Nagysármás
| Nagysármás (Sărmașu, Sarmen) | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia |
||
| Történelmi régió | Erdély | ||
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Maros | ||
| Rang | város | ||
| Beosztott falvak | Báld, Bánffytanya, Csehtelke, Kissármás, Lárga, Marocháza és Titiána | ||
| Polgármester | Ioan Mocean (Szociálliberális Unió), 2012 | ||
| Körzethívószám | 0x65[1] | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 3877 fő (2002)[2] +/- | ||
| Község népessége | 7493 (2002)[3] | ||
| Magyar lakosság | 1539 | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Nagysármás
Pozíció Románia térképén
|
|||
| é. sz. 46° 45′ 03″, k. h. 24° 09′ 47″ | |||
| Nagysármás weboldala | |||
Nagysármás (románul Sărmașu, németül Sarmen) város Romániában, Erdélyben, Maros megyében, a Mezőségen.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
Marosvásárhelytől 47 km-re északnyugatra, Kolozsvártól 59 km-re keletre, a Mezőségi-patak bal partján fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
A sárma 'kígyóvirág' szó képzős alakja. Első említése 1311-ből való (Saramas).
Története[szerkesztés]
A helyi románság körében 1798-ban hajtották végre a vallási uniót.[4] 1839-ben román lakosságú falu volt a Teleki család birtokában.
1849 tavaszán a helyi Vasile Obreját és Ioan Călățelt lázítás és gyilkosság vádjával Kolozsvárt halálra ítélték.
1894–1895-ben a magyar kormány a Teleki családtól megvásárolt, 3910 holdas birtokra 127 református magyar telepes családot költöztetett Veszprém vármegyéből, főként Adásztevelről, Balatonkeneséről, Rédéről, Nyárádról, Adorjánházáról, Tapolcafőről, Tótvázsonyból, Nagypiritről, Nemesvámosról és Kupról. Mivel közülük sokan otthagyták a telkeiket és visszaköltöztek falujukba, később engedélyezték, hogy az üres telepesföldeket a környező megyékből érkező magyarok foglalják el. 1910-re a telepes családoknak már csak 36%-a volt dunántúli származású, a többség az erdélyi megyékből, főként a mezőségi Marosszék falvaiból érkezett.
1901-ben Kolozs vármegye egyik járásának a székhelyévé nevezték ki. 1904-ben gyógyszertár nyílt benne.[5]
Környékét nevezték a „Göring-hasnak”, amelyet az 1940-es második bécsi döntésnél döntőbíráskodó náci Németország a fontos kissármási földgázlelőhely miatt hagyott Románia birtokában.[6] 1944. szeptember 26-án, miután a betörő magyar hadsereg szeptember 5-én ideiglenesen elfoglalta a települést, a magyar tábori csendőrség a pusztakamarási határban legyilkolta Nagy- és Kissármás 126 zsidó lakosát.
1952 és 1960 között rajonközpont volt. 1999-ben Ilie Bucur ortodox lelkész, egyben a Nagy-Románia Párt helyi elnöke engedély nélkül itt állította föl Ion Antonescu eredetileg Marosvásárhelyre szánt mellszobrát. Amikor 2002-ben, Eckstein-Kovács Péter interpellációja nyomán elrendelték a szobor eltávolítását, a pópa a műemléki védelem alatt álló ortodox fatemplom tornácára helyezte át azt. A szobrot még ugyanazon év során ellopták.
2003-ban városi rangot kapott.
Lakossága[szerkesztés]
1850-ben 745 főből 645 volt román, 59 cigány és 39 magyar nemzetiségű; 704 görög katolikus, 35 római katolikus és 6 református vallású.
1910-ben 2101 lakosából 1326 volt magyar és 762 román anyanyelvű; 1147 református, 765 görög katolikus, 115 római katolikus, 51 zsidó és 18 evangélikus vallású.
2002-ben 3877 lakosából 1988 volt román, 1539 magyar és 343 cigány nemzetiségű; 2175 ortodox, 1159 református, 403 adventista, 64 görög katolikus és 27 római katolikus vallású.
Látnivalók[szerkesztés]
- Az ortodox fatemplom a 19. században épült.
- A református templom neogótikus stílusú, 1902-ben épült.
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született 1901-ben Liviu Rusu esztéta.
- Itt született 1904-ben Csőgör Lajos, a Magyar Népi Szövetség egyik vezetője, a Bolyai Tudományegyetem rektora.
- Itt született 1930-ban Szűcs Olga újságíró, szerkesztő, fordító.
- Itt született 1947-ben Ion Mircea költő.
Gazdasága[szerkesztés]
Földgázkitermelés, bútorgyártás.
Források[szerkesztés]
- Lovas Sándor: A legujabb állami telepitések Magyarországon. Bp., 1908
- Hermán János: Magyar hatás a nagysármási románság életében. Ethnographia, 1944
- Soós László: A nagysármási telepítés megszervezése (1893–1901). Agrártörténeti Szemle, 1987., 3–4. sz.
- Hermán János: Szórványban. In Nagy Ödön – Hermán János – Nyitrai Mózes: Palástban. Marosvásárhely, 2001
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis cleri romano- et graeco-catholici saecularis et regularis incliti Regni Hungariae Partiumque eidem adnexarum nec non Magni Principatus Transilvaniae … pro anno 1842/3 redactus. Budae
- ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 47. o.
- ↑ Vetési László: Nekem mindig az árnyékos oldal jutott. Nagy Ödön, a szórványtitkár. In V. L.: Ne csüggedj el, kicsiny sereg! Kolozsvár, 2002
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- A városi önkormányzat honlapja (románul)
Képek[szerkesztés]
-
Az ortodox fatemplom
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 |
Szamosújvár (36 km) | Bethlen (47 km) | Beszterce (49 km) |  |
| Kolozsvár (44 km) |
|
Szászrégen (42 km) | ||
| Aranyosgyéres (32 km) | Marosludas (30 km) | Marosvásárhely (38 km) |
.svg){kind=small}
