Alsóbölkény

Alsóbölkény (Beica de Jos)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Maros
Rang	községközpont
Beosztott falvak	Felsőbölkény, Görgénykakucs, Görgénynádas, Soropháza, Szentmihály.
Polgármester	Gheorghe Alexandru
Irányítószám	547110
Körzethívószám	0265
Népesség
Népesség	851 fő (2002) +/-
Község népessége	2243 (2002)
Magyar lakosság	261
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	382 m
Terület	45,69 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Alsóbölkény Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 44′ k. h. 24° 48′46.7333333333, 24.8

Alsóbölkény (románul Beica de Jos, németül Ungarisch Birk) falu és községközpont Romániában, Maros megyében.

Fekvése

Alsóbölkény a Görgényi-havasok nyugati lábánál, a Bölkényi-patak mentén helyezkedik el.

Története

1453-ban Villa Belken néven említik a források. Rákoczi fejedelem idejéből már irott dokumentumok vannak róla. A Gőrgényszentimrei vár kirendeltségéhez tartozott, más falukkal egyűtt ( Felsőbölkény, Kakucs, Szentmihály, Soropháza, Nádas, Hétbükk.

Nevének eredetéről Kiss Lajos a Földrajzi nevek etimológiai szótára című könyvében a következőket írja: „A falu ott települt, ahol a Fehér-patak a Birka-patakba ömlik. A szomszédos Görgényoroszfalu neve annak feltevését teszi lehetővé, hogy a Fehér-patakot keleti szláv telepesek Belka-nak, a Fehér-patak torkolatánál épült falut pedig Belkin-nek hívhatták. Az Alsó-előtag a szomszédos Felsőbölkény előtagjával van korrelációban. A román Beica de Jos „Alsóbölkény" részfordítás a magyarból".Alsóbölkény 1453-ban villa BELKEN néven jelentkezik az oklevelekben.1503: poss. Belken, Bewlken. Ugyanebben az évben Kerekes Lőrinc mint „Ő felsége" itteni jobbágya szerepel. 1453-ban a görgényi vár tartozékai között egy: Belken és alább egy Belke nevű helységet sorolnak föl. Bizonyára - állapítja meg Csánki - Magyarbölkény és Oláhbölkény (Felsőbölkény) helységek értendők, közel egymáshoz, Szászrégentől délkeletre.A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Régeni alsó járásához tartozott. A II. bécsi döntés idején visszakerült Magyarországhoz, de a II. világháborút követően újra Románia része lett. A falu lakossága a reformáció idején felvette a református vallást.Régebbi temploma dombon álló fatemplom volt,ami később egy tűzben leégett. 1741-ben leköltöztetik a falu közepébe, a patak mellé. 1786-ban helyébe kőtemplomot építenek. A XVI. században már református egyház. Feltételezhető, hogy a reformáció előtt itt is létezett katolikus egyház, amely a reformáció idején református lett. A kis számú, de gyarapodó katolikusok 1931-ben építettek maguknak egy kis templomot, 227 000 lejes költséggel. Az orgonát és a Jézus szíve oltárképet báró Huszár Lászlóné, az oltárt a kolozsvári piaristák Apor szemináriuma ajándékozta. A temetőben levő 25 kg-os harang, a vasállvánnyal együtt, Walter Simon egyházgondnok adománya.Régebb két felekezeti iskolája volt: református és görög katolikus. A református iskola a XVI. században létesült.Kezdetben papok tanítottak. Az iskolamesterek nevei 1859-től kezdve: Nagy Benedek, Bartha Mihály, Szabó László, Bartha József, Barabás József, Péterfalvi József, Sipos István, Magyari Péter, Kovács István, Keresztesi József, Nagy Sándor, Kiss János, Bibó László, Szalma József, Muzsnai Ferenc, Kiss József, György Sámuel, 1891-től Szilágyi József. A tanítók fizetését 1872-ig a hívek által adott kepe képezte, amihez 1872-től a tanulók után fizetett 40 krajcár tandíj is járult. 1882-ben 2 hold szántófölddel javult a fizetés, melyet 1894-ben 300 forintra egészítettek ki. Az egytantermes református iskola 1893-ban épült. A görög katolikus iskola az 1850es években létesült. Iskolahelyisége 1886-ban épült. 1896-ban 81 magyar és 30 román gyermek járt iskolába. Az állami iskola 1939-ben létesült. Ami a magyar tannyelvű iskola 1939 előtti és utáni tanítóit illeti, a következők nevét említhetjük: Máthé Erzsébet, Nagy Ibolya, Kocsis Lajos, Molnár Piroska, Máthe Ákos, Rend Imre, Réthi Mózesné, Polgári Károly, Polgári Piroska, Szekeres János, Fazakas Ágnes, Fekete Ibolya, Barabás Sándor, Kovács Gyöngyvér, Szabó Emese. A tanulók számát tekintve a következő helyzet állapítható meg: az utóbbi években a tanulóhiány miatt alig sikerült létesíteni egy kis létszámú összevont magyar osztályt. Régebb a faluban Gazdakör is létezett, mely 1905-ben alakult, 1938-ban újjászervezték; 1941-ben 142 tagja volt. A Hangya fogyasztási szövetkezetet 1916-ban létesítették; 1941-ben 120 tagja volt.A jelenlegi román templom a falu központjában van, Szent Miklos a védőszentje. Tölgy és fenyöfa gerendákbol készült, boltives, hajoformában. Az épittési évet nem tudni pontosan, csak annyit hogy 1692-ben a felső temetőből ugynevezett román temetőből kőltőztették le a kőzpontba. A református parokia irattárában lelhető irásokban van leirva hogy báro Bornemissza megsajnálván a románokat 100 darab deszkát és 6000 cserepet adományozott a templom épittéséhez mert ezeknek nem volt elegendő pénzük.Sose volt kifestve de felértékelhetetlen festményekkel van diszitve. Az idő folyamán tőbbszőr volt javitva: 1817-ben megjavitották egy vihar után, 1901-ben tornyot épitettek, 1989-ben áthelyezték a jelenlegi helyére mert a talapzata kezdett elrothadni és túl közel volt az úthoz.Az épitkezések 1990-ben felyeződtek be amikor a Gyulafehérvári pűspők felszentelte. Ma a Felsőbőlkényi Ortodox parokiához tartozik.

Népesség

Lakói románok, magyarok és romák. Az 1784-87-es népszámlálás idején 458 lakosából 241 férfi és 217 nő volt. Foglalkozás szerinti megoszlásuk: pap - 1, kisnemes - 14, paraszt - 45, örököseik - 41, zsellér - 48, egyéb - 26. Az 1 és 12 éves gyermekek száma - 48, a 13-17 éveseké - 15. Népességének alakulása 1850 és 1992 között: Év Román Magyar Egyéb Összesen 1850 133 546 40 719 1910 212 747 88 1047 1930 189 685 127 1001 1992 152 300 329 781

2002-ben 851-en lakták a települést, közülük 397 cigány, 261 magyar és 193 román nemzetiségű volt.

Forrás

• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek, Gloria Könyvkiadó, Kolozsvár, 1996.