I. Vilmos orániai herceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Vilmos orániai herceg
WilliamOfOrange1580.jpg
I. Vilmos, orániai herceg, Adriaen Thomasz Key, (1575)

Ragadványneve „a Hallgatag Herceg”
Titulusai Oránia-Nassau hercege
Utódja Frigyes Henrik orániai herceg
Életrajzi adatok
Uralkodóház Oránia–Nassaui-ház
Teljes neve Nassau-Dilneburgi Vilmos
Született
1533.
Dillenburg
Elhunyt
1584. július 10.
Delft
Házastársa Egmondi Anna
Anna szász hercegnő
Bourbon Sarolta
Louise de Coligny
Gyermekei Mária, Fülöp Vilmos orániai herceg, Anna, Móric, Emília, Diezi Krisztina, Lujza Júlia orániai hercegnő, Erzsébet orániai hercegnő, Katalin Belgica orániai hercegnő, Sarolta Flandrina orániai hercegnő, Sarolta Brabantina orániai hercegnő, Emília Secunda Antwerpiana orániai hercegnő, Frigyes Henrik orániai herceg, Nassaui Justinus
Édesapja Vilmos nassaui herceg
Édesanyja Juliana zu Stolberg

I. Vilmos orániai herceg vagy Nassaui Vilmos orániai herceg, A Hallgatag, (Dillenburg, 1533. – Delft, 1584. július 10.) Oránia hercege, a spanyolok ellen vívott németalföldi szabadságharc (1568–1648) egyik kiemelkedő vezetője.

Származás, fiatalkor, nevelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Vilmos címere
I. Vilmos. (1555); festette Antonis Mor

Vilmos 1533-ban született Dillenburgban, a Német-római Birodalomban, Vilmos nassaui herceg és Juliana zu Stolberg fiaként. Nagybátyja, Renatus, Oránia hercege, 1544. július 18-án egy Champagne-i hadjáratban elesett. Mivel nem volt férfiágon utóda, ezért unokaöccse, Nassau-Dillenburgi Vilmos örökölte tőle az Orániai Hercegséget. Vilmosból korán az egyik leggazdagabb holland nemes lett. A hercegség átvételének feltételét I. Károly spanyol király (V. Károly császár) szabta meg, miszerint szigorú katolikus nevelésben kell részesülnie az ifjúnak.

A király, hogy elfojtsa Vilmos lehetséges antikatolikus eszméit, Brüsszelbe, a császári udvarba hívatta Vilmost, ahol kiváltságosként kezelték. Az ő tulajdonában volt a bredai kastély, ami messze a határokon túl is híres volt. 1551-ben elvette feleségül Egmondi Annát, Maximilien von Egmond gróf lányát.

Szerepe a nyolcvanéves háborúban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Károly fia II. Fülöp spanyol király 1559-ben a németalföldi államtanács tagjává, Holland, Zeeland , Utrecht és Franche-Comté tartományok helytartójává (stathouter) nevezte ki Vilmost. Ezzel egy időben nevezték ki Hollandia kormányzójává Margit pármai hercegnőt, a király féltestvérét. 1561-ben Vilmos házasságot kötött Annával, Móric szász választófejedelem lányával, aki egy protestáns Habsburg-ellenes családból származott. A házasság politikai megfontolásból jött létre, hogy biztosítsa a protestáns hercegség fennmaradását. 1566-ban került sor a Beeldenstorm-ra (magyarul: bálványrombolás), amikor Flandriában a protestánsok betörtek a templomokba és szentségeket törtek szét, rongáltak meg, jelezvén ezzel függetlenségi, elszakadási szándékukat az elnyomó katolikus spanyolok ellen. Ez tekinthető a háború első indító mozzanatának.

1567-ben II. Fülöp sereget indított, hogy leverje a mozgalmat, amelynek Vilmos is aktív tagja volt. A hadsereget a hírhedt Fernando Álvarez de Toledo y Pimentel volt, Alba hercege, aki elől sikerült apósa a szász választófejedelem udvarába menekülnie, 13 éves fiát viszont Alba herceg elfogta és Spanyolországba küldette. Hollandiai birtokait a herceg a spanyol király nevében elkobozta, és árulónak kiáltotta ki.

1568-ban zsoldos hadserege élén Vilmos visszatért Brüsszelbe, hogy leszámoljon Alba hercegével. Vilmos nem tartotta magát árulónak, mivel úgy gondolta, a népnek joga van felkelni a király ellen, ha az nem tartja tiszteletben a kiváltságait.

Vilmos terve szerint három irányból támadta volna a spanyolokat: ő maga seregével észak felől, testvérei Németország felől, míg délről francia hugenották támadtak. Habár a rheindaleni csata során, amit Roermond település közelében vívtak 1568. április 23-án, már összecsaptak a spanyolok és a lázadók (előbbiek győzelmével), a felkelés igazi kezdetét a május 23-án vívott heiligerlee-i csata jelezte, amely a lázadók győzelmével ért véget. Ennek ellenére Vilmos hadjárata kudarccal végződött, szövetségeseit Alba hercege legyőzte, míg az ő hadserege egyszerűen feloszlott, amikor nem tudta kifizetni a katonák zsoldját.

Vilmos elmenekült, de mivel ő volt az egyetlen főnemes, aki továbbra is ellenállt Albának és a királynak, ezért hamarosan a lázadók vezére lett. Amikor 1572-ben ismét fellángoltak a harcok, udvarával visszatért Hollandiába, és Delft városában telepedett le, mivel ősei városát, Bredát a spanyolok tartották uralmuk alatt.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első házassága

1551. július 9-én kötött házasságot Egmondi Annával (* 1533; † 1558 március 24.), Maximilian von Egmond lányával.

Második házassága

1561. augusztus 24-én feleségül vette Anna szász hercegnőt (* 1544; † 1577), 1571-ben elváltak

Harmadik házassága

1575. július 12-én feleségül vette Bourbon Saroltát (* 1546; † 1582).

Negyedik házassága

1583.április 12-én vette feleségül Coligny Lujzát (* 1555; † 1620).

Házasságon kívüli viszonya

Eva Elinx és Vilmos kapcsolatából született:

Orániai Vilmos szobra Hágában

Halála, Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Fülöp 1580-ban kiátkoztatta Orániai Vilmost, és 25 000 arany vérdíjat tűzött ki a fejére. Néhány sikertelen merénylet után 1584. július 10-én, egy fanatikus katolikus, Balthasar Gérard orvul lelőtte Vilmost Delftben. Mint családjának többi tagját, a Delfti Újtemplomban temették el.

Emlékét ma is szeretet és tisztelet övezi. Őt nevezik „Hollandia atyjának”. Monumentális szobrát Hága egyik legszebb terén állították fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]