I. Henri de Guise

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

I. Henri de Guise (1550. január 31. – Blois, 1588. december 23.) Joinville hercege (prince), majd Guise hercege (duc), Eu grófja, Franciaország pairje és nagymestere, a francia vallásháborúk katolikus pártjának és a Szent Ligának vezéregyénisége volt. Egy 1575-ben szerzett arcsérülése után Sebhelyesnek (Balafré) nevezték.

Tartalomjegyzék 1 Ifjúsága 2 Szent Bertalan éjszakáján 3 A Szent Liga élén 4 A bukás 5 Házassága, utódai

[szerkesztés] Ifjúsága

François de Guise, a jeles hadvezér és Anne d’Este elsőszülött fia volt. Apja nagy befolyással rendelkezett II. Henrik, I. Ferenc és IX. Károly udvarában, és az 1562-ben kezdődő vallásháborúkban a katolikus párt fővezére lett. Győzelmei ellenére 1563. február 18-án, miközben a hugenotta kézen levő Orléans ostromát vezette, egy protestáns nemes meggyilkolta. Henri, a még kiskorú új herceg testvéreivel együtt nagybátyjuk, Charles lotaringiai bíboros és reims-i érsek gyámsága alá került, aki gondoskodott a neveltetéséről. Az ifjú Guise-t katonai pályára szánták, ezért 1565-ben Magyarországra utazott, hogy harcoljon a törökök ellen.

Hazatérve, immár nagykorúan arra készült, hogy a bíboros nagybácsitól átvehesse a katolikus tábor vezetését. Anjou hercege, a későbbi III. Henrik oldalán kitűnt a hugenották elleni harcokban, különösen a Coligny admirális ellen 1569. március 13-án kivívott jarnac-i és az október 4-i moncontouri győzelemben. Az ambiciózus herceg nagybátyja támogatásával ekkortájt megpróbált benősülni a királyi házba: választottja IX. Károly húga, Valois Margit lett volna, ám Medici Katalin anyakirályné megakadályozta a frigyet.

[szerkesztés] Szent Bertalan éjszakáján

Elképzelhető, hogy ő adott parancsot 1572. augusztus 22-én az atyja halálával kapcsolatban gyanúba keveredett Coligny elleni merényletkísérletre, bár ebben az időben még nagybátyjaié, a bíborosé és II. Claude aumale-i hercegé volt a döntő szó a Guise-házban. Mindenesetre augusztus 24-én, Szent Bertalan éjszakáján a hugenotta vezetők megölésére indított csapatok élén állt Aumale hercegével együtt. Egyes szemtanúk emlékezései szerint örömmel nézte végig Coligny holttestének defenesztrációját, majd bele is rúgott az admirális földi maradványaiba. Eztán a Szajna déli partján lakó hugenotta vezetők – elsősorban I. Gabriel de Montgomery, II. Henrik hajdani, vétlen gyilkosa – után indult, de azok egy őrizetlen kapunk keresztül meg tudtak menekülni. Guise csak augusztus 25-én tért vissza, eredménytelenül.

[szerkesztés] A Szent Liga élén

A katolikus párizsi nép által bálványozott Guise hamarosan a katolikus párt valódi fejévé vált, főleg, miután 1574-ben elhunyt bíboros nagybátyja. 1575-ben immár III. Henrik mellett harcolva részt vett a lázadó alençoni herceg ellen vívott dormans-i ütközetben, ahol névadó arcssérülését szerezte. A protestánsok irányába túlzottan engedékenynek tartott beaulieu-i ediktum hatására létrejött Szent Ligában hamarosan átvette a főszerepet, és ilyen minőségben 1582-ben ő kötötte meg II. Fülöp spanyol királlyal a joinville-i szerződést, melyben utóbbi a Liga pénzügyi támogatására tett ígéretet. 1585-ben nagyrészt az ő nyomására köttetett meg a nemours-i egyezmény, melyben Henrik visszavonta korábbi engedményeket. Az ismét kitörő konfliktusban Henri szép sikereket aratott az 1587. október 26-án vívott vimoryi és az ugyanez év november 24-én lezajlott auneau-i csatában.

Ekkortájt vált nyilvánvalóvá, hogy a homoszexualitásának köszönhetően gyermektelen III. Henrik, akinek fivérei sem maradtak életben, Navarrai Henriket, a hugenotta tábor vezetőjét kívánja utódjává tenni – amire származása alapján jogosult is volt. A katolikus tábor felháborodása határtalan volt, és Guise, noha a király kitiltotta a fővárosból, 1588. május 12-én bevonult Párizsba, és a „barikádok napjának” nevezett népfelkelés élére állt. Ezzel összhangban május 29-én II. Fülöp megindította Legyőzhetetlen Armadáját a protestantizmus bástyája, I. Erzsébet Angliája ellen. A meggyengült helyzetű francia király július 15-én kénytelen volt aláírni a Ligával kötött egyesülési ediktumot.

[szerkesztés] A bukás

A francia hadak főparancsnokává (lieutenant général) kinevezett Guise sikerei tetőpontján állt, egyesek már-már királyként éltették. Ilyen helyzetben ült össze október 2-án a rendi gyűlés Blois-ban, mely szembesült az Armada augusztusi pusztulásával, de továbbra is a katolikus pártiak voltak benne többségben. III. Henrik, érezve, hogy mind kevesebb hatalommal rendelkezik, december 23-án magához hivatta Guise-t, és személyi testőrségével, a huszonötökkel meggyilkoltatta. Tetemét még ott helyben, a palotában elégették, hamvait pedig a Loire-ba szórták. Ugyanekkor letartóztatták fivérét, Louis lotaringiai bíborost, illetve fiát, Charles-t. Az érsekkel másnap szintén végeztek.

III. Henrik nagy hibát követett el a gyilkosságokkal. Hatalma nemhogy megszilárdult volna, de még jobban elharapózott az anarchia, melynek keretében a következő évben egy fanatikus katolikus meggyilkolta. A Guise-ek ügyét elsősorban öccse, Charles, Mayenne hercege, kisebb részben a meggyilkolt Henri börtönből szabadult fia vezette, oldalukon nemsokára haderővel is bekapcsolódott Spanyolország a háborúba.

[szerkesztés] Házassága, utódai

Miután Valois Margit feleségül vételéhez fűzött reményeivel kénytelen volt felhagyni, Catherine de Clèves-t vette veleségül, I. François de Clèves nevers-i herceg, eu-i és retheli gróf és Marguerite de Bourbon – Antoine de Bourbon és Louis de Condé testvére – lányát, Eu örökösét. (Férjével közösen építették 1578-tól az eu-i kastélyt.) Catherine, noha tudhatóan folytatott házasságrörő viszonyt, messzemenően támogatta férjének politikáját, halála után pedig a bosszút követelők táborának legjelentősebb tagjai közé tartozott. Befolyását csak XIII. Lajos idején vesztette el végleg Richelieu-nek köszönhetően. Számos gyermekük született, de csak kevesen érték meg közülük a felnőttkort:

• Charles (1571–1640), Joinville és Guise hercege, Eu grófja;
• Henri (1572–1574), gyermekként halt meg;
• Catherine (1573), csecsemőként halt meg;
• Louis (1575–1621), Guise bíborosa, Reims érseke;
• Charles (1576), csecsemőként halt meg;
• Marie (1577–1582), gyermekként halt meg;
• Claude (1578–1657), Chevreuse hercege;
• Catherine (1579 – ?), fiatalon halt meg;
• Christine (1580), csecsemőként halt meg;
• François (1581–1582), csecsemőként halt meg;
• Renée (1585–1626), a reims-i Szent Péter-zárda apátnője;
• Jeanne (1586–1638), a jouarre-i zárda apátnője;
• Louise Marguerite (1588–1631), 1605-től François de Bourbon-Conti herceg, annak 1614-es halála után François de Bassompierre herceg felesége;
• François Alexandre (1589–1614), Guise lovagja.