Boncza Berta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Disambig gray.svg  Ez a szócikk a személyről szól. Hasonló címmel lásd még: Csinszka (keresztnév).
Ady Endrével
Székely Aladár fényképe Boncza Bertáról

Deésfalvi Boncza Berta (Boncza Berta Bimbi, költői nevén Csinszka) (Csucsa, 1894. június 7. – Budapest, 1934. október 24.) költőnő, emlékiratíró.

Tartalomjegyzék

Élete [szerkesztés]

Apja Boncza Miklós (1845-1917) országgyűlési képviselő, erdélyi földbirtokos, ügyvéd, aki közel 50 éves korában vette feleségül saját nővérének leányát, az alig 22 éves Török Bertát. Leányát 1910-től négy éven át svájci Lutryben a Le Marronier leány-nevelőintézetben taníttatta, ahonnan a tizenhat éves Boncza Berta túlfűtött hangú leveleivel hódította meg az ekkor Svájcban diákoskodó későbbi erdélyi írót, Tabéry Gézát. Még e románc idején, 1911 novemberében, kezdeményezett Berta levelezést Ady Endrével is, de az első személyes találkozásukra csak 1914. április 23-án került sor, amikor a költő ellátogatott Csucsára. Ez év május 14-én Lám Béla, erdélyi mérnök-író titokban eljegyezte Boncza Bertát, ám a nem egészen egy hónapig tartó mátkaságnak az időközben elmélyülő Ady-szerelem vetett véget. A Csinszka név eredete - szemben a közhiedelemmel - nem Ady leleménye, hanem valójában ő nevezte el Ady Endrét tréfából "lengyel nemesi néven" Csacsinszkynek, röviden Csinszkynek. Erre született válaszul a Csinszka "keresztnév", amelyet aztán Boncza Berta megtartott Ady halála után is.[1] Ady Csinszka versei 1914. július 1-jétől kezdtek megjelenni a Nyugatban. Bár édesapja határozottan ellenezte, Csinszka 1915. március 27-én Budapesten hozzáment Ady Endréhez. Boncza Miklós halálával megörökölték a Veres Pálné u. 4. sz. alatti lakást, ahová 1917 őszén költöztek be. Ma az egykori lakás helyén működik a Petőfi Irodalmi Múzeum Ady-emlékszobája. Ady Endre halála után, 1919 kora tavaszától Babits Mihállyal tartott fenn egy évig szerelmi kapcsolatot. 1920-ban házasságot kötött Márffy Ödön festőművésszel. Negyvenévesen, 1934. október 24-én hunyt el agyvérzésben.

A múzsa [szerkesztés]

Rippl-Rónai József festménye, 1915

Csinszka a XX. század eleji múzsa-típus jellegzetes alakja. A korszak hasonló több művészt inspiráló hölgyei közül leginkább Alma Mahlerhez lehet hasonlítani. Akárcsak Alma, Csinszka is számos művészeti ágban kipróbálta magát: komolyan foglalkozott képzőművészettel, még Kernstok Károly szabadiskoláját is látogatta egy időben. Verseket, novellákat, szecessziós hangulatú, irodalmi leveleket írt, elsajátította a fotográfia akkoriban bonyolultnak számító technikáját. Ám sem elég tehetség sem elég szorgalom nem volt benne, hogy valamilyen művészeti ágban valóban jelentőset alkosson. Versei először 1931-ben, önéletrajzi írásai csak jóval halála után, 1990-ben jelentek meg nyomtatásban. Néhány rajza, fényképe köz- és magángyűjteményekben megtalálható. Csinszka valódi tehetsége abban rejlett, hogy személyisége másokat ösztönzött alkotásra. Tabéry Géza kamasz-szerelmükről írta a Csucsai kastély kisasszonya című könyvét,[2] A fiaskóval végződő eljegyzésük történetét Lám Béla önéletrajzi regényében, a Körön kívülben dolgozta fel.[3] Ady Endre Csinszka-versei a költő kései szerelmi lírájának legjelentősebb ciklusa. Babits Mihály maga is írt verseket Csinszkához, kapcsolatuk idején is[4] és akkor is, amikor értesült Márffyné tragikus haláláról.[5] Hullámzó intenzitású viszonyuk történetét már 1921-ben közzétette a Nyugatban megjelent Költészet és valóság című novellájában.[6] Feleségéről Márffy Ödön portrék, aktok, jelenetek sorát alkotta, a róla készült festmények, és grafikák száma meghaladja a százat, ezért Márffy ezen alkotó periódusát Csinszka-korszakként szokták nevezni.[7] Megkapó pasztellportrén örökítette meg Csinszkát Rippl-Rónai József is, Móricz Zsigmond pedig a Tüdérkert c. regényének kis boszorkányát mintázta róla.[8]

„ Csinszka nem a saját verseiből él igazán, hanem azokban az örök poémákban él, melyek általa születtek akkor, amikor Ady már a halottak élén állott. ”
– Reményik Sándor, Erdélyi Helikon 1932/2

Művei [szerkesztés]

Boncza Berta (Csinszka) sírja Budapesten. Farkasréti temető: 7/4-1-25. Vilt Tibor alkotása.]
  • Csinszka versei, bev. Vészi József, ill. Márffy Ödön. (1931).
  • Vallomás a csodáról (önéletrajzának Adyval való megismerkedéséről és házasságukról szóló részlete), Nagyváradi Napló 1932. január 1. 1977-ben Ruffy Péter 22 folytatásban dolgozta fel a kiadatlan memoárt (Csinszka és Ady. Magyar Nemzet, Bp. 1977. jan. 30. – márc. 20.).
  • Életem könyve, kiad. B. Lukáts Júlia, utószó Benedek István. (1990)[9]

Emlékezete [szerkesztés]

  • Csinszka (televíziós film, 1987.) rendezte: Deák Krisztina
  • A másik Csinszka. Márffy Ödön múzsája. (Kiállítás.) Debrecen, MODEM, 2010. február 25–május 23. (június 20-áig meghosszabbítva)[10]
  • Márffy és Csinszka. Márffy Ödön festészete a két világháború között. Balatonfüred, Vaszary Villa 2010. november 20. - 2011. április 24.

Források [szerkesztés]

  • Romániai magyar irodalmi lexikon : Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981. Online hozzáférés
  • Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 259. o. ISBN 963-05-6805-5

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. ↑ A kérdésről ld. részletesebben: Rockenbauer Zoltán: A halandó múzsa. Ady özvegye, Babits szerelme, Márffy hitvese. Noran Kiadó, Luna Könyvek, 2009. 121-124.
  2. ↑ Első megjelenés: Tabéry Géza: A csucsai kastély kisasszonya. Temesvári Hírlap, 1934. december 24. melléklet.
  3. ↑ Lám Béla: A körön kívül. Bukarest, 1967.
  4. ↑ A legismertebb a Régi friss reggeleim
  5. ↑ Furcsa elmenni Délre
  6. ↑ Babits Mihály: Költészet és valóság. In: Nyugat, 1921. 1. sz. 43-46.
  7. ↑ Rockenbauer Zoltán: Márffy. Életműkatalógus. Budapest/Párizs, Makláry Artworks, 2006. 86-108.
  8. ↑ Móricz Zsigmond naplójegyzeteit idézi Móricz Virág: Csinszka-sirató. In: Élet és Irodalom, 1975. szeptember 20. 10.
  9. ↑ ISBN 9635532288
  10. ↑ A másik Csinszka

Irodalom [szerkesztés]

  • Ady Lajos: Ady Endre, Budapest, 1923
  • Bölöni György: Az igazi Ady, Párizs, 1934
  • Tabéry Géza: A csucsai kastély kisasszonya. Brassó 1939
  • Franyó Zoltán: Ady-emlékek. Igaz Szó 1957/11
  • Lám Béla: A körön kívül. Önéletrajzi regény. 1967.
  • Óvári Attila: Szentimreiné vallomása Boncza Bertáról. Korunk 1967/1
  • Robotos Imre: Az igazi Csinszka, Budapest, 1975
  • Szentimrei Jenő: A Boncza-vár históriája I-III; a Magyar Nemzet 1942-es évfolyamából újraközölve: A Hét 1977/36-38.
  • Király István: Ady és Csinszka. Egy szerelem és egy házasság története. Kortárs, Budapest, 1980/1-2.
  • Nemeskéri Erika (szerk.): Kedves Csinszka! Drága Mis! Babits és Csinszka levelezése, Budapest, Pesti Szalon, 1994.
  • Péter I. Zoltán: Ady és Csinszka. Egy másik szerelem története, Budapest, Noran, 2008.
  • Rockenbauer Zoltán: A halandó múzsa. Ady özvegye, Babits szerelme, Márffy hitvese. Noran Kiadó, Luna Könyvek, 2009. 413 o. ill. ISBN 9789632830100
  • Rockenbauer Zoltán: A másik Csinszka. Márffy Ödön múzsája / Other Csinszka. Muse of Ödön Márffy. Debrecen, 2010, Modem. 80 o. ill. ISBN 9789638843951
  • Rockenbauer Zoltán: Márffy és Csinszka. Márffy Ödön festészete a két világháború között. Balatonfüred, 2010. 120 o. ill. ISBN 9789631357790
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Boncza Berta témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások [szerkesztés]

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Boncza_Berta&oldid=13479469”