Vajola
| Vajola (Uila) | |
| Az evangélikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Maros |
| Rang | falu |
| Községközpont | Bátos |
| Irányítószám | 547088 |
| Népesség | |
| Népesség | 602 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 166 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | kb. 500 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
| Koordináták: é. sz. 46° 55′ 50″, k. h. 24° 37′ 5″ | |
| é. sz. 46° 55′ 50″, k. h. 24° 37′ 5″ | |
| Vajola weboldala | |
Vajola (románul Uila, németül Weilau, szászul Wela) falu Romániában, Erdélyben, Maros megyében, Szászrégentől 22 km-re északnyugatra, a Mezőség keleti peremén.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
1228-ben a mai falu határában említették Radus falut, amely az első tatárjárásban vsz. elpusztult, de neve fönnmaradt a későbbi Ruadesch dűlőnévben. Vajolát először 1319-ben említi oklevél Veylla, majd 1455-ben Wayola néven. A középkorban határában feküdt Szarvasmező (1381) falu.
Bár szász telepítésű falu, nem a Szászföldhöz, hanem mindvégig Kolozs vármegyéhez tartozott és lakói jobbágyi sorba süllyedtek. Szász evangélikus egyházközsége a reformáció idejétől 1850-ig a református szuperintendencia alatt álló nagysajói káptalan részét képezte.
Az 1820-as úrbéri konskripciókor lakói elhatározták, hogy lerázzák magukról a jobbágyi terheket, a külsőségeket pedig sajátjukként jelentették be. Amikor a biztosok kiszálltak, hogy határát fölmérjék, a falusiak félreverték a harangokat és elüldözték őket a faluból.
A német hatóságok 1944. szeptember 12-én 640 szász lakosát evakuálták Németországba. Közülük 1945 tavaszán 270-en visszatértek, de házukban már ott találták az időközben betelepített székelyeket és románokat. Maradék szász lakossága az 1970-es és az 1990-es években vándorolt el.
A faluban élő cigányok többsége úgynevezett „szász” cigány. Az első cigányokról 1810-ben történik említés, és magyar családneveik miatt valószínű, hogy valamely magyar lakosságú faluból költöztek Vajolára. Valamennyien felvették az evangélikus vallást és átvették a szász kultúra számos elemét.[2]
Lakossága [szerkesztés]
- 1850-ben 890 lakosából 854 volt német és 36 cigány nemzetiségű; 886 evangélikus vallású.
- 1910-ben 914 lakosából 762 volt német, 108 cigány és 35 román anyanyelvű; 821 evangélikus, 38 görög katolikus és 36 református vallású.
- 2002-ben 602 lakosából 215 volt román, 197 cigány, 175 magyar és 12 német nemzetiségű; 231 ortodox, 197 evangélikus, 166 római katolikus és 10 református vallású.
Látnivalók [szerkesztés]
- Középkori eredetű ortodox (1944-ig evangélikus) templomát 1778-ban jelentősen átépítették, harangtornya 1728-ban épült.
Gazdasága [szerkesztés]
A szántóföldi gazdálkodás mellett jelentős gyümölcstermesztő falu. Híres a vajolai cseresznye.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Biczó Gábor: Asszimilációkutatás – elmélet és gyakorlat
Források [szerkesztés]
- Német nyelvű webhely a településről
- Szászrégen és vidéke (magyarul)
- Vajolai szász hagyományok [1] (németül)
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6 Online elérés
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||

