc Gimnázium, 1896
  • Pozsony (Palisady 31.), Evangélikus líceum, 1896
  • Miskolc (Kálvin János u. 2.), Református Főgimnázium, 1896
  • Brassó, Főgimnázium, 1899
  • Békéscsaba (Szeberényi tér 1.), Evangélikus Rudolf főgimnázium, 1899
  • Budapest (Attila út 43.), Werbőczy (ma Petőfi) Gimnázium, 1899
  • Gyulafehérvár, Katolikus főgimnázium, 1899
  • Nagyszeben, Főgimnázium, 1899
  • Szamosújvár, Állami főgimnázium, 1899
  • Eger (Széchenyi u. 17.), Ciszterci rendház és gimnázium, 1900
  • Nagykikinda, Állami főgimnázium és tornaterem, 1900
  • Nyitra (Pietricka 6.), Katolikus főgimnázium, 1900
  • Temesvár (Bulevardul Constantin Diaconovici Loga 37.), Állami főgimnázium, 1901
  • Csíksomlyó, Szeminárium, főgimnázium, internátus, 1902
  • Marosvásárhely, Főgimnázium és főinternátus, 1902
  • Békés (Petőfi S. u. 11-13.), Szegedi István református gimnázium, 1902-03
  • Nyíregyháza (Szent István út 17.), Gimnázium bővítése, 1905
  • Fogaras, Állami főgimnázium és tornacsarnok, 1907
  • Gyula, Karácsony János Katolikus főgimnázium, 1910
  • Budapest Erzsébetváros, Gimnázium és internátus

Reáliskolák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Déva, Főreáliskola tornacsarnoka, 1894
  • Pozsony (Zochova u. 1.), Állami Főreáliskola, 1894
  • Lőcse (Stefan Klurberta 10.), Állami Főreáliskola, 1897
  • Budapest (Rippl Rónai [korábban Bulyovszky] u. 26.), IV. kerületi főreáliskola (majd Kvassay Jenő Szakközépiskola, jelenleg azonban üresen áll), 1898
  • Zsolna - Állami Főreáliskola, 1912

Leányiskolák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kolozsvár, Állami felsőleányiskola, 1898

Szálló[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katonai létesítmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kastélyok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lakóházak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Budapest (Teréz krt. 23.), Schőja-ház, 1887
  • Budapest (Délibáb u.), Kemény-ház, 1890
  • Budapest (Teréz krt. 22.), Stern-ház, 1890
  • Budapest (Almássy tér 15.), Alpár Ignác lakó- és irodaháza, 1891
  • Budapest (Erzsébet krt. 30.), Keinz-ház, 1891
  • Budapest (Üllői út 89/a), Stroblentz-ház, 1892
  • Budapest (Apostol u. 13.), Neuschlosz Ödön villája, 1898
  • Budapest (Bolyai u. 11.), Alpár Ignác villája, 1899
  • Budapest (Zsigmond u. 11., Lipthay u.), Bruck-ház, 1899
  • Budapest (Apostol u. 11.), Neuschlosz Marcell villája, 1899
  • Budapest (Andrássy út 112.), Ohrenstein-villa átalakítása, 1899
  • Beocsin, Ohrenstein –nyaraló, 1900
  • Beocsin, Spitzer-villa átalakítása, 1900
  • Budapest (Váci u. 12.), Harkányi-ház, 1911
  • Budapest (Kígyó u. 4.), Girardi-ház, 1914-16
  • Budapest (Viola u. 7.), Alpár Ede háza
  • Budapest (Várkert rakpart 17.), 1902

Bérházak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Győr (Szent István út 6-10.), Nyugdíjalap bérházai, 1891
  • Kolozsvár (Szentegyház u.), Status házak, 1898-1900
  • Budapest (Csepregi u. 4.), Walla-bérház, 1899
  • Budapest (Alkotmány u. 10.), Redlich Sámuel bérháza, 1900
  • Budapest (Báthory u. 5.), Neuschlosz-bérház, 1903-04
  • Beocsin, Tisztviselőház, 1905
  • Budapest (Döbrentei u. 24., Várkert rkp. 17.), Harkányi Béla bérháza, 1911
  • Budapest (Orczy út 41-45), Walla Rt. Bérházai, 1912

Millenniumi kiállítás épületei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Budapest (Városliget), A millenniumi kiállítás Király-pavilon pályázat (I. díj), 1894
  • Budapest (Városliget), A millenniumi kiállítás Történelmi főcsoportja (1897-től Magyar Mezőgazdasági Múzeum), 1894-96
  • Budapest (Városliget), Millenniumi kiállítás Őshalászat és vadászat pavilonja, Edison kinetoskop, 1895-96
  • Budapest (Városliget), Millenniumi kiállítás Redlich-, Spitzer-, Ohrenstein-, Walla-, és Neuschlosz-pavilon 1895-96
  • Budapest (Városliget), Millenniumi kiállítás Trattner balatoni csárda, Müller cukrászda, 1895-96

Fürdőépületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyárépület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Budapest (Turbina u.), Eiselle (Láng) Gépgyár, 1890-91

Pénzintézetek székházai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Posta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Temesvár (Ion C. Bratianu), Posta, 1911-13

Jótékonysági és egyesületi épületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Budapest (Egressy út 73.), Gyermekmenhely (Egressy Gábor Szakközépiskola), 1901
  • Budapest (Semmelweis u. 5.), Steindl-céh helyisége, 1905

Emléktáblák, síremlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kilátó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lista az alábbi mű alapján készült: Marótzy Kata: 150 éve született Alpár Ignác

Alpár Ignác sírja Budapesten, a Kerepesi temetőben. Szege Sándor szobrász műve.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1958-ban az Építőipari Tudományos Egyesület alapította az Alpár Ignác emlékérmet, amelyet évenként adományoznak a kiemelkedő tevékenységet elért építészeknek.
  • Az 1931. október 18-án felavatott, városligeti, Alpár Ignác szobor (Telcs Ede műve) a mestert középkori céhmester ruházatban ábrázolja, amint feltekint a Vajdahunyad várára.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rosch Gábor: Alpár Ignác építészete. Enciklopédia Kiadó, Budapest, 2005.
  • Hajós György, Kubinszky Mihály, Vámossy Ferenc: Alpár Ignác élete és munkássága. Építésügyi Tájékoztatási Központ, Budapest, 2005.
  • Hauszmann Alajos: Alpár Ignác (1855-1928). In: Hauszmann Alajos. szerk.: Gerle János, Holnap Kiadó, Budapest, 2002. 318-319. oldal.
  • Alpár Ignác születésének 150. évfordulója tiszteletére „Az építészet kővé vált zene” címmel a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban rendezett emlékkiállítás, 2005. március 25.
  • Déry Attila, Merényi Ferenc: Magyar Építészet 1867-1945., Urbino, 2000. p. 77-79.
  • Elek Artúr: Alpár Ignác. In: Nyugat. 1928. 10. sz.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alpár Ignác témájú médiaállományokat.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]