Keménynagyszőlős

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Keménynagyszőlős (Seleuș)
Grossalisch-Dorfansicht-2009.jpg
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Maros
Rang falu
Községközpont Dános
Irányítószám 547202
Körzethívószám 0265
SIRUTA-kód 116527
Népesség
Népesség 1933 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 13
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 340 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Keménynagyszőlős (Románia)
Keménynagyszőlős
Keménynagyszőlős
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 14′ 31″, k. h. 24° 41′ 27″Koordináták: é. sz. 46° 14′ 31″, k. h. 24° 41′ 27″
Keménynagyszőlős weboldala

Keménynagyszőlős, 1912-ig Nagyszőllős (románul Seleuș, vagy Seleușul Mare, németül Großalisch, szászul Grusoëleš) falu Romániában, Maros megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Segesvártól 8 km-re nyugatra, a Nagy-Küküllő jobb oldali mellékvizének partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar nevében a nagy Kisszőllőssel állítja relációba, míg Kemény- előtagját Kemény János fejedelem emlékezetére kapta, aki az itt vívott csatában halt meg. A német Alisch név valószínűleg szóhatár-eltolódással alakult ki a magyarból. 1319-ben Zewles, 1348-ban Scewlws, 1393-ban Ewlüsch, 1432-ben Ewlesch, 1587-ben Nagy Zeoleos alakban írták.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Segesvárszéki szász falu volt, bár egy 1348-as irat, amelyben a kolozsmonostori apátság birtokigényét említik, azt jelzi, hogy kezdetben földesúri fennhatóság alatt állhatott. 1488-ban hetven szász családfőt, egy malmot, egy üres házat és három pásztort számoltak össze. Iskolát először 1500-ban említettek a faluban. 1593-ban már 152 adóköteles családfőt jeleznek, amivel közepes méretű falunak számított a székben. A 17. századi háborús idők azonban annyira megviselték, hogy csak 29 családfője maradt életben. 1662 január 23-án az itt vívott, I. Apafi Mihály elleni csatában taposták halálra a lovak Kemény János fejedelmet. Első szomszédsági törvényei 1669-ből maradtak fenn. 1711-ben a szászok mellett kilenc román család is lakta, de templomukat csak 1800-ban építették. 1751-ben kezdődött lakóinak pere a Küküllő vármegyei nemesek ellen, szabadparaszti jogállásuk megtartásáért. 1754-ben katonaságot szállásoltak a faluba, amelynek számára kaszárnyát építettek. 1876-ban Nagy-Küküllő vármegyéhez csatolták. Szász lakói a 20. század utolsó harmadában, főként 1977 és 1992 között elköltöztek.

1850-ben 1128 lakosából 867 volt szász, 133 cigány és 128 román nemzetiségű; 867 evangélikus, 161 ortodox és 100 görög katolikus vallású.

2002-ben 1781 lakosából 1259 volt román, 451 cigány, 54 német és 13 magyar nemzetiségű; 1561 ortodox, 121 pünkösdi és 59 evangélikus vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Evangélikus erődtemploma gótikus stílusban épült a 15. században. 1503 körül erődítették. Magát a templomot 1820-ban átépítették. Nagyobbik harangja a 14. század végéről való.[2]
  • Az eredetileg 1754-ben épült kaszárnyaépületet 1902-ben, neogótikus–eklektikus stílusban, közösségi célokra újították fel. Később iskola működött benne.
  • A Szásznádas felé vezető szekérút mellett, az 1661-ben vívott csata helyszínén áll a csata sátortetős, sokszög alapú emlékműve.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 [1] PDF