Ugrás a tartalomhoz

Pókakeresztúr

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pókakeresztúr (Păcureni)
Református templom
Református templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeMaros
KözségMarossárpatak
Rangfalu
KözségközpontMarossárpatak
Irányítószám547278
Körzethívószám0265
SIRUTA-kód117159
Népesség
Népesség197 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság246 (2011)[1]
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 39′ 43″, k. h. 24° 33′ 23″46.661855°N 24.556515°EKoordináták: é. sz. 46° 39′ 43″, k. h. 24° 33′ 23″46.661855°N 24.556515°E
SablonWikidataSegítség

Pókakeresztúr (románul: Păcureni) falu Romániában, Maros megyében. Marossárpatak községhez tartozik. 1992-ben 302 lakosából 292 magyar, 10 román volt.

Fekvés

[szerkesztés]

Marosvásárhelytől 13 km-re északra a Sár-patak jobb oldali mellékvölgyében fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Nevét a Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt középkori templomáról kapta. Nevének előtagja a szomszédos Póka közelségére utal.

Története

[szerkesztés]

1336-ban Sancta Cruce, 1357-ben Kerestwr néven említik. A 14. század közepén már állt temploma. Később átépítették, de régi hajója ma is áll.

Egykoron a Pókakeresztúri és Madéfalvi Székely család birtoka, innen kapták nemesi előnevüket. A család több tagja fontos hivatalokat töltött be különböző történelmi korokban, példáuk 1848-ban Székely Zsigmond Felcsík, Székely Károly Kászon királybírója volt.[2]

Híres emberek

[szerkesztés]

Székely László (Pókakeresztúr, 1741 – Pókakeresztúr, 1791): a bécsi magyar nemesi testőrség tagja, földbirtokos. A marosvásárhelyi református kollégiumban tanult. 1768-tól a testőrség tagja, 1773-ban alezredes és gárdapénztárnok lett. A Rózsakeresztes Társaság nevű szabadkőműves-szerű csoport tagjaként szenvedélyes alkimista volt. 1785-ben a haditörvényszék a pénztár hiányai miatt rangjának elvesztésére és hatévi börtönre ítélte. Büntetését II. József császár 1787-ben elengedte. Szülőfaluját kényszerlakhelyül jelölték ki számára, ahol jóformán csak alkimista kutatásainak élt. Pörének nagy visszhangja volt, mert az ítéletet és II. József beavatkozását a szabadkőművesek mint rájuk mért csapást fogták fel.

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Maros megye. adatbank.ro
  2. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása, XXXII. Csík a forradalom korszakában.