Blois

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Blois
Blois 30.jpg
Blois címere
Blois címere
Közigazgatás
Ország  Franciaország
Régió Centre
Megye Loir-et-Cher
Polgármester Marc Gricourt (2014–2020)
INSEE-kód 41018
Irányítószám 41000
Népesség
Teljes népesség 46 390 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 1238 fő/km²
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság 63–135 m
Terület 37,46 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Blois  (Franciaország)
Blois
Blois
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 47° 35′ 38″, k. h. 1° 19′ 41″Koordináták: é. sz. 47° 35′ 38″, k. h. 1° 19′ 41″
Blois weboldala

Blois város Franciaország középső részén, Centre régióban, Loir-et-Cher megye központja, a Loire mentén. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1959-ben kezdett városrendezési munkák során gallo-román korszakból származó épületmaradványokat tártak fel. Ebben a korban a várost a Chartres-t Bourgessel összekötő út egyik állomása volt[2].

Blois első ízben 410-ben bukkan fel a forrásokban, amikor a breton Iuomadus törzsfőnök kiszorította innen "Odó", feltehetően germán származású konzult és meghódította a várost. Iuomadus független államot alapított Blois központtal, amely addig állt fent, míg I. Klodvig frank király 491-ben meg nem hódította.[3].

851-ben a várost lerohanta és feldúlta Hasting viking hadvezér[4]. Egy másik forrás szerint a vikingek két alkalommal, először 854-ben, majd 856-857 körül dúlták a várost[5].

1171-ben Blois volt az egyik első város Európában, amely rituális áldozatok bemutatásával vádolta a városban élő zsidókat, egy keresztény gyermek eltűnése után. A városban élő kb. 130 zsidóból 30-35-öt égettek el elevenen 1171. május 26-án[6].

A középkorban Blois az azonos nevű Blois Grófság székhelye volt, bár a grófok hatalma később kiterjedt Champagne Grófságra is, illetve elfoglalták Navarra trónját is. Blois Károly egyike volt a bretagne-i hercegi címre pályázóknak, halála után boldoggá avatták.

1562. július 4-én a város, csakúgy mint a szomszédos Beaugency-t, feldúlták a Saint-André marsall parancsnoksága alatt álló katolikus csapatok[7].

1568. február 7-én a protestáns Boucard kapitány csapatai dúlták és égették fel a város, akik megerőszakolták és megölték a katolikus lakosokat és lerombolták a templomokat is[8].

1588-1589-ben a rendi gyűlés Blois-ban találkozott. A város történelmi nevezetessége, hogy itt ért véget Henri de Guise herceg élete, ami fontos állomása volt a vallásháborúk korában a „három Henrik” közötti küzdelemnek.

A Szent Bertalan éjszakáját követő hatalmi harcban III. Henrik, Medici Katalin fiának királyi hatalmát leginkább a katolikus Liga vezetője, Henri de Guise herceg, Párizs kormányzója veszélyeztette. 1588 késő őszén Blois-ban tanácskozott az États Généraux, a rendi gyűlés, többségében Guise herceg hívei. Ő szintén részt vett az összejövetelen és benn lakott a várban. December 23-án reggel a király magához hivatta megbeszélésre. A herceget vetélytársa előszobájában azonban nyolc, a király testőrségéhez tartozó, katona várta, akik több tőrdöféssel végeztek vele. Állítólag ekkor hangzott el III. Henrik híres mondása: „Holtában még nagyobb, mint az éltében volt”. A gyilkosok másnap a herceg testvérével, I. Louis de Guise reims-i érsekkel is végeztek, de alig több mint hét hónap múlva ugyanez a sors várt magára a királyra is.

Blois-ba száműzte egy időre nagyhatalmú anyját, Medici Mária anyakirálynét, bizalmasával, Richelieu bíborossal együtt XIII. Lajos francia király, akinek elege volt a gyámkodásból.

Demográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Lakosság
1936 26 025
1954 28 190
1962 33 838
1968 42 264
1975 49 778
Év Lakosság
1982 47 243
1990 49 318
1999 49 771
2006 48 487

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Le Chateau – a várat, a Loire jobb partján magasodó dombra a 10. században emeltette Thibault, a város grófja. Egy századdal később Blois-i István gróf, Hódító Vilmos unokája, akiből azután angol király lett, valódi kolosszussá alakítatta át a kastélyt. 1391-ben az Orléans-család birtokában került, itt látta vendégül Charles d’Orléans Villont is. Itt született fia, a későbbi XII. Lajos francia király, ekkor vált Blois vára királyi rezidenciává. Ő kezdte meg a kora középkori vár átalakítását, gótikus stílusban készíttette el az épülettömb két szárnyát a 15. század végén. I. Ferenc, a reneszánsz uralkodó, akinek egy időben Blois vára volt a legkedvesebb tartózkodási helye, reneszánsz palotát emelt az udvar másik szárnyában, s ezt jóval később egy klasszicista palotával zárta le Gaston d’Orléans, XIII. Lajos öccse. A viszonylag keskeny, de gótikus faragványokkal díszített kapubejárat felett XII. Lajos lovas szobra látható. Az udvart csaknem teljesen körbefogják az épületek: a bejárattal szemben a Gaston d’Orléans-féle klasszicista tömb, jobboldalt az I. Ferenc által épített palota, baloldalt pedig a XII. Lajos által emelt szárny, végében a kápolnával.
  • I. Ferenc reneszánsz palotája – egy 12. századi épületet alakítottak át. Az udvar felől szobrok, kőfaragások díszítik a homlokzatot, sok helyen látható I. Ferenc király jelvénye, a szalamandra, és felesége, Valois Klaudia hermelinje. Az épület fő ékessége a külső csigalépcső, az úgynevezett I. Ferenc-lépcső. Az épületben van Medici Katalin szobája, ahol 1589 januárjában meghalt, I. Ferenc dolgozószobája, ahol a gazdagon faragott faburkolat titkos fiókokat rejt. Ezeken kívül még itt található III. Henrik kazettás mennyezetű dolgozószobája, a tanácsterem, az előszoba, ahol Guise herceget meggyilkolták, illetve a nagyterem, ahol a rendi gyűlés ülésezett.
  • Gaston d’Orléans palotája – az épület fölé kupola magasodik, jobb szárnyában a városi könyvtár kapott helyet, a bal szárnyat ünnepi fogadásokra, tanácskozásokra alakították ki.
  • A XII. Lajos-szárny – első szintje dísztelen, de a magas tetőből előreugró ablakokat dúsan faragott kőcsipke veszi körül. Belül árkádos földszintjén kis archeológiai múzeum, emeletén képzőművészeti múzeum van, ahol Breughel, Rubens, Ingres alkotásai láthatóak. Az épület végében van a gótikus várkápolna.
  • Église St-Nicolas – a várhegy tövében, a folyópart közelében álló templom valaha a Benedek-rendi apátságé volt, a 12-13. században épült. Mellette, az egykori kolostor két évszázaddal fiatalabb épületében egyházi műkincsek gyűjteménye és természettudományi múzeum van.
  • Pavillon Anne de BretagneBretagne-i Annának, XII. Lajos feleségének egykori kis háza valaha a várkert közepén állt, ma a kertből csak egy szépen gondozott tér maradt meg.
  • Cathédrale St-Louis – a 16. században épült, altemploma 10., tornyának alsó része XII. századi. Mai formájában XIV. Lajos idején, Colbert segítségével épült fel, a vihar sújtotta régi helyén.
  • Varázslatok háza - A mágia múzeuma (Maison de la Magie(en)), aminek néhány ablaka minden órában kinyílik és mechanikus sárkányok dugják ki rajtuk a fejüket, ide-oda forgatva, füstöt eregetve és zajongva. Öt perc után visszahúzódnak és minden elcsendesedik. 1998-ban Michell es Jean-Pierre Hartmann müvészek ezzel a szerkezettel tisztelegtek a város szülötte, a híres mágus Hudin előtt. Nem Hudini, vigyázat, sőt e híresebb illuzionista is elődjétől kölcsönözte a nevét…[9]

Képek a várról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A XII. Lajos-szárny
Cathédrale St-Louis
Église St-Nicolas
I. Ferenc reneszánsz palotája a várban, az I. Ferenc-lépcsővel

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Blois témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Population municipale (francia nyelven). INSEE
  2. Sous la direction de Yves Denis, Histoire de Blois et de sa région, Toulouse, Privat, ISBN 2-7089-8258-3, p. 18-19
  3. Léon Fleuriot, Les Origines de la Bretagne, Paris, Payot, 1980, ISBN 2-228-12711-6
  4. Michel Dillange: Les Comtes de Poitou, Ducs d'Aquitaine (778-1204), Geste éditions, coll. « La Crèche », 1995, 304 p. (ISBN 978-2-910919-09-2), p. 56 .
  5. Sous la direction de Yves Denis, Histoire de Blois et de sa région, Toulouse, Privat, ISBN 2-7089-8258-3, p. 34
  6. Sous la direction de Yves Denis, Histoire de Blois et de sa région, Toulouse, Privat, ISBN 2-7089-8258-3, p. 40
  7. Pierre Miquel: Les Guerres de religion, Club France Loisirs, 1980 (ISBN 978-2-7242-0785-9), p. 232
  8. Bruno Guignard, Blois de A à Z, Alan Sutton, 2007, ISBN 978-2-84910-621-1
  9. Független utazó - Blois: sárkányok órája