Nagysármás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagysármás (Sărmașu, Sarmen)
RO MS Sarmasu 63.jpg
Nagysármás címere
Nagysármás címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Maros
Rang város
Beosztott falvak Báld, Bánffytanya, Csehtelke, Kissármás, Lárga, Marocháza és Titiána
Polgármester Ioan Mocean (Szociálliberális Unió), 2012
Körzethívószám 0x65[1]
SIRUTA-kód 119242
Népesség
Népesség 3877 fő (2002)[3] +/-
Magyar lakosság 1539
Község népessége 6942 fő (2011. október 31.)[2]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Nagysármás (Románia)
Nagysármás
Nagysármás
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 45′ 03″, k. h. 24° 09′ 47″Koordináták: é. sz. 46° 45′ 03″, k. h. 24° 09′ 47″
Nagysármás weboldala

Nagysármás (románul Sărmașu, németül Sarmen) város Romániában, Erdélyben, Maros megyében, a Mezőségen.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marosvásárhelytől 47 km-re északnyugatra, Kolozsvártól 59 km-re keletre, a Mezőségi-patak bal partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sárma 'kígyóvirág' szó képzős alakja. Első említése 1311-ből való (Saramas).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1703-ban éves vásár tartására nyert szabadalmat.[4] A helyi románság körében 1798-ban hajtották végre a vallási uniót.[5] 1839-ben román lakosságú falu volt a Teleki család birtokában.

1849 tavaszán a helyi Vasile Obreját és Ioan Călățelt lázítás és gyilkosság vádjával Kolozsvárt halálra ítélték.

18941895-ben a magyar kormány a Teleki családtól megvásárolt, 3910 holdas birtokra 127 református magyar telepes családot költöztetett Veszprém vármegyéből, főként Adásztevelről, Balatonkeneséről, Rédéről, Nyárádról, Adorjánházáról, Tapolcafőről, Tótvázsonyból, Nagypiritről, Nemesvámosról és Kupról. Mivel közülük sokan otthagyták a telkeiket és visszaköltöztek falujukba, később engedélyezték, hogy az üres telepesföldeket a környező megyékből érkező magyarok foglalják el. 1910-re a telepes családoknak már csak 36%-a volt dunántúli származású, a többség az erdélyi megyékből, főként a mezőségi Marosszék falvaiból érkezett.

1901-ben Kolozs vármegye egyik járásának a székhelyévé nevezték ki. 1904-ben gyógyszertár nyílt benne.[6]

Környékét nevezték a „Göring-hasnak”, amelyet az 1940-es második bécsi döntésnél döntőbíráskodó náci Németország a fontos kissármási földgázlelőhely miatt hagyott Románia birtokában.[7] 1944. szeptember 26-án, miután a betörő magyar hadsereg szeptember 5-én ideiglenesen elfoglalta a települést, a magyar tábori csendőrség a pusztakamarási határban legyilkolta Nagy- és Kissármás 126 zsidó lakosát.

1952 és 1960 között rajonközpont volt. 1999-ben Ilie Bucur ortodox lelkész, egyben a Nagy-Románia Párt helyi elnöke engedély nélkül itt állította föl Ion Antonescu eredetileg Marosvásárhelyre szánt mellszobrát. Amikor 2002-ben, Eckstein-Kovács Péter interpellációja nyomán elrendelték a szobor eltávolítását, a pópa a műemléki védelem alatt álló ortodox fatemplom tornácára helyezte át azt. A szobrot még ugyanazon év során ellopták.

2003-ban városi rangot kapott.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1850-ben 745 főből 645 volt román, 59 cigány és 39 magyar nemzetiségű; 704 görög katolikus, 35 római katolikus és 6 református vallású.
1910-ben 2101 lakosából 1326 volt magyar és 762 román anyanyelvű; 1147 református, 765 görög katolikus, 115 római katolikus, 51 zsidó és 18 evangélikus vallású.
2002-ben 3877 lakosából 1988 volt román, 1539 magyar és 343 cigány nemzetiségű; 2175 ortodox, 1159 református, 403 adventista, 64 görög katolikus és 27 római katolikus vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az ortodox fatemplom a 19. században épült.
  • A református templom neogótikus stílusú, 1902-ben épült.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Földgázkitermelés, bútorgyártás, téglagyártás.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lovas Sándor: A legujabb állami telepitések Magyarországon. Bp., 1908
  • Hermán János: Magyar hatás a nagysármási románság életében. Ethnographia, 1944
  • Soós László: A nagysármási telepítés megszervezése (1893–1901). Agrártörténeti Szemle, 1987., 3–4. sz.
  • Hermán János: Szórványban. In Nagy Ödön – Hermán János – Nyitrai Mózes: Palástban. Marosvásárhely, 2001
  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
  4. Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke. Budapest, 1900
  5. Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis cleri romano- et graeco-catholici saecularis et regularis incliti Regni Hungariae Partiumque eidem adnexarum nec non Magni Principatus Transilvaniae … pro anno 1842/3 redactus. Budae
  6. Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 47. o.
  7. Vetési László: Nekem mindig az árnyékos oldal jutott. Nagy Ödön, a szórványtitkár. In V. L.: Ne csüggedj el, kicsiny sereg! Kolozsvár, 2002

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagysármás témájú médiaállományokat.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Reinel compass rose.svg Szamosújvár (36 km) Bethlen (47 km) Beszterce (49 km) Héraldique meuble compas.svg
Kolozsvár (44 km)

Észak
Nyugat  Nagysármás  Kelet
Dél

Szászrégen (42 km)
Aranyosgyéres (32 km) Marosludas (30 km) Marosvásárhely (38 km)