Segesvár

Segesvár (Sighișoara, Schäßburg)

A segesvári óratorony

Segesvár címere

Közigazgatás

Ország

Románia

Történelmi régió

Erdély

Fejlesztési régió

Közép-romániai fejlesztési régió

Megye

Maros

Rang

megyei jogú város

Beosztott falvak

Angofa, Vlaikutelep, Hétúr, Róra, Szőlőskert, Soromiklea, Venk

Polgármester

Ioan Dorin Dăneșan

Körzethívószám

0x65^[1]

Népesség

30 689 fő (2002)^[2] +/-

Község népessége

32 304 (2002)^[3]

Magyar lakosság

5789

Földrajzi adatok

Tszf. magasság

380 m

Időzóna

EET, UTC+2

Elhelyezkedése

Segesvár

Pozíció Románia térképén

Koordináták: é. sz. 46° 13′ 0″, k. h. 24° 48′ 0″

é. sz. 46° 13′ 0″, k. h. 24° 48′ 0″

Segesvár weboldala

Segesvár (románul Sighișoara, németül Schäßburg, latinul Stenarum, szászul Schäsbrich) municípium Romániában Maros megyében. Szász szék központja, majd Nagy-Küküllő vármegye székhelye volt.

Fekvése[szerkesztés]

Marosvásárhelytől 45 km-re dél-délkeletre a Segesd pataknak a Nagy-Küküllőbe ömlésénél fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Az ősi magyar seg, ség dombot, halmot jelentett. Ebből keletkezett –es képzővel és az erősséget jelölő vár utótaggal a település neve.

Története[szerkesztés]

Látkép a várból.

Ősidőktől fogva fontos, lakott hely, 1898-ban a Nagy-Küküllő jobb partja fölé emelkedő fennsíkon tárták fel a Wietenberg-kultúra leletekben gazdag telepét. A rómaiak ’’Stenarum’’ nevű katonai őrhelye állt itt, majd óbolgár nép lakott a környékén. 1141 és 1161 között II. Géza szászokat telepített ide. A szász szék központja lett, favárát 1191-ben kezdték el építeni. Ez a tatárjáráskor elpusztult, majd ezután falakkal és tornyokkal fokozatosan épült be a Várhegy felső része. A vártemplomot egy 12. századi kápolna helyén kezdték el építeni 1350-ben, de 1428 és 1488 között átépítették. A 14. századtól szabad királyi város. Várát 1438-ban a törökök feldúlták, de a 16. században helyreállították. Mátyás uralkodása alatt polgárai részt vettek a király elleni felkelésben. 1506-ban itt erősítették meg a három nemzet unióját. 1544-ben a város protestáns hitre tért. 1562-ben az itt tartott országgyűlés után a vár piacán fejezték le a lázongó székelyek huszonhat vezetőjét. 1600-ban előbb Vitéz Mihály, majd Basta hódította meg. 1603-ban Székely Mózes török csapatokkal, 1605-ben Bocskai hadai, 1662-ben Kemény János ostromolta. 1646-ban pestis, 1676-ban tűzvész pusztította. Itt választották meg erdélyi fejedelemnek 1630. december 1-jén I. Rákóczi Györgyöt, 1657. november 2-án Rhédey Ferencet, 1658. október 7-én Barcsay Ákost. 1706-ban Pekry Lőrinc kurucai foglalták el és rombolták le, ekkor pusztult el a 14 bástyából 5 és maradt 9. 1709-ben újra pestis, majd 1788-ban ismét tűzvész pusztít. 1849-ben Forró honvéd tábornok foglalta el, majd Bem is bevonult ide. 1849. július 31-én határában volt a segesvári csata. 1876-ban a szász székek helyett újonnan létrehozott Nagy-Küküllő vármegye székhelye lett. A várost mindvégig híres kézműipar jellemezte. Bronz- és ónművesei, asztalosai, kőfaragói, majd később posztó-, kerámia- és üvegipara tette nevezetessé. 1910-ben 11 587 lakosából 5486 német, 3031 román és 2687 magyar volt. 1992-ben 34 537 lakosából 25 387 román, 6948 magyar, 1327 szász, 853 cigány, közülük 24 992 ortodox, 3260 református, 2230 római katolikus, 1511 unitárius, 290 görög katolikus.

Látnivalók[szerkesztés]

Segesvár történelmi központja 1999 óta a Világörökség része.
Várának egykori 14 tornyából 9 még most is áll, melyeket 930 m hosszú várfal köt össze. Mindegyik torony a védelmére kijelölt céh nevét viseli.
Óratornya a 14. században épült, 1556-ig városháza is volt. Híres zenélő óráján 12 apostol ezüst szobra sétált körbe, melyeket 1601-ben elraboltak, majd 1648-ban pótoltak. Ma múzeum van benne.
Szent Miklósnak szentelt vártemploma a hegytetőn áll a 13. században a domonkosok építették, de 1350-ben a román stílusú régi templom helyére új gótikus szász templomot emeltek, 1422 és 1488 között átépítették, tornyát 1463-ban csatolták hozzá.
Mellette az egykori Aranyművesek tornya helyén a 19. században épített temetőkápolna áll.
Közelében az egykor országos hírű szász evangélikus gimnázium épülete.
A Várhegyre a 178 fokból álló diáklépcső vezet fel, eredetijét 1642-ben építették.
Az óratorony mellett áll a 13. század második felében épített kolostortemplom, eredetileg domonkos templom, a 15. században bővítették, majd a reformátusoké lett. 1676-ban tűzvész rongálta meg. A kolostort 1886-ban bontották le.
A járványkórházi templom 1575-ben épült késő gótikus stílusban.
A régi megyeháza 1888-ban épült, közelében állt Petőfi mellszobra (Romul Ladea alkotása), amely az ötvenes években került a Köllő Miklós által készített szobor helyére, mely jelenleg Kiskunfélegyháza főterén van. 2007-ben a vár fala beomlott, a talajomlás elérte a szobor talapzatát. Ekkor lebontották, és 2013-ban új helyen, egy ún. Petőfi-parkban újra felállították.^[4]

Köllő Miklós 1897 júliusában felállított Petőfi szobra (A szobor ma Kiskunfélegyházán látható)

Híres emberek[szerkesztés]

Itt született 1431 novemberében Vlad Țepeș ismertebb nevén Dracula.
Itt született 1672. április 28-án Hauer György egyházi író.
Itt született 1724. március 25-én Schech Márton történetíró.
Itt született 1782. január 25-én Ackner Mihály antikvárius, természetbúvár.
Itt született 1817. december 2-án Georg Daniel Teutsch történész, evangélikus püspök.
Itt született 1849. október 11-én Carl Wolff közgazdász, újságíró, politikus.
Itt született 1892. február 29-én boldog br. altorjai Apor Vilmos mártír győri püspök, szobra a plébánia kertjében áll.
Itt született 1894. július 18-án gr. Csáky István külügyminiszter.
Itt született 1902. február 26-án Kozma Géza zeneszerző.
Itt született 1909. május 20-án Imecs Márton építészmérnök, műszaki szakíró.
Itt született 1917. december 12-én Nagy Jenő zenetanár és kórusvezető.
Itt született 1919. május 13-án Kiss László színész, költő, próza- és drámaíró.