Ferenc alençoni herceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nicholas Hilliard portréja a hercegről (1577)

Valois Ferenc (franciául François de France; Fontainebleau, 1555. március 18.Château-Thierry, 1584. június 10.) Valois-házi francia királyi herceg, II. Henrik legkisebb fia, II. Ferenc, IX. Károly és III. Henrik öccse, Alençon, Anjou, Touraine, Berry és Brabant hercege, Flandria grófja, a Francia Királyság trónörököse (dauphin) és a „németalföldi szabadságok védelmezője” (1582–1584) volt.

Útja a dauphinségig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Henrik (1519–1559, ur. 1547-től haláláig) és Medici Katalin (1519–1589) nyolcadik gyermeke és ötödik fia volt. Egy bátyja és két ikerhúga nem érte meg a felnőttkort.[1] Még kisgyermek volt, amikor apja meghalt egy lovagi tornán történt baleset során. Ekkor Ferenc nevű bátyja lépett trónra, ám ő betegségben már 1560-ban elhunyt, így a trón öccsére, Károlyra szállt. Ferenc herceg az anyakirályné által irányított IX. Károly uralkodása idején, 1566-ban kapta meg az alençoni hercegi címet.[1] 1572-től kezdve a herceg neve időnként felmerült a nála 22 évvel idősebb I. Erzsébet angol királynő potenciális kérőjeként, a házasság azonban nem valósult meg, és végül mind Ferenc, mind Erzsébet anélkül halt meg, hogy megházasodott volna. (Ebben szerepet játszhatott, hogy a herceg nem volt előnyös külsejű: a gyermekkori himlő elcsúfította, ráadásul rendkívül apró termetű volt, tekintélyes orral.[2])

Kísérlet a trónszerzésre[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

François Clouet hercegről készített portréjának részlete, amelyet kiszemelt jegyesének, Erzsébet királynőnek küldtek (1572)

Az 1572-es Szent Bertalan-éji mészárlás nyomán a hugenotta tábor két vezéralakja, Navarrai Henrik és I. Henri de Bourbon-Condé herceg rekatolizálni kényszerült, és az udvarban tartották őket őrizetben. A Medici Katalin kormányzatával elégedetlen mérsékelt katolikusok (mindenekelőtt a Montmorency hercegi családhoz tartozó fivérek, François de Montmorency, Henri de Montmorency-Damville és Guillaume de Montmorency-Thoré) felvették a kapcsolatot a hugenottákkal, illetve a hatalmi ambíciókat dédelgető alençoni herceggel.

Miután 1573 augusztusában a lengyel királlyá választott trónörökös, Henrik anjoui herceg keletre távozott, öccse elfoglalhatta a helyét a királyi tanács élén, illetve átvette tőle a hadsereg főparancsnokságát.[1] Az anyakirályné egyúttal igyekezett megnyerni az elégedetleneket is, ezért Montmorency meghívást kapott a királyi tanácsba, Condé pedig Pikárdia kormányzójává lépett elő, és még a németalföldi szabadságharc protestáns résztvevőit is hajlandó volt támogatni. Mindez azonban nem volt elég, ugyanis az alençoni herceg szerette volna megszerezni a trónörökösi rangot is az egyre romló egészségű IX. Károlytól. 1574 elején így kialakult az elégedetlenek összeesküvése, amelynek elsődleges célja Navarrai Henrik és Condé hercegének megszöktetése, másodsorban pedig Medici Katalin eltávolítása és Ferenc herceg trónörökössé tétele volt. Az összeesküvést előbb márciusban, majd áprilisban kívánták végrehajtani, de a szervezkedés mindkétszer kitudódott, és alacsonyabb rangú résztvevőit – a herceghez közel álló Joseph de Boniface de La Molle-t és Annibal de Coconnat grófot – kivégezték. (Utóbb, a Szent Bertalan-éj áldozataival együtt személy szerint is rehabilitálták őket az 1576-os beaulieu-i ediktumban.)[3] Ferenc így nem valósíthatta meg terveit, és miután IX. Károly 1574 májusában törvényes utód nélkül elhunyt, Henrik foglalta el a francia trónt.

A hugenották szövetségében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

III. Henrik trónra lépésével a kegyelmet kapó Ferenc herceg ténylegesen is trónörökössé vált, amely rangját haláláig megtarthatta, hiszen Henriknek sem született utóda. Az elégedetlenek mozgalma azonban nem szűnt meg, ami jelentősen megnehezítette a hugenották elleni vallásháborúval elfoglalt király dolgát. Az udvarban újabb sérelmeknek kitett herceg 1575 szeptemberében megszökött Párizsból, és általános rendi gyűlés összehívását követelve sikeresen felsorakoztatta maga mögött a hugenottákat és az elégedetleneket.[4] Hadat szervezett, amivel Párizs ellen indult, a király pedig, akit országa északi részében spanyol, keleti területein pedig pfalzi zsoldosok is nyugtalanítottak, jobbnak látta engedni: Medici Katalin közvetítésével 1576. május 6-án megkötötték az étignyi békét, a király pedig kiadta a beaulieu-i ediktumot, amit Ferenc szerepére utalva „a Monseiur békéje” néven szoktak emlegetni. Ez példátlanul nagy engedményeket tett a hugenottáknak, ráadásul egy záradékában Guyenne kormányzóságát a nemrég szintén elszökött Navarrai Henriknek, Pikárdiáét pedig Condé hercegének juttatta.[5] Maga a dauphin ugyanezen szerződés értelmében megkapta az anjoui, berryi és touraine-i hercegi titulust is, valamint ismét a hadsereg főparancsnokává nevezték ki.[1]

A király oldalán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ediktum széles körű felháborodáshoz vezetett a többségi katolikusok körében. Mivel mindkét fél a rendiség megerősítésével próbálta saját ügyét előrébb vinni, a király kénytelen volt 1576 decemberére rendi gyűlést összehívni Blois-ba. Az itt megjelentek többsége a katolikusokhoz húzott, így III. Henriket rá tudták venni a kényszerhelyzetben kiadott beaulieu-i ediktum visszavonására.[4] Ez ismét háborúhoz vezetett, amelynek során az immár Anjou hercegeként emlegetett Ferenc herceg 1577 májusában elfoglalta La Charité-sur-Loire-t, majd júniusban Issoire-t. A hadakozás szeptemberben pénzhiány miatt abbamaradt, és október 8-án a poitiers-i ediktum kiadásával zárult. Ez jelentősen csökkentette a hugenották mozgásterét, de egyúttal rendelkezett a Katolikus Liga feloszlatásáról is.[6]

Az 1579-ben újra fellángoló harcokat lezáró Le Fleix-i békét, amely 15 városban biztosított szabad vallásgyakorlatot a protestánsok számára, a dauphin írta alá a király nevében 1580 novemberében.[7]

A németalföldi kísérlet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egykorú festmény a herceg antwerpeni bevonulásáról (1582. február 19.)

1579-ben a németalföldi szabadságharcot támogató Orániai Vilmos felvette a kapcsolatot a dauphinnel, akit az utrechti unió az elnyomó II. Fülöp spanyol király helyett kívánt saját uralkodójává tenni. 1580. szeptember 19-én a plessis-lès-tours-i szerződésben született meg az egyezség: Ferenc „Németalföld szabadságainak védelmezője” lehetett annak fejében, hogy ő és fivére támogatja a spanyolok elleni harcot, tiszteletben tartja a vallásszabadságot és elfogadja, hogy döntései többsége csak a Staten-Generaal (a holland össztartományi gyűlés) jóváhagyásával válnak érvényessé.[8] Az egyezményt 1581 januárjában ratifikálták Bordeaux-ban, júliusban pedig a Staten-Generaal kimondta II. Fülöp trónfosztását. (Ebben az időszakban merült fel utoljára az ötlet, hogy a spanyolellenes szövetség létrehozása érdekében Ferenc összeházasodjon a protestáns Erzsébet királynővel.)

A herceg végül 1582-ben érkezett Németalföldre, ahol február 19-én Brabant hercegévé koronázták Antwerpenben, július 15-én pedig Flandria grófjának is elismerték Bruggéban.[1] (A fentebbi címeket egyébként II. Fülöp viselte.) A francia védelmező kinevezését eleve ellenző Holland és Zeeland tartomány azonban nem fogadta el államfőnek, így ők Orániai Vilmost választották vezetőjüknek. A tartományok által jelentősen korlátozott hatalmú Ferenc herceg 1583 januárjában a renitens Antwerpen elfoglalásával próbálta megregulázni alattvalóit, ám a városlakók visszaverték a támadást.[9] Az ún. „francia őrjöngés” elidegenítette tőle alattvalóit, így a végleg hatalmát vesztett védnök nyáron hazatért Franciaországba, és csapatait is kivonta. Ezután tárgyalásos úton igyekezett rendezni a viszonyát a tartományokkal, és bár a megbékélést sikerült elérnie, visszatérni már nem tudott: 1584 nyarán, 29 éves korában tuberkulózis végzett vele. Halála miatt III. Henrik legközelebbi fiági rokona, a protestáns Navarrai Henrik vált a trón örökösévé, ami a katolikusok ellenállása miatt a vallásháború kiújulásához vezetett.[10]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferenc alençoni herceg témájú médiaállományokat.
Előző
Valois Henrik anjoui herceg
Francia trónörökös (dauphin) Blason France moderne.svg
1574 – 1584
Következő
Bourbon Henrik navarrai király