Segesd (Románia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Segesd (Șaeș, Schaas)
Schaas-saes.jpg
Az evangélikus templom és rendezvényterem
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Maros
Rang falu
Községközpont Apold
Irányítószám 547042
Népesség
Népesség 1196 fő (2002)[1] +/-
Magyar lakosság 19
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 420 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Segesd (Románia)
Segesd
Segesd
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 09′ 20″, k. h. 24° 46′ 06″Koordináták: é. sz. 46° 09′ 20″, k. h. 24° 46′ 06″

Segesd (románul: Șaeș, németül Schaas) település Romániában, Maros megyében, Apold községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Segesvártól 7 km-re délre fekszik, a DN106-os út mentén.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első írásos említése 1302-ből maradt fenn Segus néven. További névváltozatok: Zegus (1309), Seges (1373), Schesz (1488), Schees (1506).[2]

A hagyomány azt tartja, hogy Segesvár várát és városát a segesdiek alapították.[3]

A 13. század végén plébániatemploma van. A templomot 1504–1508 között erődítették. Mivel a templom mennyezete beszakadt, 1818-ban lebontották, 1820-ban új templomot építettek.[2]

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1850-ben 1004 lakosából 563 német, 240 román és 204 cigány volt. 1992-re a németek száma megfogyatkozott, 1112 lakosából 861 román, 155 cigány és csak 82 német volt.[4]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Evangélikus templomának értékei a régi templomból megmaradt 1520 körül készült oltár és a 14. századi gótikus bronz keresztelőmedence voltak, a keresztelőmedencét azonban 1994-ben ellopták.[2]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
  2. ^ a b c Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  Online elérés
  3. Benkő JózsefTranssilvania specialis : Erdély földje és népe II. Ford. és szerk. Szabó György. Bukarest; Kolozsvár: Kriterion. 1999. 363. o. ISBN 973-26-0524-3
  4. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. (Hozzáférés: 2009. január 17.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]