Utrecht

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Utrecht
Domtower Utrecht.jpg
A Dómtorony, balra mögötte a Szent Márton katedrális megmaradt része. A torony és a templom egy épületet alkotott a középső rész összeomlásáig 1674-ben.
Utrecht címere
Utrecht címere
Utrecht zászlaja
Utrecht zászlaja
Közigazgatás
Ország  Hollandia
Tartomány Utrecht
Polgármester Annie Brouwer-Korf
Irányítószám 3500–3585
Körzethívószám 030
Népesség
Teljes népesség 288 731 fő (2007. jan 1.) +/-
Népsűrűség 3.018 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 99,32 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Utrecht  (Hollandia)
Utrecht
Utrecht
Pozíció Hollandia térképén
é. sz. 52° 05′ 20″, k. h. 5° 06′ 56″Koordináták: é. sz. 52° 05′ 20″, k. h. 5° 06′ 56″
Utrecht weboldala

Utrecht (Loudspeaker.svg kiejtése) az azonos nevű holland tartomány székhelye és legnépesebb városa. Közel háromszázezres lakosságával az ország negyedik legnagyobb városa, a Randstad nevű konurbáció része. A teljes utrechti agglomeráció mintegy 620 000 lakost számlál.

Utrecht ódon városközpontja számos, a legkorábbi időkből származó régi épülettel büszkélkedhet. A város a 8. század óta vallási központ szerepét töltötte be. Ma az utrechti érsek, a legfontosabb holland római katolikus vezető székhelye. Utrecht egyben az ókatolikus egyház központja és holland protestáns egyház hivatalainak székhelye is.

Hollandia legnagyobb egyeteme, az Utrechti Egyetem mellett a város több más felsőoktatási intézménynek is otthont ad. Az országon belüli központi helyzetének köszönhetően fontos vasúti és közúti csomópont. Kulturális rendezvények számát tekintve a második helyet foglalja el Hollandiában, Amszterdam után.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város elődje egy római erődítmény (castellum) volt, amit feltehetőleg kr. u. 47 körül építettek határvédelmi célból a limes Germanicus védvonalon. Ez a vonal a Rajna folyó mentén húzódott, amely akkoriban még a mai helyénél északabbra folyt. Az erődítmény neve eredetileg egyszerűen Traiectum (latin: gázló) volt, ami arra utalt, hogy a Rajna egyik gázlója mellett épült. Később a név kiegészült az Ultra (túloldali) előtaggal, hogy megkülönböztessék más, hasonló nevű településektől (például Mosa Traiectumtól, a mai Maastrichttől). Az idők során a kéttagú név összeolvadt és kialakult a mai Utrecht név.[1] A 2. században a fából épült falakat lecserélték erősebb tufakőből való falakra, melyeknek maradványai még ma is megtalálhatók a Dóm tér körüli épületek alatt. Ekkoriban körülbelül ötszáz római katona állomásozott itt. Az erőd mellett létrejött egy település, ahol kézművesek, kereskedők és a katonák feleségei és gyerekei éltek.

A második század közepétől kezdve a germán törzsek rendszeresen betörtek a római területekre, így 270 körül a rómaiak elhagyták Utrechtet. A következő időszakról (270500) keveset tudunk. Utrechet a 6. században említik legközelebb, amikor frank befolyás alá került.

A középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kora középkorban Utrecht Észak-Németalföld legfontosabb városává fejlődött. Ez nem kis részben a püspököknek volt köszönhető, akik a kőfallal kerített római erősséget választották székhelyüknek. Utrecht első püspökének általában Willibrordust tekintik, akit 695-ben kineveztek a frízek érsekének, majd 703-ban vagy 704-ben II. (Herstali) Pippin neki adta Utrechtet, hogy bázisul szolgáljon északi irányú hittérítő tevékenységének. Ettől kezdve Utrecht volt a németalföldi római katolikus egyház egyik legjelentősebb hatalmi központja, következésképpen a város is növekedésnek indult. A várost viking támadások is érték, de soha nem olyan erősen, mint a közeli Dorestadot, ami abban az időben jóval gazdagabb kereskedelmi központ volt Utrechtnél.

Az utrechti püspököknek hercegpüspökként világi hatalmuk is volt a Het Stichtnek nevezett területen, ami nemcsak a mai Utrecht (akkor Nedersticht) tartományt foglalta magában, hanem a Gelderni hercegségtől északkeletre fekvő területeket, a mai Overijssel és Drenthe tartományokat is (Oversticht). A papság számos templomot és kolostort építtetett a városban. Ezek közül a legfontosabb a gótikus Szent Márton-székesegyház volt, melynek építése 1254-ben kezdődött, miután a korábbi román stílusú katedrális súlyosan megrongálódott egy tűzvészben. Anyagi gondok miatt azonban a szépreményű templom építését nem fejezték be. Biztos, hogy a belső támívek hiánya okozta a katedrális központi részének pusztulását, amikor 1674-ben tornádó csapott le a városra.

A növekvő település 1122-ben kapott városi jogokat. Amikor a Rajna fő folyása délebbre került, a város közepén levő régi medret szabályozták és csatornává alakították, a belvárosban pedig egy egyedülálló mólórendszer és kikötő épült ki. Az utrechti csatornák az úttesteknél néhány méterrel alacsonyabban fekszenek, a víz szintjén van egy rakpart, mellette pedig úgynevezett dokkpincék (werfkelder), ezek felett futnak a kocsiutak. A pincékbe a rakpartokon keresztül lehet bejutni. Ez a jellegzetesség egyedivé teszi Utrechtet más holland városok között, ahol a csatornák szintje közvetlenül érintkezik az úttest szintjével. Az Utrechti Városi Levéltárban régi fényképeket őriznek a dokkpincékről.[2] Amikor a püspök felduzzasztotta a Lek folyót Wijk bij Duurstede mellett, a magukat fenyegetve érző kereskedők egy új csatornát építtettek, a Vaartse Rijnt, hogy Nieuwegeinnél összekössék a várost a Lekkel, és így biztosítsák a kereskedelmi hajóforgalmat. A püspök és a városi polgárság gyakran eltérő érdekei rendszeres súrlódásokhoz vezettek. 1528-ban a püspök elvesztette minden világi hatalmát Nedersticht és Oversticht felett, így tehát Utrecht városa felett is. A hatalom V. Károly német-római császárra szállt, aki a Tizenhét Tartomány (a mai Benelux államok és Franciaország északi része) ura lett. Ez az átmenet nem volt fájdalommentes, mivel V. Károly hatalmat akart gyakorolni a városi polgárság felett, márpedig ők a püspököktől kivívott bizonyos fokú függetlenségüket nem akarták új uruk előtt feladni. Károly úgy döntött, hogy felépít egy megerősített várat (Vredenburg − Békevár) nagy létszámú helyőrséggel, amelynek legfontosabb feladata a rend fenntartása lesz. A vár ötven évig sem állt: lerombolták egy felkelés során a németalföldi szabadságharc egyik első mozzanataként.

A 16. − 18. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Blaeu 1649-ben készült térképének sok részlete még ma is felismerhető Utrecht belvárosában.

1579-ben Németalföld hét északi tartománya létrehozta az utrechti uniót azzal a céllal, hogy egyesítsék erejüket a spanyol uralom ellen. Az Utrechti Uniót tekintik a Holland Köztársaság kezdetének. 1580-ban az új és túlnyomóan protestáns állam eltörölte a püspökségeket, köztük az utrechtit, amely 1559-től érseki székhely volt. A holland kormány csak 1853-ban engedte meg, hogy Róma visszaállítsa a püspökségeket. Ugyanakkor viszont 1723-tól kezdve, de különösen 1870 után Utrecht a Rómától független Ókatolikus Egyház legnagyobb központja lett.

1713-ban az utrechti béke pontot tett a spanyol örökösödési háború végére. Ennek legtartósabb eredménye az volt, hogy Spanyolország átengedte Gibraltárt Nagy-Britanniának.

Az egykori vizesárok az eredeti védműveken létrehozott Zocher plantsoen parkban

A 17. században Utrecht fontos megerősített város lett a Hollandse Waterlinie, az ország vízre alapozott védelmi vonala részeként, ez azonban gátat szabott növekedésének. Az erődítmények csak a 19. században vesztették el jelentőségüket, amikor Utrechttől keletre új vízi védvonal épült. A földsáncokat lerombolták, viszont a vízi védművek a Zocher plantsoen nevű angolpark jellegzetességeként a mai napig nagyrészt érintetlenek maradtak.

A modern kor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1843-ban megindult a közlekedés az Utrechtet Amszterdammal összekötő vasútvonalon. Ezután Utrecht fokozatosan a holland vasúthálózat fő csomópontjává vált. Miután az ipari forradalom lendületet vett Hollandiában és az erődítéseket lebontották, Utrecht jóval túlnőtte magát a középkori városközpont területén.

1880-tól kezdtek kiépülni a peremvárosok: Oudwijk, Wittevrouwen és Vogelenbuurt. Az 1920-as évek és 1930-as években új középosztálybeli lakóövezetek épültek: Tuindorp és Oog in Al. A második világháborúban Utrechtet végig megszállva tartották a németek 1945. május 5-éig, Hollandia teljes feladásáig. A várost körülvevő kanadai csapatok a németek kivonulása után, május 7-én vonultak be. A második világháború óta a város számottevően megnőtt, mivel újabb külvárosok épültek fel: Overvecht, Kanaleneiland, Hoograven, Lunetten és legutóbb Leidsche Rijn.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Utrecht lakossága 288.732 fő, a város körüli agglomeráció azonban mintegy 620.000 főt számlál. A lakosság körülbelül 68%-a holland, 9% marokkói, 5% török, 3% suriname-i és 15% más nemzetiségű. 2020-ban Utrechtnek várhatóan 340.000 lakosa lesz.

Hollandul az utrechtiek megnevezése Utrechter vagy ritkábban Utrechtenaar. Az utóbbi megnevezés eredetileg a homoszexuálisokat jelölő trágár kifejezés volt, ami az 1730-1731-es szodómiapereket követően jött divatba, de azóta kikopott a használatból. A hollandok egy része viszont, akik nem a város környékén élnek, nem ismerik ezt a különbségtételt és anélkül használják az Utrechtenaar kifejezést, hogy tudatában lennének a szó mellékjelentésének.

A térség települései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Utrecht város (lakosság: 281.000)
  • Vleuten-De Meern (lakosság: 30.000)
    • Haarzuilens
    • De Meern
    • Veldhuizen
    • Vleuten

Vleuten-De Meern 2001-ig önálló község volt, ami magában foglalta Haarzuilens és Veldhuizen falvakat is. (2005. január 1-jei adatok.[3])

Városkép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Oudegracht, a régi csatorna Utrecht központjában
Kilátás a régi csatornára a Dómtoronyból

Utrecht két leghíresebb nevezetessége kétségkívül a Dómtorony, ami egykor a Szent Márton-katedrálishoz tartozott és a város csatornahálózata. A belváros nagy részben megőrizte középkori utcahálózatát. Utrecht múltbeli vallási központ szerepének köszönhetően több monumentális templom fennmaradt, mint a román stílusú Szent Péter és Szent János-templomok, a gótikus Szent Jakab és Szent Miklós-templomok, valamint az úgynevezett Buurkerk, ami ma múzeumként működik.

Utrecht a holland vasúthálózat központja és itt van a Nederlandse Spoorwegen (Holland Vasúttársaság) igazgatósága. A korábbi igazgatósági épület, a De Inkpot Hollandia legnagyobb téglaépülete (a homlokzatát díszítő UFO egy 2000-es művészeti program eredménye). Az épületet ma a ProRail, a vasutat felügyelő állami vállalat használja.

A Hoog Catharijne nevű fedett bevásárlóközpont a központi vasútállomás és a belváros között helyezkedik el. A folyosókat az utcákhoz hasonlóan közterületnek tekintik, és épp ezért a fő folyosó a belváros és a pályaudvar között éjjel-nappal nyitva áll. A következő húsz évben (2004-től számítva) a Hoog Catharijne egyes részei el fognak tűnni a pályaudvar környékének helyreállítása során: a város csatornarendszerének azokat a részeit, amelyeket a bevásárlóközpont építése miatt feltöltöttek, most újjáépítik.

Az Utrechti Egyetem Hollandia legnagyobb egyeteme. A város ad otthont az FC Utrecht futballklubnak, amely a Nieuw Galgenwaard stadionban játszik

A központi pályaudvartól nyugatra található a Jaarbeurs, Hollandia egyik legnagyobb kongresszusi központja.

A város sziluettjét a Dómtorony uralja, amit a következő pár évben kibővítenek. A második legmagasabb épület, a Rabobanktorony 2010-ben fog elkészülni és 105 méter magas lesz; két antennája azonban 120 méterre nyúlik majd. Két másik robusztus létesítmény építése folyik a Nieuw Galgenward stadion mellett: a Kantoortoren Galghenwert és az Apollo Residence 2007-ben készül el és 85,5, illetve 64,5 méter magasak lesznek. Végül a legfiatalabb Leidsche Rijn városrészben tervezik egy 262 méter magas felhőkarcoló felépítését: ez lesz a Belle van Zuylen.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Központi helyzeténél fogva Utrecht összeköttetésben van Hollandia minden részével és jól fejlett tömegközlekedési hálózata van.

Tömegközlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vasút[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Utrecht Centraal (rövidítése: ut), a központi pályaudvar Hollandia egyik legfontosabb vasúti csomópontja. Az állomás jelentős forgalmat bonyolít le: kiszolgál rendes InterCity vonatokat minden nagyobb holland város felé (2006 márciusa óta közvetlen vonal köti össze az amszterdami Schiphol repülőtérrel is), nemzetközi (ICE) vonatokat Németország felé és számos helyi vonatot.

Az utrechti központi pályaudvar

Ezenkívül van négy kisebb vasútállomás Utrechtben: Utrecht Overvecht (uto), Utrecht Lunetten (utl), Utrecht Terwijde (utt), és Utrecht Zuilen (utzl). Továbbá néhány újabb állomást is terveznek a Randstadspoor projekt keretein belül. A korábbi Maliebaan állomás ma a holland vasúti múzeumnak ad otthont, itt különvonatok üzemelnek.

Gyorsvasútvonalak futnak Lombok és Kanaleneiland külvárosokon keresztül Nieuwegein és IJsselstein felé. Ezt a vonalat a Connexxion üzemelteti.

Mindamellett, hogy Utrecht fontos tömegközlekedési csomópont, a városban van a Nederlandse Spoorwegen, a legfontosabb holland vasúttársaság központja, akárcsak a ProRail, a vasútvonalak országszerte való építéséért és fenntartásáért felelős állami vállalat központja.

Busz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az utrechti központi vasúti pályaudvar egyben a legfontosabb helyi és körzeti autóbuszpályaudvar is. A buszhálózat az alábbiakból áll:

  • helyi buszok a GVU üzemeltetésében, köztük egy dupla csuklós buszokból álló jó minőségű járat a város keleti részén elterülő Uithof egyetemi körzetbe
  • helyközi Connexxion buszok
  • helyközi Arriva buszok, az Arriva Gorinchembe és Dordrechtbe is indít járatokat (Q-liner)
  • Veolia Transport buszok a város északnyugati részébe, valamint Bredába és Oosterhoutba (Interliner).

Az utrechti központi vasúti pályaudvaron ezenkívül gyakran megfordulnak a páneurópai Eurolines buszvállalat járatai, valamint ez a kiinduló- és célállomása számos kirándulóbusznak spanyolországi és franciaországi nyaralóhelyek, illetve télen Ausztria és Svájc felé.

Közutak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Utrecht összeköttetésben van Hollandia fő útvonalaival. A legfontosabb főutak közül kettő Utrecht mellett keresztezi egymást: az A12-es (HágaNémetország) és az A2-es (AmszterdamMaastricht). Ezenkívül itt halad el az A27-es (AlmereBavel) és az A28-as (Utrecht − Groningen). A növekvő forgalom miatt a forgalomtorlódás nem szokatlan jelenség a városban és környékén.

Hajózás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Utrechtnek átlagos mértetű kereskedelmi kikötője van az Amszterdamot a Rajna folyóval összekötő csatornán. A CTU konténerterminál nyolcvanezer konténert képes befogadni évente. 2003-ban négymillió tonna rakomány haladt át a kikötőn, főleg homok, kavics, trágya és takarmány.

Turisták számára szerveznek sétahajózásokat a belvárosi csatornákon, ezek az Oudegracht különböző pontairól indulnak.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Utrecht gazdasága nagy részben a városban székelő jelentős intézményektől függ, a termelőiparnak viszonylag kicsi a jelentősége a városban. Többek között a Nederlandse Spoorwegen (holland vasúttársaság), a Rabobank (egy nagy bankhálózat) és a Jaarbeurs székháza is Utrechtben van.

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Utrechti Egyetem Uithof kampusza

Az Utrechti Egyetem, Hollandia legnagyobb egyeteme (2004-ben 26.787 hallgatója volt) a belvárosban és a város keleti részén levő Uithof egyetemi városban található. A sanghaj Jiaotong Egyetem 2007-es rangsorolása szerint ez a világ 42. legjobb egyeteme.[4] Ugyancsak Utrechtben található a jóval kisebb Humanista Egyetem (mindössze pár száz hallgatója van).

Utrecht ad otthont még két nagy és egy kisebb felsőoktatási intézménynek: az Utrechti Főiskolának (Hogeschool Utrecht, 30.000 hallgató) és az Utrechti Művészeti Főskolának (HKU − Hogeschool voor de Kunsten Utrecht, 3000 hallgató).

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Utrechtben számos színház és színtársulat van, itt található a Vredenburg klasszikus zenei központ és a Tivoli rock klub. A fiatal zenészeket a konzervatóruimban képzik (a Művészeti Főiskola része). Utrechtben működik egy zenélő órákra, zenedobozokra és maguktól zenélni képes hangszerekre szakosodott múzeum. Sok mozi, köztük három művészmozi is van a városban. Utrechtben rendezik évente a Holland Filmfesztivált.

Nijntje szobra a Nijntjepleintjén Utrechtben

A városban számos galéria van, valamint több művészeteket és művészeket támogató alapítvány. A művészképzés a Művészeti Főiskolán zajlik, de sok alapozó tanfolyam is folyik amatőr művészek számára. A Centraal Museumban több művészeti kiállítást tekinthetünk meg, köztük egy állandó kiállítást az utrechti lakos Dick Bruna munkáiból, aki leginkább Nijntje (ismertebb angol nevén Miffy), a nyuszilány megalkotójaként ismert. Ugyancsak Utrechtben látható a modern építészet egyik jellegzetes alkotása, az 1924-ben épült Rietveld Schröder-ház, ami az UNESCO világörökség-listáján is szerepel.

A Rietveld Schröder-ház

Hogy a város kulturális javaiból ne csak az elit, hanem a teljes lakosság részesüljön, a városvezetés különböző kulturális szervezetekkel együttműködve rendszeresen szervez úgynevezett kulturális vasárnapokat. Egy tematikus vasárnapon több szervezet részt vesz rendezvényeivel, amelyek bárki előtt nyitva állnak ingyen vagy nagyon alacsony belépődíj ellenében.

Múzeumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Adrian Dedel, a későbbi VI. Adorján pápa szülőháza

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Utrecht témájú médiaállományokat.