Abosfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Abosfalva (Abuș)
Közigazgatás
Ország Románia Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Maros
Rang falu
Községközpont Mikefalva
Irányítószám 547401
Népesség
Népesség 363 fő (2002)[1] +/-
Magyar lakosság 178
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Abosfalva  (Románia)
Abosfalva
Abosfalva
Pozíció Románia térképén
Koordináták: é. sz. 46° 21′ k. h. 24° 23′
é. sz. 46° 21′ k. h. 24° 23′

Abosfalva románul Abuș, németül Abtsdorf) falu Romániában, Maros megyében. Közigazgatásilag Mikefalvához tartozik.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése

Dicsőszentmártontól 8 km-re északkeletre fekszik.

[szerkesztés] Története

Abosfalva neve az Árpád-korban Beznik volt, a település ekkor beznik nevű udvari kutyapecérek lakhelye volt. Nevét 1357-ben Obusfolua Beznik néven említették először a korabeli oklevelek. 1361-ben Obusfaolua, 1433-ban Abusfalwa, 1456-ban Abosfalwa néven írták.

1357 előtt Kugh Miklós és Gergely fia Pouch fiai és unokái itteni részeiket zálogba vetették Szalók nemzetségbeli Dailaci Simon bán fiának Miklósnak, majd 1357-ben el is adták neki 32 M-ért.[1]

Abosfalwa 1456-ban császári birtok volt.

1461-ben Abosfalvi Zsigmond özvegyének Esztényi Dorottyának birtoka, 1468-ban pedig Abosfalvi Szakál Imréé volt.

1484-ben Szengyeli János Abosfalvi örökös és zálogos birtokrészeit 32 Ft-on Teleki Váncsa Jánosnak zálogosította el.

1494-ben Abosfalvi Rákosi Gáspár és Boldizsár Szentkirályon Bika György és Tóth János által lakott két jobbágytelkét 21 Ft-ért eladta Mócsi Salatielnek. Ugyanők a felső soron Mikefalva felé három puszta jobbágytelküket és a Péternyara nevű erdőt, továbbá Gáspárnak az előbbi 3 telektől keletre eső puszta jobbágytelkét, az alsó soron Demeter nevű jobbágy által lakott telkét és ennek szomszédságában Désfalva felé egy pusztatelkét és a falu végén egy másikat az erdők kivételével 43 Ft-ért eladták Serjéni Pálnak és nejének Krisztinának.

1521-ben Abosfalvi Benkő, Rákosi Szakál, Szitás, Vas, Szentgyörgyi Báncza családok birtoka volt.

1537-ben Rákosi Pál abosházi lakos tett bevallást Bogáti birtokügyben.

1910-ben 460 lakosából 236 magyar, 207 román volt. Ebből 105 római katolikus, 113 református, 150 görög keleti ortodox volt.

1920 előtt Kis-Küküllő vármegye Dicsőszentmártoni járásához tartozott.

1992-ben 358 lakosából 193 magyar, 138 román és 27 cigány volt.

[szerkesztés] Látnivalók

  • A Gyulafiak egykori kastélyának csak a sarokbástyája áll.
  • Az átalakított Apor-kastély ma is látható.

[szerkesztés] Források

  • Vistai András János: Tekintő - erdélyi helynévkönyv.
  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
Személyes eszközök
Névterek

Változók
Műveletek
Navigáció
Részvétel
Nyomtatás/exportálás
Eszközök
Más nyelveken