Dános

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dános (Daneș)
Ansamblul bisericii evanghelice fortificate vedere aeriana-1.JPG
Légifelvétel az erődtemplommal
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Maros
Rang község
Községközpont Dános
Beosztott falvak Bese, Keménynagyszőlős, Keresd
Polgármester Nicolae Mosora (PD-L), 2012
Irányítószám 547200
Körzethívószám 0265
SIRUTA-kód 116493
Népesség
Népesség 2185 fő (2002)[2] +/-
Magyar lakosság 63
Község népessége 4874 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Terület 114,72 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Dános (Románia)
Dános
Dános
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 13′ 19″, k. h. 24° 42′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 13′ 19″, k. h. 24° 42′ 00″
Dános weboldala
Az erődtemplom délkeletről
Dános környéke a 18. században

Dános (románul Daneș, németül Dunesdorf, szászul Dunesdref) község Romániában, Erdélyben, Maros megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Segesvártól 8 km-re nyugatra, a Nagy-Küküllő bal partján fekszik, az E60-as (DN13, DN14) út mentén.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a Dénes férfinév alakváltozatából származik. Történeti névalakjai: Danus, latinul Vila St. Dyonisii (1348), Dansdorf (1393), Danis (1500 k.), Donnesdorf (1503), Donnydorff (1504), Dunesdref (1507), Danos (1671).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szentlászlói káptalanhoz és Segesvárszékhez tartozó szász falu volt. 1448-ban 38 családjával, három pásztorával, tanítójával és molnárjával a szék egyik legkisebb települése. Szászszentlászlóval folytatott határperéről a 1416. században többször is megemlékeznek az oklevelek.

Mivel fontos útvonal mentén feküdt, a 16–17. században a törökök többször elpusztították. Először 1507-ben, majd 1550-ben égett le teljesen. Ezután még erőre kapott, sőt 1593-ban 90 gazdát számoltak össze benne. Az 1600-as években már újabb pusztítás érhette, mert az 1609-es adójegyzék 7 lakott telkét írta össze. 1656-ban Segesvárszék négy évi adómentességet biztosított a faluba települőknek. Azonban előbb 1658 augusztusában visszavonuló törökök, 1661 októberében tatárok pusztították el ismét. 1663-ban mindössze három család lakta.

Románokkal és szászokkal népesítették be újból. A betelepült románok 1668 megkapták a szász lakosok szabadparaszti státuszát, ezzel párhuzamosan határát is újraosztották. 1671-ben 28 román és hét szász „polgár”, öt román és egy szász „telepes” lakta. 1680-ban született statútuma szerint szász és román lakói közösen vállaltak részt vezetésében. Ez a dokumentum a legkorábbi fennmaradt segesvárszéki falurendtartás.

1849. március 24-én egy vadászcsapat megtizedelte lakosságát: 34 férfit (23 románt és 11 szászt) belelőttek a Küküllőbe.[3]

1876-ban Nagyküküllő vármegyéhez csatolták. A bortermelésnek és a fakereskedésnek köszönhetően igen jómódú falu volt. Lehetséges, hogy az itt talált tőből származnak a híres Küküllők menti borszőlőfajta, a királyleányka mai erdélyi ültetvényei (egyik román neve dănășana). A 19. század második felében a vármegye valamennyi román közössége közül a dánosiak álltak a presztízshierarchia csúcsán.[4] A század folyamán a komló termesztése is meghonosodott a faluban.

1945. január 15-én 41 szász lakosát a Szovjetunióba hurcolták, közülük négyen haltak meg a Donyec-medence bányáiban. A szocializmus idején és 1989 után szász lakossága elhagyta.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1850-ben 1305 lakosából 1015 volt román, 233 német és 57 cigány nemzetiségű; 1070 ortodox és 233 evangélikus lakosú.
  • 1910-ben 1607 lakosából 1088 volt román, 292 német, 132 cigány és 95 magyar anyanyelvű; 1216 ortodox, 284 evangélikus, 55 római katolikus, 25 református és 18 zsidó vallású.
  • 2002-ben 2185 lakosából 1911 volt román, 183 cigány, 63 magyar és 22 német nemzetiségű; 2091 ortodox, 28 római katolikus és 24 evangélikus vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Késő gótikus szász evangélikus csarnoktemplomát 1506-ban építették a falu elengedett adójából és a 19. század harmadik negyedében jelentősen átalakították. Tornyát 1927-ben építették, a régi, védelmi célokat is szolgáló erdélyi szász harangtornyok stílusában. Egyszerű kerítőfalának délkeleti oldalán kis harangtorony, kapubástyájának tetején gyilokjáró, szuroköntő nyílások láthatók.
  • Dombon álló ortodox temploma 1796-ban épült.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt született 1893. február 23-án bessenyői Dr. Beöthy György Tibor nagyváradi kanonok (1939-től). Nagyváradi egyházmegyés pap, 1921 és 1924 között püspöki helynöki titkár volt Gyulán, majd 1924 és 1929 között Debrecenben. 1929-től apostoli kormányzósági irodaigazgató és főtanfelügyelő. Elhunyt 1963-ban.
  • Itt született 1919. november 28-án Cornel Regman irodalomtudós.

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csőgyára a medgyesi székhelyű országos gázellátóhálózat számára termel.[5]

Testvértelepülése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Binder Pál: Közös múltunk. Bukarest, 1982
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
  3. Verzeichniss der, während der jüngsten Revolution im Kronlande Siebenbürgen auf verschiedene Weise gefallenes Menschenopfer. Wien, 1851, 6–7. o.
  4. Pompiliu E. Constantin: Însemnări din viață. Sighișoara, 1931, 46. o.
  5. www.tubex.ro

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]