Marosvécs
| Marosvécs (Brâncovenești) | |
 |
|
| a Kemény család marosvécsi várkastélya | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Maros |
| Rang | községközpont |
| Beosztott falvak | Disznajó, Erdőidecs, Erdőszakál, Idecspatak |
| Polgármester | Ördög Ferenc |
| Irányítószám | 547130 |
| Körzethívószám | 0265 |
| Népesség | |
| Népesség | 1716 fő (2002)[1] +/- |
| Község népessége | 4518 (2002)[2] |
| Magyar lakosság | 1107 |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 87,62 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Marosvécs
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 46° 52′ 0″, k. h. 24° 46′ 0″ | |
Marosvécs (románul Brâncovenești, németül Wetsch) község Romániában Maros megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Szászrégentől 10 km-re északkeletre a Maros jobb partján fekszik.
A Maros folyó jobb partját szegélyező dombtetőn már a római időkben emeltek egy kisebb erődítményt, ami a népvándorlás viharaiban pusztult el. Elnevezése a földből előkerült feliratos táblák szerint „Ala nova Illiricorum” lehetett. Maradványai a jelenlegi kastély egykori gyümölcsöskertjében omladoznak.
A második erősséget feltehetően a római kövekből ugyanazon a helyszínen létesítették királyi parancsra, valamikor a 13. század első harmadában. Ugyanis az első, napjainkig fennmaradt oklevél már 1228-ban említést tett róla, amikor Tomaj nembeli Dénes tárnokmester birtokainak határjárását részletezte. A királyi fennhatóság alatt lévő erősséget valószínűleg az 1241 – 42-es tatárjárás viharai rombolták le. 1319-ben már az ebből a nemzetségből leszármazó Losonczi család mondhatta magának az ismét virágzásnak indult települést, ahol azonban nem említettek működő erődítményt. Ez csak a 15. század közepén történt meg, amikor új várkastélyt emeltetett losonci Dezsőfi nemesi család. Ez vált Marosvécs harmadik erődítményévé, ami napjainkban is látható erősen átalakított formában. A Dezsőfiek lakták az épületet egészen 1467-ig, amikor a Hunyadi Mátyás új adópolitikája miatt elégedetlenkedőkhöz csatlakozva, büntetésül elkobozták tőlük ezt a birtokukat. Rövidesen az uralkodó a Hunyad megyében élő rokonainak, a nádasi Ondor famíliának juttatta. Miután 1507-ben férfiágon kihaltak, a nógrádi Szobi Mihály került földesurának. Bár a losonci Dezsőfiek időközben próbálták visszaszerezni, de Mihály úr hatalmas patrónusa, veje Werbőczy István segítségével, aki rövid ideig a nádorispáni méltóságot is viselte, megvédte vécsi tulajdonát. Azóta is tartja magát az a hagyomány, hogy Werbőczy itt írta meg az évszázadokon át nemesi alapjog gyűjteménynek számító Hármaskönyvet {Tripartitum}. A korabeli források azonban ezt megcáfolni látszanak, mivel a zólyomi Dobronya várát jelölik meg ez ügyben. Miután 1527-ben meghalt Szobi Mihály, Szapolyai János király minden váruradalmát Werbőczynek juttatta. A jogtudós később kénytelen zálogba adni Vécset Kendy Ferencnek hatezer aranyért, mert a török szultán sztambuli udvarába vezetett követi megbízatások erősen leapasztották a pénzét.
Korabeli források szerint 1537-től jelentősebb építkezéseket végeztek a nemesi szállásnak helyet adó épületen. Erről tanúskodik a bejárati kapu feletti évszámmal ellátott felirat, miszerint: „Ó, milyen boldog az a város vagy vár, mely a béke idején a háborúra előre gondol. Cicero”. Zálogbirtokosa Kendy Ferenc nemes úr jelentős politikai befolyással bírt a Habsburg császár és királytól elszakadó, önállóvá váló Erdélyi fejedelemség politikai életében. Neki köszönhetően fogtak össze a nemesi rendek a kalandor Gritti kormányzó elleni hadjáratra, minek során a szultáni kegyencet sikerült Medgyes városában elfogniuk és kivégezniük. Miután az özvegy Izabella királyné lemondott Erdélyről, Habsburg Ferdinánd király az egri hős Dobó Ferenccel együtt kinevezte erdélyi vajdának. Egy 1555-as felirat szerint ekkorra fejeződtek be az épület reneszánsz ízlésvilágú átalakításával. Mivel azonban Kendy Ferenc az Erdélybe visszatérő Izabella királyné ellen összeesküvést szervezett, az úrnő parancsára Gyulafehérvárott 1558. augusztus 31-én meggyilkolták fivérével és Bebek Ferenccel együtt. A Kamarára szálló birtokot rövidesen Hagymássy Kristóf, majd halála után Báthory Zsigmond fejedelem mondhatta a magáénak. Ez utóbbi nagybátyjának, kismarjai Bocskai István főnemesnek adta át. Az 1610-es években már iktári Bethlen Gábor erdélyi fejedelem birtokát képezte, majd a korszak nagy vagyongyűjtője, az „őrtálló bibliás fejedelem” I. Rákóczi György csatolta birtokaihoz. Az 1648-ban felvett inventárium {várleltár} szerint a háborús csataterektől biztonságos távolságra megbújó várkastély mellett nagy területeket magába foglaló gyümölcsös-, virágos-, veteményes és szőlőskerteket műveltek a szolgálatra kötelezett népek. A fejedelmi trónra 1648-ban lépő II. Rákóczi György aztán kedvelt udvari hívének, a jeles hadvezér Kemény Jánosnak adományozta oda az öt faluból álló birtokot. Az elkövetkező évszázadokban végig a Kemény família mondhatta a magáénak, de természetesen itt is dúltak az Erdélyi fejedelemség virágzását derékba törő 17. század végi csatározások. Kemény János seregvezérként részt vett a balsikerű lengyelországi hadjáratban, ahol ő is tatár fogságba esett. Szerencséjére kevesedmagával kiváltották, míg a szegényebb sorsú katonák ott pusztultak a krími fogságban. János úr hazatért vécsi birtokára, majd innen indult el a szászrégeni országgyűlésre, ahol az összegyűlt nemesi rendek fejedelemmé választották. Az 1662. januári vesztes csatában azonban életét vesztette, az ellenséges csapatok vécsi birtokát is feldúlták, kifosztották Ugyanez történt a II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharc idején, az éppen erre vonuló katonai egységek könnyű prédájává vált az épület. Korabeli forrás szerint félig romossá vált a dúlások miatt, de a visszatérő birtokos család újjáépítette.
Utolsó nagyobb mértékű átalakítása a 19. század végén, Kemény János és neje utasítására történt, így az 1930-as évektől kényelmes szálláshelyül szolgálhatott a vendégszerető Kemény János birtokos és jeles író meghívására ide érkező erdélyi művészeknek. Az itt megalakított Erdélyi Helikon társaság jeles eredményeket ért el a kisebbségi létbe szorult magyar nyelvű irodalom ápolásában.
Az 1944 októberében zajló harcokban szerencsére néhány találattal megúszta a történelmi műemlék, mivel azonban a földesúri család elmenekült belőle, a helyi lakosság teljesen kifosztotta a fényesen berendezett várkastélyt. 1945 után értelmi fogyatékos gyermekek otthonává alakították át, jelenleg {2006} is ilyen funkcióval üzemel, így ide nem lehet belépni. A báró Kemény család több tagjának sírhelyét a kastélyparkban kereshetjük fel, ami a kastéllyal ellentétben szabadon látogatható.
Látnivalók [szerkesztés]
A falu északi végében alacsony dombon emelkedik kétemeletes várkastélya. A park nagy része mára elpusztult. A kastély 1228-ból származik. 1663-ban került a Kemény család tulajdonába. Az államosítás után az épületben hosszú ideig rokkantak rehabilitációs központja működött.
- Teleki-kastély
- Református templomát Kemény Simon építtette, a 17. század elején már állott.
Képgaléria [szerkesztés]
Híres emberek [szerkesztés]
- Itt született 1927-ben Varró János író, irodalomtörténész, műfordító.
- Itt született 1951-ben Németh Csaba filozófus, tanár, közíró.
- A kastély kertjében temették el br. Kemény János írót a Helikon Társaság alapítóját 1971-ben.
- Itt emeltek emlékkövet 2000-ben Wass Albertnek, aki szintén az alapítók közé tartozott.
- A kastély kertjében temették el gróf czegei Wass Albert írót, az egyetemes magyar irodalom kiemelkedő személyiségét 2000-ben.
Testvérvárosa [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
További információk [szerkesztés]
- Képek: Marosvécs, Kemény-kastély
- Észak-magyarországi kulturális és műemléki hírlevél
- Szász András: Marosvécs
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
